Szirének, 1913
Bár a küzdelmes életű festőt elsősorban szülővárosában, Szegeden tartották számon, sokat élt és állított ki Budapesten és különböző európai városokban is. Rövid szegedi, pesti, müncheni és nagybányai tanulmányok után, 1905-ben jutott ki először Párizsba, majd 1907-ben Szeged városának ösztöndíjával tért vissza a modern művészet forrongó fővárosába. Szisztematikus akadémiai képzésben nem részesült, de tanúja volt a párizsi modern magyar művészek élénk társasági életének, jó barátság fűzte Czóbel Bélához, Mattis Teutsch Jánoshoz és – a később neves New York-i műkereskedővé váló – Brummer Józsefhez.
Gyümölcsfák
Az avantgárddal kacérkodó barátaival szemben Joachimot elsősorban az impresszionizmus, illetve az annak a nyomán kialakuló poszt- és neoimpresszionizmus, azon belül is a leszálló éjszaka különleges optikai világa varázsolta el, amelyben a kékek és lilák meghatározó szerepet játszanak. Ő maga „esthangulat”-nak, mi „holdfényes impresszionizmus”-nak nevezzük ezt az illékony, átmeneti napszakot. A különös alkonyesti fényekre vadászva járta be a Riviérát, főképpen Marseille és Menton vidékét, s így jutott el az impresszionisták egyik kedves helyére, a normandiai Honfleurbe is. Ezeken a helyszíneken születtek meg azok az éjszakai tengerparti látképek, amelyek egészen egyedivé teszik Joachim életművét.
Krumpliszedők, 1910
1913-ban már a párizsi Függetlenek Szalonjában állított ki, de karrierjét derékba törte az első világháború. Bár hadnagyként sem hagyott fel a festészettel, és termékeny maradt az 1920-as években is, nemzetközi pályafutását azonban már nem tudta folytatni. A holdfényes tájakhoz és a naiv hangon megszólaló enteriőrképekhez ekkor társult a virágzó fák népszerű, napfényes impresszionizmusa.
Virágzó gyümölcsfák 1910-es évek
A két világháború között felváltva Szegeden és Budapesten élt, de közben több európai utazásra is alkalma adódott (többek között Marseille-be, Velencébe és Bécsbe is). A vészkorszakot bujkálással vészelte át, zsidó származású párját és gyermekeiket menekítve, a szocreál korában pedig végleg elhallgatott, teljesen marginalizálódott. Utolsó gyűjteményes tárlatára 1945-ben került sor a szegedi Kultúrpalotában.
Kilátás a Szajna-partra, 1913
Küzdelmes pályafutása alatt a művészet eszményeit követte, még ha sokszor nyomorognia kellett is miatta. Néhány támogatót mindig talált magának, neves szegedi műpártolókat, mindenekelőtt a híres műgyűjtőt, Back Bernátot vagy dr. Wolf Ferencet. A Magyar Nemzeti Galéria két festményét őrzi, a szegedi Móra Ferenc Múzeum 19 darabot, melyeket 2017-ben – a művész Bostonban élő unokájának támogatásával – restauráltak. További különleges alkotásokat a család leszármazottai és magángyűjtők birtokolnak Magyarországon és külföldön is.
Este a kikötőben, 1913
A restaurált, újra teljes fényükben ragyogó képek különleges ereje hívta életre a 140 évvel ezelőtt született festő jubileumi kiállítását 2022-ben. A tárlaton és a hozzá készült katalógusban olyan művek kerülnek sok-sok évtized után újra reflektorfénybe, amelyek jelzik, hogy Joachim Ferenc „holdfényes impresszionizmusa” megbecsülést és külön fejezetet követel magának a modern magyar festészet történetében.
Rieder Gábor – Szabó Tamás
Virágzó fák, 1920-as évek
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
6720 Szeged, Roosevelt tér 1–3.
2022. március 18. – 2022. június 1.
Nyitvatartás: mindennap 10:00–18:00
