




Matisz Richárd képes a tél közepén is nyárias hangulatot varázsolni egy pesti belvárosi kiállítótérben. Most, amikor a járvány időszakában sokszor nehézkes és kockázatos az utazás, talán még inkább felértékelődik a hiánypótló vizuális kaland.
Pécsen, hat helyszínen, szeptember 21-ig láthatók a Kortárs Képzőművészeti Biennálé test és identitás kérdéseit középpontba állító kiállításai. A biennálé alkotásai, amint a mottója – „Az én testem, az én váram” – is megfogalmazza, a test biológiai, társadalmi és pszichológiai vonatkozásait vizsgálják.
Milyen jelentést hordozhat egy szőnyeg helye? Hogyan válhat a kézimunka gyakorlata a közösségteremtés és az összetartozás eszközévé? Miként képes a szálak összefonódása társadalmi csoportokat és generációkat egyesíteni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban című kiállítás.
Műveinek befogadása aktív szemlélődést és nyitottságot kíván, hogy festményei kizökkentsenek bizonyosságainkból, megszokásainkból, s kérdésfelvetésekre ösztönözzön. Végh András Munkácsy-díjas képzőművész, ahogyan mondja; szeret fő művek közelében „melegedni”.