Hajnal Gabriella 1928-ban született, édesapja tisztviselő volt, édesanyja a háztartást vezette. Kilencéves korában azonban édesapja váratlanul elhunyt, édesanyja varrással keresett pénzt, és újrateremtette polgári életüket. 1941-ben beiratkozott a Jaschik Álmos rajziskolába. „Kultúrtörténeti egyetemként” idézi fel az ott eltöltött időt. Visszaemlékezése szerint az iskola névadója, nagy tudású, színes ember volt, akitől rengeteget tanulhattak a növendékek.
A háborút követően tizenhét éves korától ő tartotta el magukat grafikusként. Jól sikerült felvételi rajzainak köszönhetően 1951-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskola festő szakára. Diplomázás után gobelinkészítő pályázatra jelentkezett, amelyet terveivel 1958-ban megnyert. A műfajjal való találkozásban fontos szerepet játszott a párizsi Cluny Múzeumban tett látogatása, ahol a gótikus stílusú gobelinek látványa, kivált a 1500-as évek elején készült Hölgy egyszarvúval kárpitsorozat meghatározó benyomást tett rá. A nyertes pályázat kivitelezése, a gobelin készítése közben ismerkedett meg igazán a technika fortélyaival. A küzdelmes tanulási folyamat ellenére rendkívüli módon motiválta az új kifejezési forma felfedezése. A technikát idővel tökéletesen elsajátította, így a kárpitok egyedülálló grafikai műként is értelmezett kartonjai alapján, szövőmesterek közreműködésével ölthettek testet.
Az Áramló valóságok kiállítása maga a csoda. „A bemutatott művek betekintést engednek Hajnal Gabriella művészi és személyes valóságaiba. A látogató egy szeletét láthatja annak a gazdag szellemi és alkotói világnak, amelyen keresztül a művész a világról szerzett tapasztalatait közvetíti” – írja Boros Lilla kurátor. Ez a sokszínű válogatás a sokat tapasztalt alkotó létéről és gondolatairól vall: a gonoszságról, a természet szépségéről – például az 1981-es Folyamszabályozás sorozatban –, a humorról, a törékenységről és a társadalmi igazságtalanságról.
Hajnal Gabriella hatvanas évekre jellemző munkáinak sem mitológiai, sem ótestamentumi témái és a középkori szentek életéből vett jelenetei nem köszönnek vissza későbbi munkáin. A kiállított, 1968-as Kések váltotta fel az addig jellemző dekorativitást az egyszerűbb formavilágú, drámaibb és erőteljesebb kifejezésmódra. A kompozíció csoportos alakjai késsel a szájukban merednek a látogatókra. Egyikük virágot szorít foga közé, beleolvadva a fenyegető, zárt tömbbe. A fenyegetettség érzetét keltő mű virágszimbóluma egyúttal reményt is sugároz.
Mintegy folytatása a Kések által megkezdett, drámai hatású, visszafogott színvilágú kompozícióknak a Vakok (1970). Ezen a hasonló csoportba rendeződött világtalan alakok szájában virág van, míg egyetlen látó társuk foga között kés. A rémséges figurák vörösek és kékek, mivel Hajnal Gabriella gyakran használt redukált színeket, a mögöttük lévő háttér koromfeketeségét a képet keretező fehér arabeszkek sora oldja. A balladai tömörségű alkotás késre harapó alakja vörösen izzó szemével ijesztőbb vak társainál. A mű első pillantásra könnyen értelmezhető, szimbolikája azonban többrétegű jelentést közvetít.
Hajnal Gabriella munkássága és a kárpitszövés összetett, technikailag igényes, ugyanakkor gazdag kifejezési lehetőségeket kínáló műfaja által a kép nem pusztán megjelenik, hanem a szövés ritmusában és anyagszerűségében nyeri el végleges formáját.
Hajnal Gabriella Áramló valóságok című kiállítása február 27-ig látható a The Space Contemporary Art Galleryben (1015 Budapest, Hattyú utca 16. földszint 4.).
