




Matisz Richárd képes a tél közepén is nyárias hangulatot varázsolni egy pesti belvárosi kiállítótérben. Most, amikor a járvány időszakában sokszor nehézkes és kockázatos az utazás, talán még inkább felértékelődik a hiánypótló vizuális kaland.
Alenka Pirman szlovén művész a kilencvenes évek közepén német eredetű szlovén köznyelvi szavakkal hímzett, háziszőttesből készített zászlócskákat tett a ljubljanai Nemzeti Egyetemi Könyvtár olvasótermének asztalaira.
A Deák Erika Galéria Jelenlétem evidens című kiállítása az anyaság megéléséhez kapcsolódó irreális elvárásoknak fittyet hányva egy olyan intim, nők közötti diskurzust kezdeményez, amelynek fókuszában az önzetlenség, önfeladás felülvizsgálata, az identitásvesztés kérdése és a témában gyakran tabunak tekintett rossz vagy fájó tapasztalatok állnak.
Az egyiptomi hieroglifák olyan szakrális szövegszimbólumok – imák, ráolvasások, varázsigék –, amelyek eredetileg a piramisok belső falait díszítették, és a fáraó túlvilági boldogulásához nyújtottak segítséget. A legelső piramisok – így a gízai piramisok is – még sírfelirat nélküli, puritán sírhelyek voltak. A nagy fordulatot a VII. dinasztiának emelt szakkarai nekropoliszok jelentették, különösen Pepi fáraó zöld hieroglifákkal gazdagon díszített piramisa.