A szomszédos városban, Mezőtúron születtem, de gyermekkoromat Endrődön töltöttem, s részben Gyomán, mert anyai ágról gyomai, apai ágról endrődi vagyok. A nagyobb hatást Endrőd tette rám, főleg a nagymama, aki hagyománytisztelő, templomos asszony volt. Korán kiderült, hogy jó a kézügyességem, ezért nyomdász iskolába kerültem, közben azonban a művészetek felé kacsingattam. Egy év múlva a szegedi Tömörkény Művészeti Gimnáziumba felvételiztem, ahol díszítőszobrászként végeztem. Nagy ambíciót tápláltam, de a mesterem figyelmeztetett: ha huszonegy évesen nem leszel Michelangelo, akkor el kell gondolkodnod, hogyan tovább. Mivel a Képzőművészeti Főiskolára a felvételim nem sikerült, szabadúszó lettem, épületszobrász munkákat vállaltam.

Közben az iparművészet és a népművészet felé fordultam, ekkor kanyarodtam egy kicsit a néprajz irányába. Somogyban vettem egy kis tanyát, hogy majd ott fogok a feleségemmel élni, azután amikor leesett a hó és csak helikopterrel tudták behozni a kenyeret, egy kicsit elgondolkodtunk. Így végül Gyomaendrődön telepedtünk le. Segédtanárként kezdtem dolgozni, és rátaláltam régi tanáromra, Vaszkó Irénre, aki bevezetett a tájház ügyeibe.

Akkor te nem is vagy végzett néprajzos?

De az vagyok, mert úgy gondoltam, hogy ezt a szakmát meg kell tanulni. A Debreceni Egyetemen ismertem meg Dénes Zoltán atyát, aki a vallási hagyományok gyűjtésére hívta fel a figyelmemet. 2009-ben doktoráltam.

A doktoridat miből írtad?

Apai ágon nálunk mindenki suszter volt. Endrőd az egész környéket ellátta cipővel, csizmával. Úgyhogy a doktorimat a lábbelikészítésből írtam.

Első találkozásunkkor még egy kis faházban üldögéltél a tájház mögött és épp egy suszterműhely berendezését rendezgetted.

Szurovecz László csizmadia a maga és szülei hagyatékát nem sokkal a halála előtt adta át nekem. E hagyatékból nemcsak a mi tájházunkba került, hanem a szentendrei skanzenba is.

Szintén te gondoztad az országos szinten is kiemelkedő hagyatékot, amelyet a gyomai Papp Zsigmond Emlékház őriz.

Részlet a Papp Zsigmond emlékházból (a képeket Szonda István bocsátotta a rendelkezésünkre)
 
Gyoma református mezőváros volt, haladó szellemű gazdatársadalommal, és ennek volt igen lelkes és széles látókörű polgára Papp Zsigmond, aki gazdálkodóként, feltalálóként, s a képző- és iparművészet terén egyaránt jelentőset alkotott. Hagyatékát az örökösök segítségével sikerült egykori lakóházában elhelyezni. Az ő példáján értettem meg, hogyan is működött ez a társadalom, amelyet hozzá hasonlóan már polgári látókörű okos parasztemberek mozgattak. Papp Zsigmond különleges ember volt, katonaként megismerkedett a fényképészettel és

végigfotózta az első világháborút. A harmincas években ő tervezte a református templom orgonáját, kapuit, síremlékeket faragott, gazdálkodóként pedig talajterítő gépet tervezett,

és el is indította ennek szabadalmaztatását, a mintadarab azonban sajnos találatot kapott a második világháborúban.

Még egy jelentős hagyatékot bíztak a gondjaidra. Ez pedig a gyomai születésű Kállai (Krampner) Ferenc színművészé.

A hagyaték 2011-ben került Gyomaendrődre. Azóta két kiállítást is rendeztünk belőle, és most úgy néz ki, hogy végleges és jó helye lehet, hiszen Gyomán a városi képtár udvarán épül egy kiállítórész a Kállai-hagyaték számára, ahol méltóképpen emlékezhetünk majd a színművészre.

Néprajzosként és hívő emberként számos vallási emlék újult meg az irányításod alatt. Ezek egyike volt egy sütőház.

Endrődön 1903-ban létesült egy kicsiny ház, melyet Szent Antal Kenyérsütőházának neveztek el. Egy Kiszely Márton nevű gazda építette fogadalomból, mert sok halva született gyermeke után egy kislánya életben maradt. Azért építette, hogy ott mindig süssenek kenyeret a rászorulóknak. A ház tetejének fülkéjébe Szent Antal szobrát helyezte el.

Szent Antal Sütőháza
 
A házat 1953-ban államosították, végrehajtót költöztettek bele, aki leverte a szobrot. 2001-ben felújítottuk a házat és új szobrot tettünk a fülkébe. Azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal június 13-án liliomszentelést tartottunk itt. Időközben ugyanis az önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények Szent Antal nevét vették fel (Szent Antal Népház és Művelődési Ház), s ennek egyik fontos része a Kenyérsütőház.
 
Ezen kívül felépült egy zarándokház és a város a Szent László zarándoklat kiinduló állomásává vált.
 
Ennek előzménye, hogy Vaszkó Irén elkezdte gyűjteni az endrődi archaikus vallási hagyományokat, Dénes Zoltán atya pedig a térségben kutatásokat végzett, amelyben én is részt vettem a Sütőházzal és a sok megújult útmenti kereszttel. Volt tehát lelkileg miből meríteni, és – mi ezt Szent Antal közbenjárásának tulajdonítjuk – nyertünk egy vallásturisztikai pályázaton, és a 2012-ben elindult Gyomaendrőd–Nagyvárad zarándoklatnak kiépítettük a bázispontját. Most egy kicsit „megbillentünk”, mert lelki vezetőnk, Dénes Zoltán atya májusban eltávozott a földi világból, de ez a lassan tíz év azt mutatja, a Szent László zarándoklat fontos úttá vált. Magamon is látom, meg a társaimon is, hogy a zarándoklatoknak köszönhetően kicsit jobbá tudtunk válni. Amikor véget ér, már várjuk, mikor indulhatunk el újra.

A megújított vallási emlékek legkülönösebbike egy Fájdalmas Mária-szobor.

A kétezres évek elején keresett meg egy idős asszony, Bella Mária, aki egy titkát osztotta meg velem, amelyet nem akart a sírba vinni. A történet úgy szólt, hogy a temetőben van egy Mária-szobor, amelyet még az anyja ásatott el a hatvanas években, amikor elkezdték rongálni az ilyen emlékeket. Megmutatta a helyét, mert úgy gondozta, mint egy sírt. Egy ismerősömmel

elkezdtünk ásni és egyszer csak koppant az ásó. Másfél méteres festett barokk szobor feküdt előre dőlve, keze, feje letörve.

Másnap sikerült is kiemelni és bekerült a plébánia udvarára, onnan pedig a tájház tornácára, de évekig nem történt semmi, mert a felújításra irreális árajánlatokat kaptunk. Végül én vállaltam, hogy rendbe hozom.

A Fájdalmas Mária restaurálása 2015-ben
 
Hihetetlen hatással volt rám ez a szobor és nemcsak mint művészi alkotás. Kipótoltam és lefestettem, de nagyon sokat bajlódtam Mária szemével. Végül feladtam, mert sehogy sem tudtam olyan szemet festeni neki, amilyet kellett volna, mindig fátyolos maradt. Aztán a volt endrődi kálvária helyén felállítottuk. Az avatóünnepség végén az egyik barátom szólt nekem, hogy könnyezik a Mária. Nézem, tényleg. Ezt nem tudom megmagyarázni. Protestáns létemre nem mondhatom, hogy csoda történt, de csoda volt.
 
Nyitókép: a Szent László zarándoklat Nagyváradra érkezése