Csáky Marianne új kiállításához több száz órányi, XX. és XXI. századi eseményekről készült archív filmet, ezernél is több fotót nézett végig. Legtöbbjükön felkavaró képsorok, fronton harcoló katonák, háború elől menekülő vagy fogságba esett civilek láthatók.
Ezek a múltat dokumentáló képek ihlették a művészt, hogy létrehozza A másik bolygót, amelyen kérdés, vajon emlékezni fognak-e minderre.
Csáky Marianne: A belső bolygó fotó: Simon Zsuzsanna
Az emlékezés, a múlt dokumentálása és egyben átírása központi szerepet tölt be Csáky Marianne művészetében. Minden ember magával hurcolja a saját és elődei emlékeit, történeteit, amiket minduntalan át meg átírunk, a jelenben való túlélésünk érdekében – vallja. Nem véletlen, hogy a fotográfia lett számára a legfontosabb médium, munkáiban mindig képekből indul ki. A fotográfiában, a videó és az animáció területén is a dokumentálás és egy új valóság megteremtésének kettősége érdekli. A múlt felidézése nála sosem nosztalgikus, nem megőrizni, hanem átértelmezni akarja azt. A sajátját is.
Csáky Marianne: The Other Planet nr 2. - (Smiling soldier I Mosolygó katona)
Pedig idilli gyermekkorban volt része anyai nagyszüleinél Máriaremetén, az otthonhoz tartozó paradicsomi kertben, liberális, ám elzárt világban. Az önálló bóklászások, a felfedezések mellett „belekóstolhatott” a növénytermesztés és az állattenyésztés mesterségébe, sokféle kézműves tevékenységből, ruhák és cipők varrásából is kivehette a részét. Ezek nem jelentettek számára kényszert, éppen ellenkezőleg, harmonikus fejlődését biztosították.
Csáky Marianne: A belső bolygó fotó: Simon Zsuzsanna
Már gyermekkorában tudta: képzőművész akar lenni, első szobrát, egy féllábon álló gólyát háromévesen készítette. Családjában, ha nem hivatásszerűen is, de mindenki foglalkozott valamilyen képzőművészeti ággal. Nagyszülei lakásában, ahol felnőtt, a falakon az amatőr fotózással is foglalkozó nagyapa festményei lógtak, ami nagyon inspirálta őt. Belenőtt ebbe a közegbe, amelyre elmondása szerint eleinte családi szórakozásként, később meditációs gondolkodásként tekintett.
Csáky Marianne (The Other Planet nr 11- (Prisoners I Foglyok), 2022.
Hogy a „szakmát” megtanulhassa, egy éven át (1985–1986) a Dési Huber István Képzőművészeti Kör és Rajziskola diákja lett. A főiskolára viszont már nem jelentkezett, a számos baráti beszélgetésből világossá vált számára: nem neki való ez a közeg, az intézményi kötöttség megfosztaná őt attól a szabadságtól, amit a művészet számára a mai napig jelent. Tanulmányait így az ELTE néprajz–magyar–antropológia szakán végezte, majd mielőtt a Képzőművészeti Egyetemen doktorált, sokféle, a művészete gyakorlásához szükséges budapesti iskola stúdiumait végezte el (Studio 21 Training Center, Generation Educational Center, Szellemkép Szabadiskola), ahol animációt, multimédia designt, film- és videóművészetet tanulhatott.
Csáky Marianne: A belső bolygó fotó: Simon Zsuzsanna
Csáky Marianne pályája során számos tárgyat és technikát használt. Mostani kiállításán, az Inda Galériában egyértelműen a fénykép játssza a főszerepet – a szénrajzok, selyemrátét és a videóanimáció (Shapes I Alakzatok, 2011) ezeket kérdőjelezi meg. A montázs eszközével a történelem és az emlékezet időbeli és térbeli rétegeit helyezi egymás mellé, így jön létre az az elképzelt jövőbeli világ, amelynek szemszögéből másként érzékeljük a múltat.
Csáky Marianne: The Other Planet No. 8 - (Fugitive I Menekülők), 2022.
Az előtérben és az első teremben látható, hat műből álló szénrajz-fotósorozat már kibillenti a teret és az időt. Rajzolt állatok, struccok, emuk és vaddisznók katonákkal együtt fejvesztve menekülnek, vagy nézik „beletörődve” a harcok okozta pusztítás nyomait. A valós eseményeket feldolgozó fotók egyikén – The Other Planet nr 1 Landing ashore / Partraszállás (2022) – például amerikai katonákat látunk, amint egy hajó fedélzetéről kiugorva az állatokkal együtt rohamazzák meg az ellenséget. A felvétel a Salamon-szigeteki guadalcanali hadjárat idején készült 1942-ben, amikor heves harcok dúltak amerikai és japán katonák között. Egy másik kép – The Other Planet nr 5 –Helicopters / Helikopterek (2022) – Horst Faas Pulitzer-díjas német fotóújságíró képén alapul, aki az 1965-ös saigoni bombázásokat örökítette meg. Csáky Marianne fotóin fájdalmasan megrendítő a védtelen állatok látványa, akik az emberekhez hasonlóan egyszerre részvevői és elszenvedői a szörnyűségeknek. Az archív és mai filmhíradók, sajtófotók alapján készült digitális fotómontázsokra aprólékosan rajzolt, archaikus szépségű állatok felidézik az állatvilág ősi korszakát, amikor még az emberi civilizációnak híre-hamva sem volt. De az is lehet, hogy egy olyan jövőt látunk, ahol már csak ők emlékeznek – ha ugyan! – az emberre.
Csáky Marianne: A belső bolygó fotó: Simon Zsuzsanna
A tárlat második műtárgycsoportja Csáky Marianne-nak az Északi-tenger partjánál készített fotóin alapul. Az úgynevezett baryta papírra készült képeken, a nap ellenfényében, az embereknek csak a fekete sziluettjük látszik, árnyékként sétálnak a homokos fövenyen. Ahogyan azok a figurák is, akik hímzett selyemrátéttel kerültek fel az alkotásokra. Egymás mellé helyezésük a különös fényben úszó, ezért valószerűtlen tájban olyan hatást kelt, mintha egy másik bolygó másik idejében lennénk. A fotók olyan emlékezetes történelmi eseményeket rögzítenek, mint J. F. Kennedy kampánykörútja, 1944-ben fogságba esett brit katonák – The Other Planet nr 11- Prisoners / Foglyok (2022) – vagy a mexikói–amerikai határon 2018-ban átjutni próbáló nő gyermekével (The Other Planet nr 08 – Fugitive / Menekülő, 2022).
Csáky Marianne The Other Planet nr 5 – (Helicopters I Helikopterek) 2022.
A zárószekció műalkotásaihoz a művész családi fotókat és filmeket használt fel. A Time Tunnel – Bridge 1, 2 / Időalagút – Menyasszony 1, 2 (2019) vagy a Time Tunnel 4 (Christmas) / Időalagút 4 (Karácsony) (2018) olyan műalkotások, amelyeken az alakoknak szintén csak a sziluettje vagy negatívja tűnik fel, az idő határán átnyúlva.
Csáky Marianne The Other Planet No. 1- (Landing ashore I Partraszállás)
A szürreális hangulatú tárlat képeiből világossá válik Csáky Marianna alkotói szándéka: egy olyan világ megjelenítése, amelyben az emberi alakok sziluettszerű formájuknak „köszönhetően” már csak a múlt emlékképeiként, árnyként állnak előttünk. Tetteikre, sorsukra vajon emlékezik-e majd valaki, és ha igen, miként? Hatással lesznek-e a jövőbeliekre, milyenek lesznek az ő történeteik?