A ma már sok évtizedes hagyományra visszatekintő World Press Photo 1955-ben indult Hollandiából. Az nemzetközi versengés azóta a világ fotósainak legfontosabb megmérettetése lett, hiszen a World Press Photo-díjra az elmúlt év lényeges, világméretű eseményeit ábrázoló fényképpel lehet pályázni.
S ma, amikor egyre inkább erkölcsi kérdéssé is válik, meddig mehet el az ábrázolásban, az ember megmutatásában a fotóriporter, mi az, ami még felvillantható, mi az, ami meghaladja a személyiségi jogot, sérti az emberi méltóságot, amikor még a gyorsaság, a hirtelen közlés is meghatározó, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a felvételek, amelyek mintegy ablakot nyitnak a világra, a jelentős eseményekre.
A nyertes művekből rendezett kiállítást évről évre sok millióan nézik meg világszerte. Martha Echevarria, a World Press Photo kurátora elmondta, a világjárvány miatt tavaly és tavalyelőtt a korábbiaknál kevesebb helyszínre jutottak el a fotók, reményeik szerint idén már nyolcvan-kilencven városban tarthatnak tárlatot, s még ez is kevesebb, mint azelőtt.
A bírálóbizottság nemcsak a gondolati és művészi értéket vizsgálja, hanem azt is, vajon nem manipulált-e a kép, megfelel-e a hitelesség követelményének.
A World Press Photo idei díjnyertes alkotásai láthatók most a Nemzeti Múzeumban. A kiállítás hazai szervezője három évtizede a Herald Európa, felelős koordinátora Révész Tamás fotóművész, aki korábban többször zsűritagja és díjazottja volt a nemzetközi találkozónak. A megnyitón arról beszélt, hogy az elmúlt évben, miközben az emberiség globális együttműködéssel igyekezett leküzdeni a járványt, a fotóriporterek a pandémián kívül regionális konfliktusokról, szociális problémákról, természeti szépségekről, környezetvédelemről és sporteseményekről is tudósítottak. A válogatásban az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktusról vagy a bejrúti robbantásokról is láthatók képek.
A World Press Photo egy-egy díjnyertes fotójához csatlakoznak a Liget online folyóirat íróinak és költőinek asszociatív írásai, amelyek, ahogy fogalmaznak, segítik a „kép olvasását, megértését”.
Idén a nemzetközi fotókiállítás kísérő tárlata a Szebeni Műhely jubileumi bemutatkozása, a Lát-lelet tizenöt magyar fotóművész alkotásával ismertet meg. A fotográfiai alkotóközösség 2015-ben alakult, és a harmadik évben vette fel alapítója, Szebeni András (1946–2020) fotóművész nevét. Mire az alkotóközösség a Nemzeti Múzeumban bemutathatta volna öt év munkáját, alapítója meghalt, és a világjárvány a 2019 és 2020 fordulóján esedékes tárlatot elhalasztotta.
A műhely fotósainak alkotó érzékenységet sugalló felvételei arról beszélnek, hogy Szebeni András a klasszikus fotográfiával is foglalkozott a közösségbe meghívottakkal.
A 2015 és 2018 között Szegeden, Tapolcán, Egerben, Galyatetőn és Gyulán készült felvételek közül a tárlaton nyolcvanegy fotó látható helyekről, helyzetekről, emberekről.
A Digital Storytelling dokumentarista filmjei, amelyek a World Press Photo kiállítóteréből nyíló moziteremben tekinthetők meg, fontos ismereteket közvetítenek. Olyan történeteket, eseményeket láttatnak, amelyekre máskülönben sokan nem figyelnének fel, amelyek megállásra, átélésre, gondolkodásra és együttérzésre késztetik a nézőt.
Borítókép: Az év története fotóban kategória: Habibi. Nael al-Barghouthi zakója lóg a hálószobájában a Ramallah közeli Kobarban, Palesztínában. Al-Barghouthi felesége, Iman Nafi a férje ruháit ott tartja, ahol voltak, mielőtt a férfit bebörtönözték 1978-ban egy Izrael elleni kommandó támadás miatt Fotó: Antonio Faccilongo (Olaszország)
