A szomszédos városban, Mezőtúron születtem, de gyermekkoromat Endrődön töltöttem, s részben Gyomán, mert anyai ágról gyomai, apai ágról endrődi vagyok. A nagyobb hatást Endrőd tette rám, főleg a nagymama, aki hagyománytisztelő, templomos asszony volt. Korán kiderült, hogy jó a kézügyességem, ezért nyomdász iskolába kerültem, közben azonban a művészetek felé kacsingattam. Egy év múlva a szegedi Tömörkény Művészeti Gimnáziumba felvételiztem, ahol díszítőszobrászként végeztem. Nagy ambíciót tápláltam, de a mesterem figyelmeztetett: ha huszonegy évesen nem leszel Michelangelo, akkor el kell gondolkodnod, hogyan tovább. Mivel a Képzőművészeti Főiskolára a felvételim nem sikerült, szabadúszó lettem, épületszobrász munkákat vállaltam.
Közben az iparművészet és a népművészet felé fordultam, ekkor kanyarodtam egy kicsit a néprajz irányába. Somogyban vettem egy kis tanyát, hogy majd ott fogok a feleségemmel élni, azután amikor leesett a hó és csak helikopterrel tudták behozni a kenyeret, egy kicsit elgondolkodtunk. Így végül Gyomaendrődön telepedtünk le. Segédtanárként kezdtem dolgozni, és rátaláltam régi tanáromra, Vaszkó Irénre, aki bevezetett a tájház ügyeibe.
Akkor te nem is vagy végzett néprajzos?
De az vagyok, mert úgy gondoltam, hogy ezt a szakmát meg kell tanulni. A Debreceni Egyetemen ismertem meg Dénes Zoltán atyát, aki a vallási hagyományok gyűjtésére hívta fel a figyelmemet. 2009-ben doktoráltam.
A doktoridat miből írtad?
Apai ágon nálunk mindenki suszter volt. Endrőd az egész környéket ellátta cipővel, csizmával. Úgyhogy a doktorimat a lábbelikészítésből írtam.
Első találkozásunkkor még egy kis faházban üldögéltél a tájház mögött és épp egy suszterműhely berendezését rendezgetted.
Szurovecz László csizmadia a maga és szülei hagyatékát nem sokkal a halála előtt adta át nekem. E hagyatékból nemcsak a mi tájházunkba került, hanem a szentendrei skanzenba is.
Szintén te gondoztad az országos szinten is kiemelkedő hagyatékot, amelyet a gyomai Papp Zsigmond Emlékház őriz.
végigfotózta az első világháborút. A harmincas években ő tervezte a református templom orgonáját, kapuit, síremlékeket faragott, gazdálkodóként pedig talajterítő gépet tervezett,
és el is indította ennek szabadalmaztatását, a mintadarab azonban sajnos találatot kapott a második világháborúban.
Még egy jelentős hagyatékot bíztak a gondjaidra. Ez pedig a gyomai születésű Kállai (Krampner) Ferenc színművészé.
A hagyaték 2011-ben került Gyomaendrődre. Azóta két kiállítást is rendeztünk belőle, és most úgy néz ki, hogy végleges és jó helye lehet, hiszen Gyomán a városi képtár udvarán épül egy kiállítórész a Kállai-hagyaték számára, ahol méltóképpen emlékezhetünk majd a színművészre.
Néprajzosként és hívő emberként számos vallási emlék újult meg az irányításod alatt. Ezek egyike volt egy sütőház.
Endrődön 1903-ban létesült egy kicsiny ház, melyet Szent Antal Kenyérsütőházának neveztek el. Egy Kiszely Márton nevű gazda építette fogadalomból, mert sok halva született gyermeke után egy kislánya életben maradt. Azért építette, hogy ott mindig süssenek kenyeret a rászorulóknak. A ház tetejének fülkéjébe Szent Antal szobrát helyezte el.
A megújított vallási emlékek legkülönösebbike egy Fájdalmas Mária-szobor.
A kétezres évek elején keresett meg egy idős asszony, Bella Mária, aki egy titkát osztotta meg velem, amelyet nem akart a sírba vinni. A történet úgy szólt, hogy a temetőben van egy Mária-szobor, amelyet még az anyja ásatott el a hatvanas években, amikor elkezdték rongálni az ilyen emlékeket. Megmutatta a helyét, mert úgy gondozta, mint egy sírt. Egy ismerősömmel
elkezdtünk ásni és egyszer csak koppant az ásó. Másfél méteres festett barokk szobor feküdt előre dőlve, keze, feje letörve.
Másnap sikerült is kiemelni és bekerült a plébánia udvarára, onnan pedig a tájház tornácára, de évekig nem történt semmi, mert a felújításra irreális árajánlatokat kaptunk. Végül én vállaltam, hogy rendbe hozom.
