Jelen tudásunk szerint A Gyönyörök Kertje Triptichon nem valamely elvont vallási vagy alkimista szekta számára készült, hanem hagyományos egyházi használatra, ám annyi titkot őriz, hogy pontos jelentését (ha létezik ilyen) sohasem fogják teljesen megfejteni. Alábbi tudományos és művészeti narratívák talán közelebb visznek minket e nagy titokhoz.
Evolúciós-narratíva (Charles Darwin; Genezis)
Bosch Paradicsoma olyan, mintha egyesítené a Genezist és Darwin evolúciós elméletét, hiszen a teremtett élőlények a szemünk láttára „másznak elő” csökevényes lábacskáikkal az Élet Kútjából, amely csupa rózsaszín rákpáncélból alakult tökéletesen organikus építmény. Valójában Anaximandrosz már az ókorban felvetette, hogy az élet az óceán mélyén alakult ki, és innen származnak, folyamatos fejlődés révén a földi élőlények. Az evolúciós elmélet tehát nem feltétlenül Darwintól ered, inkább csak ő volt, aki tudományos bizonyítás tárgyává tette, ám a jelek szerint Boschnak nem volt szüksége rá, tudta ő magától is.
Másik érdekesség, hogy az első emberpárt teremtő Istent túl fiatalnak látjuk, így sokak szerint Bosch nem Jehovát, hanem Jézust ábrázolta, ami meglehetősen merész, „eretnek” gondolat lehetett tőle, s amire később, a cikk végén visszatérek.
Légyszem-narratíva (Hantai Simon; Juhász Ferenc)
Ugyanakkor a hagyományosan Krisztusnak szentelt középső táblát Bosch a Gyönyörök Kertjévé változtatta, minden idők legerotikusabb és legpolgárpukkasztóbb festményévé, melynek textúrája annyira sűrű és hihetetlen, hogy felér a legvadabb szextúrákkal, s csak apránként tudjuk feltérképezni. Ezért minden Bosch-album úgy működik, mint valami erotikus atlasz, melyben rácshálók segítségével tudunk ránagyítani egy-egy képrészletre. Kétségtelenül e Bosch-élmény inspirálta Hantai Simon és Juhász Ferenc képzeletét, amikor olyan kozmikus szuperszimbólumot dolgoztak ki, amely jócskán meghaladja az emberi látás határait. Ez lett a Légyszem-szimbólum, mivel a légynek nem két szeme van, mint nekünk, hanem két olyan „szempogácsája”, melyeken 5-10 ezer látópont van, így ő egyetlen pillantás alatt átlátná Bosch minden képrészletét. Hantai üres, kazettás „Tabulái” tehát valójában olyan Légyszemek, melyek a modern világ bonyolultságát jelképezik, míg Juhász Ferenc költészetében Légyszemnek minősül minden, aminek hasonló sűrűségű a textúrája, így Bosch mezítelen alakjai, sisakrostély, kaviár, halikra, háló, málna, tűpárna, gyűszű, gyöngykesztyű etc.
Don Juan-narratíva (W. A. Mozart; S. Kierkegaard)
Az Érzékiség Birodalmának természetesen egyetlen királya lehet, Don Juan, ám e bővérű hidalgó (már ha létezett) félszáz évvel később élt Boschnál. Sokak szerint Mozart operájában (Don Giovanni, 1787) e gátlástalan, de szerfelett szórakoztató szexőrült szupersztár birodalmában járunk, csupa mezítelen női test között, hiszen hősünk pontosan kétezerhatvanöt trófeát dokumentált ama híres listán, amelyet azóta is „Leporellóként” emlegetünk. További érdekesség, hogy az opera szerkezete kísértetiesen hasonlít az általunk vizsgált Triptichonra, hiszen Don Giovanni bűnbeesésével indul, és pokolra szállásával zárul. E kettő rövidebb rész közt feszül mintegy központi táblaként Don Juan territóriuma: az opera cselekménye… Eldönthetetlen, hogy Mozart és vagány lovagköltő szövegírója, Lorenzo Da Ponte, ismerte-e Bosch képét, hiszen a remekmű sokáig, más erotikus képekkel együtt II. Fülöp spanyol király hálószobáját díszítette, innen került a Pradóba. Bizarrsága folytán ugyanakkor számos másolat készült róla, így nem zárható ki teljesen, hogy csakugyan Mozarték látókörébe került. Újabb érdekes párhuzam, hogy számtalan mezítelen szereplő hordozhat alkimista szimbólumot, csak nem tudjuk dekódolni. Modern kémia ugyan még nem létezett Bosch idején, ám a különféle elemek kölcsönhatásával tisztában voltak az alkimisták, így festőnk erotikus tablóját a modern periódusos rendszer „ősének” tekinthetjük, melyen mengyelejevi vegyjelek elegyednek.
Lelkigyakorlat-narratíva (James Joyce; aszkéták, szentek)
Könnyen használható volt a Triptichon hagyományos egyházi célra, amennyiben A Gyönyörök Kertjét követő Zenei Poklot olyan lelkigyakorlatnak szánták, amely az emberi érzékszervek sanyargatása révén – Hallás: disszonancia; Látás: rútság; Tapintás: fájdalom; Szaglás: bűz; Ízlelés: salakanyag – azok megtisztítására szolgált. Nagyon hasonlóról számol be James Joyce első regénye, az Ifjúkori önarckép (1916), amely a szerző kamaszkori bűnbeesését beszéli el egy kurtizánnal a mélyen vallásos Dublinben, ami után rettegni kezdett a kárhozattól, és az alábbi lelkigyakorlat segítségével próbálta megtisztítani érzékiség bűnébe esett érzékszerveit.
Hogy látását sanyargassa, lesütött tekintettel járt. Hallása sanyargatása végett olyan zajokban lelte kedvét, mint a késköszürülés. Szaglása gyötrésére a vizeldék penetráns levegőjét lehelte be. Tapintását fájdalmakkal, zsibbadásokkal kínozta (egész miséket térdelt végig), míg ízek iránti vágyát hosszú böjtökkel oltotta ki. – E kontextusban A Gyönyörök Kertje jelképezi a Szemek Kívánságát, a Hét Főbűnt, amelyet a hívek látásuk révén fogadtak be, hogy aztán a Zenei Pokolban (szintén vizuális úton) minden érzékszervüket megbüntessék és megtisztítsák.
Antilogikus narratíva (Arisztotelész)
Arisztotelész logikus és teleologikus filozófiája szerint minden teremtett dolognak létezik Eszményi Rendeltetése: minden márványtömb magában hordja valamely isten arcát, vagy egy templomtorony kupolájába vágyik. Jóval profánabb példával élve: egy sertés bélcsatornája arra „rendeltetett”, hogy önnön szerveit magába töltve kolbászként tálalják föl. A húros hangszerek húrjait eredetileg szintén bélből, de marhabélből készítették, hosszas szárítást és hőkezelést követően. Ergo: a réten kérődző szarvasmarha „eszményi rendeltetése” szerint homlokán hordja a legszebb kürtversenyek előképét, míg gyomrában komplett szimfóniát hordoz.
Csakhogy Bosch akár tudatosan, akár öntudatlanul, feje tetejére állítja Arisztotelész logikáját, amikor hangszereit Zenei Poklában kínzásra használja, a Vérhárfa bélhúrjait például azzal az új, szadista „rendeltetésre”, hogy szúrják keresztül azon kárhozott személyek bélrendszerét, akik a Mohóság Bűnébe estek. Így Bosch képének szinte valamennyi lényeges motívuma – Fül, Óriáscsárda, Hangszerek, Sertésapáca – tulajdonképpen töltelékanyag: valami szennyes vagy érzéki dolognak a megtöltése valami mással. Ez a töltetékanyag lehet légnemű is, ami a Mohóság mellett így a Felfuvalkodottságot (Gőg) is sújtja. Ennek eszközei a fúvóshangszerek. A Felfuvalkodottság mellé nyelvileg pedig az alábbi szóképeket lehet társítani: szélhámos, széltoló, széldékes, széllelbélelt etc. – E gondolat mentén haladva térjünk vissza az első ponthoz, ahol pozitív ellenpontként a „Jézusba csomagolt Jehovát” láttuk, s ahogy az egész Triptichon is becsukható, és külső faburkán megcsodálható a boschi Glóbusz.
