Jó volt „visszautazni az időbe”, és egy kicsit nosztalgiázni. Megmosolyogni Sajdik humoros figuráit, melyekre nem lehet nem szeretettel nézni. Itt van mindjárt a Pom Pom meséi egyik főszereplője, Gombóc Artúr, aki imádja „a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét…”. A kövér kék madár édességfüggősége ellenére vagy tán épp ezért is, kedves a szívünknek. Esendőségében saját gyengeségeinkre (függőségeinkre) ismerhetünk, rajongásával pedig könnyű azonosulni, még ha ez Gombóc Artúr esetében kimerül a különböző csokoládékban. Ám talán éppen ez az „egyoldalúság” teszi őt mulatságossá. De említhetném a Nagy ho-ho-horgász elszánt pecását is, aki szenvedélyének hódolva számos kalandot él át hűséges társával, a csak henyélni óhajtó Főkukaccal.
Ismerjük meg egy kicsit az ezeket a karaktereket rajzoló embert is, bár aligha kell bemutatnom őt. Sajdik Ferenc a magyar karikatúra egyik legnagyobb alakja, a vele készített beszélgetésekből derűs, örök optimista alkotó képe rajzolódik ki, aki imádott rajzolni, és töretlen lelkesedéssel dolgozott még idős korában is.
Elmondása szerint víg kedélyű családba született. Édesanyja balerina, édesapja híres zsoké volt. Előbb a Török Pál utcai Iparrajziskolában, majd a Grafikai Iparrajziskolában tanult, nyomdász szeretett volna lenni. Ki is tartott volna szándéka mellett, ha nem látja meg Pintér Jenő karikatúra-sorozatát egy nyomtatási klisén. Ekkor rájött, hogy karikatúrarajzolással kell foglalkoznia. „Valószínűleg eljutottam volna ide egyébként is, mert humoros rajzokat gyermekkorom óta rajzolgattam” – nyilatkozta évtizedekkel később az MTI-nek.
1955-ben a Rádió- és Televízióújság tördelője és rajzolójaként kereste kenyerét. 1965-től a Ludas Matyi szatirikus hetilap belső munkatársaként dolgozott, tréfás rajzaival évtizedeken át csalt mosolyt az olvasók arcára 1993-ig, a lap megszűnéséig. A Ludas Matyi után a rajzfilmek kerültek előtérbe, azok a már említett mesék, melyek Csukás Istvánnal együtt halhatatlanná tették a nevét.
Az Örökké derűvel – Sajdik Ferenc (1930–2025) művei diafilmeken című tárlaton a Pom pom meséi–A radírpók, a Pom pom meséi–Szegény Gombóc Artúr, Jó szelet, kapitány!, A világ legrosszabb gyereke, Miki és Tibi útban a jövő felé, Miki és Tibi az iparvidéken képkockái láthatók. Nemcsak a Csukás Istvánnal jegyzett kedves történetek elevenednek meg. A Jó szelet, kapitány! írója Kiss József László, A világ legrosszabb gyereke Nagy Katalin tollából származik, a Miki és Tibi párosának szövege Berkes Péter nevéhez fűződik. Ez utóbbiak a hetvenes évek szocialista világán élcelődnek, finoman ironikusak, hiszen Sajdik Ferenc mindig vigyázott arra, hogy senkit se sértsen meg műveivel.
Sajátos világának életteli kompozícióin minden részlet érdemes a figyelemre. Kacskaringós vonalvezetésű, groteszk figurái állandó mozgásban vannak. A lendületes rajzok arról árulkodnak, hogy Sajdik gyorsan, biztos kézzel dolgozott. Nem feledkezhetünk el a képeken olvasható szövegek nyelvi leleményességéről és persze humoráról. A Miki és Tibi az iparvidéken egyik képén olvassuk: „Mi-kirándulni megyünk az iparvidékre” – mondja Miki. „Ti-biflázzátok addig a tananyagot” – szól Tibi.
Sajdik Ferenc többet érdemel annál, mint hogy egy folyóson szerepeljen néhány munkájának másolata. A dolgot az menti, hogy egy diafilmvetítéses délután kedvcsinálójának tekinthetjük. Sajdik életműve természetesen nem ebből a tárlatból ismerhető meg, de legalább emlékeztet rá. Arra ott van a váci Pannónia Házban található Sajdik Gyűjtemény, amelyet szívből ajánlok megtekintésre, és ahol az alkotó grafikái és festményei is láthatók.
„Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt” – mondja magáról Sajdik Ferenc. Ez az ösztönből jövő alkotás pedig csodálatra méltó.
Fotók: A Kultúrkúria jóvoltából/engedélyével.
Az Örökké derűvel – Sajdik Ferenc (1930-2025) művei diafilmeken kiállítása február 8-ig látható a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2–10.).
