A Gyergyószárhegyi MAMŰvésztelep kiállítása

A művésztelepen alkotó tíz művész az együtt töltött majdnem két hét alatt olyan élményeket élt át, amelyek művészi attitűdjükön átszűrve termékenyítették meg munkáikat. Igaz ez akkor is, ha némelyikük a közvetlen látványból és helyszínből nyert ihletet, de akkor is, ha mások a korábban megkezdett témájukban itt, a világ zajától távol, újult erővel mélyültek el. Szárhegyen a műtermi magányos munka jól ismert világa a művésztelepi közösségi élményekkel, az éjszakába nyúló beszélgetésekkel és a környékbeli sétákkal párosult.

Itt született és most kiállított munkák együttese idézi fel bennem azt az élményt, amit a közös séták során megtapasztalhattam. A Gyergyói-medence síkságából a hegyre felvezető út mentén a művészek munkáit inspiráló tájat láthattuk: azt a vidéket, ahol egykor a Palkó Tibor munkáját inspiráló hölgy élhetett, megelevenedett előttünk Elekes Károly kivágott erdőkért kiáltó favágója, majd a ferences kolostorhoz érve, a templom csendjében felfedezhettük a Kácser László munkáit motiváló női szenteket. A hegyre felkapaszkodva a fenyőerdő sűrűjéből bukkant elénk a Koroknai Zsolt munkáját ihlető Szent Antal-kápolna. A korábbi témájukat folytató művészek városi környezetükből, külső benyomásaikból kiindulva alakították ki belső, lelki tájaikat.

Papp Ildikó átvilágított táskái önvédelemmel foglalkoznak, Cservenka Edit színgazdag, festett, amorf alakjai a külső, testi adottságokból kiinduló belső, lelki identitás keresésére összpontosítanak. Bartus Ferenc munkáiban olyan élethelyzeteket ragad meg, melyek a hétköznapi szituációk mögé tekintenek, Pető Hunor antitézise az alkotás tagadását állítja középpontba. Ocskay László Doky szín- és formatanulmányai belső tájakra vezetnek, Ferencz Zoltán munkája pedig egyesíti magában a belső és a külső végtelenség távlatait.

Idén már ötödik alkalommal adott helyet a majd ötvenéves múltra visszatekintő Gyergyószárhegyi Művésztelep a MAMŰ művészeinek. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotók szellemi öröksége azóta is meghatározó és megtermékenyítő hatású a mostani MAMŰvésztelep alkotói számára. A 2022 júliusában meghívott tíz művész között vannak, akik erdélyi kötődésűek, sőt MAMŰ alapító tagok, többen pedig az egyesülethez később csatlakozott anyaországi művészek, akik talán először tapasztalhatták meg a szárhegyi miliő sajátosan otthonos világát. A művésztelepi élmények meghatározó volta jellemzi a most bemutatott munkákat mind művészi irányultságukban, mind tematikájukban.

Palkó Tibor egy talált, régi gyergyószárhegyi portréfotóból indult ki. A figurativitás és nonfigurativitás határán billegő olaj triptichon mindhárom elemén felsejlő nőalak mintha időkapszulaként lenne bezárva a csorgatással, folyatással kialakított festékrétegek mögé. Elekes Károly 2010 óta foglalkozik grandiózus tematikájával, melyet a szárhegyi környezet fái, erdői és tragikus történelmi eseményei ihlettek. Az ólomsúlyú, használhatatlanná változtatott baltán kontrasztként tűnik fel a József Attila Favágók című verséből idézett sor: „bársonyon futnak perceim”, mely a mulandóság alapélményét felidézve hasít belénk. Kácser Lászlót is a környék inspirálta, a korábbi évtizedekben a művésztelep helyszínét biztosító ferences templom szentképeiből merített. Festményein az üvegablakokon ábrázolt női szentekből indul ki, akik misztikus olajképein elmosódva, áttetszőn, sejtetve jelennek meg. A fekete-fehér, kékes tónusokkal, lazúrosan festett alakok mindegyike az áldozathozatal kérdését járja körül.

Koroknai Zsolt az erdei Szent Antal-kápolnát festette meg akvarelljén, s hozzá készített videója erős metafizikai tartalommal párosul. A Fénnyel polarizált táj című alkotásban a meditatív gitárszóló alatt nemcsak a fotóból akvarellé válás folyamatának lehetünk tanúi, hanem a nap járásából kiinduló fényrészecskék mozgásának rendeződését is nyomon követhetjük. Papp Ildikó farostlemezből kivágott és festett, röntgenszerűen átvilágított táskái az önvédelem témáját járják körül. A nagyvárosi lét velejárója a kiszolgáltatottság, a magány, amivel a védtelenség is együtt jár. A konceptuális munkák arra keresnek választ, miként védheti meg magát egy nő testileg és lelkileg különféle önvédelmi eszközökkel felvértezve. Cservenka Edit élénk színű, amorf, emberszerű alakjai az identitáskeresés ősi kérdéseire igyekeznek festészeti reflexiókat adni. Akrilképein az emberi test határait definiálja környezetünk tárgyaihoz viszonyítva, mely örökké aktuális és fontos témaként meghatározhatja önmagunk helyét a világban, szűkebb és tágabb környezetünkben.

Bartus Ferenc olajképei egy másik művésztelepi miliőt idéznek meg, erős művészettörténeti allúziókkal. A vásznakon fotónegatívok alapján készült képek jelennek meg, egy-egy sajátos élethelyzetet és viszonyrendszert felidézve. A fotónegatívok kontrasztja izgalmas képi világot kelt, melyek a tagadások, ellentmondások gondolatiságát ébresztik. Pető Hunor Hirdetés című munkája a maga művének antitézise, amelyben vállaltan ellenáll bizonyos politikai felhangú szobrok készítésének. A saját művészetét a francia-lengyel származású Roman Opałkával párhuzamba állító alkotó maga is művészeti aszkézisről, önmegtartóztatásról beszél. A szöveges, konceptuális mű rétegelt lemezének kiindulási pontja a székely kapuk fafaragási hagyományából építkezik, igazodva a hely szelleméhez.

Ocskay László_Doky, korábban megkezdett témáit folytatta, elsősorban szín- és murális problémákat feszegetve. Egyik festményével a jeles XX. századi román festő előtt tiszteleg: Hommage à Ion Ţuculescu. Ferencz Zoltán művésztelep-vezetőként is részt vesz az alkotás folyamatában. A feketén túl című sorozat legújabb munkája is akciófestészet során jött létre. A szénné égetett farostlemezen megjelenő különféle rétegek, a felvitt nyomdafesték és krétapor olyan távlatokat nyit meg, amelyek a végtelenséggel azonosíthatók. A tükörként is értelmezhető régi keret és az üvegezett munka a kifelé táguló végtelen élményét tárja fel a befogadó előtt. A tükröződő felület erős szimbolikájával saját magunkkal való szembenézésre késztet.