





Matisz Richárd képes a tél közepén is nyárias hangulatot varázsolni egy pesti belvárosi kiállítótérben. Most, amikor a járvány időszakában sokszor nehézkes és kockázatos az utazás, talán még inkább felértékelődik a hiánypótló vizuális kaland.






Ritka pillanat az, amikor egy alkotóművész életművéből válogatott műegyüttes legfrissebb alkotásaival párosítva a kiállítótér rusztikus, sárba rakott téglafalainak jellegzetességével együtt olyan egységes térélménnyé válik, amely által a látogatók számára is megnyílik egy sejtelmes múltba nyíló kapu.

Művészete a fény, a szín és a harmónia költészeteként bontakozik ki a XIX. század végének és a XX. század hajnalának változó világában, hogy Henri-Edmond Cross a modern festészet történetének egyik csendes, mégis meghatározó alakjává legyen.

Természeti látványból kiinduló festészetet művelni ma, a kortárs képzőművészeti szcénában sokak szerint anakronisztikus tett. Még ha tudjuk is, hogy a művész nem lemásolja a valóságot, hanem a belső világán átszűrve új, érzelmi és szellemi minőséggé formálja át azt.