![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7687_fit_800x10000.jpg?key=923289be5bd590ac8a1518c6ca4ffc05)
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7697_fit_800x10000.jpg?key=85928df109f7066bbd843a964c7b1212)
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7707_fit_800x10000.jpg?key=cdaaa15c45e908781152f7e03766ab89)
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7711_fit_800x10000.jpg?key=5de145063dfb11cc17b1e09853678d4e)
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7699_fit_800x10000.jpg?key=440cf7a780348ad787b344f8b90921e9)
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7716_fit_800x10000.jpg?key=ff3ae6eb42e238203d49a4ee425d9208)
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7749_fit_800x10000.jpg?key=41d5842a6a2463c63bfb7c2029dc6cd5)
Jung azt is mondja, hogy „A valódi és igazi szimbólumok kísérletek olyan dolgok elmondására, melyekre még nincs valódi kifejezés”. A Feminus Creator installációjában dekódolható rejtett üzenetek más módon valóban kifejezhetetlenek.
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7718_fit_800x10000.jpg?key=e828cf6d7959cb83303ef1e9415e4964)
Szűcs Emese festményeinek testei nemtelen testek és torzult nők. Realizmus, keveredve absztrakcióval, cím nélkül. A megfogható, ami mégis szétmállik az ujjaink között. Gigantikus méretekben, melyekből emberléptékkel nehéz kiszabadulni. Önmagát teremti, majd mossa szét ezekben a ritmusokban, mint a lassú, partot omlasztó óceán.
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7730_fit_800x10000.jpg?key=fdd17b88e2a6c238b796e0c0d55e27e6)
Lőrincz Luca heteken keresztül gyűjtötte nőismerősei mellbimbójának mintázatát a tárlaton látható amforáihoz, melyek felületét teljesen beborítják a más és más nőktől származó minták. Ebben a helyzetben a nála megforduló hölgyek megnyíltak önként vállalt, kiszolgáltatott mezítelenségük során. A mintákból készült rítusos hangulatú tárgyban megjelenik egy másokból, más nőkből összegyúrt közösségi nyelvezet-aura. Egy másik, máshogyan közösségi munka, egy interaktív installáció is helyet kap a kiállításban, melynek alapanyaga az agyag, de a művészek közös ötlete. Kötél, mellette többféle agyag, melyből a látogatók gyöngyöket vagy más felfűzhető tárgyakat tudnak készíteni, majd gigantikus lánccá alakítani az itt teremtett szemeket. A láncot a művészek nem zárják le, más helyszínekre is tervezik vinni – a kiállítással együtt –, mert a nők összefogásának, közösségvállalásának szimbóluma is ez a munka, s a nők közös ügyének komolyanvételére szólít fel. Elérkezett az ideje, hogy bevalljuk: az egész kiállítás egy gigantikus női kapcsolódás. Szép, hogy ez a virág épp nőnapon nyílt.
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7743_fit_800x10000.jpg?key=7e58b743e4b649c04830bc14d6517c6d)
Ugyanis a művészek több szálon és többféle közösséget alkotnak: egyrészt velünk, befogadókkal, másrészt ők ketten egymással is. Munkáik egy irányba igazítása nem egyszerű, mert nagyon különbözők. Különböző a médiumuk: egyik agyag, másik festék. Három és két dimenzió. Különböző a nyelvezetük: egyikük inkább szókimondó, hangos, direkt – másikuk inkább titokzatos, introvertált, csendes.
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7740_fit_800x10000.jpg?key=addc32469e3cdba463fea8d4c623eb84)
A középpontos, oltár- vagy anyaméhszerű installáció (kinek hogyan tetszik) egyfelé fésüli a kettőjük művészetében húzódó szálakat. Különbözőségük tágabbá, általánosabbá teszi a hivatkozott női halmazt, közös üzenetük ereje így örökérvényűbb, mintha külön, magányosan látnánk őket. Installációjukba lépve kettőjük tanulságaival egyszerre találkozunk, egyesülünk félelmeikkel, belegondolunk kérdéseikbe, s látjuk azt a szálat is, ahol szimbolikus kapcsolódásban összekötik egymás művészetének vivőanyagait: a piros sáv vékony fonat formájában a térbe lép, lejön Szűcs Emese vásznáról, majd Lőrincz Luca a Mindenkiben él egy Káli című központi anyafigurájától az egyetlen férfiprincípiumig, a Síró Királyig vezet, s ott véget ér. A Síró Király interaktív szobor, ha a látogató egy csésze homokot önt a király koronájába, az a szívén és a szemén folyik ki.
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7754_fit_800x10000.jpg?key=a617a8dabf2af1eb55f16188524e0d96)
A két művész tanulságairól történő gondolkodásom zárásaként egy tudományos körökben megosztó polihisztor, Szendi Gábor gondolatait idézem, melyet beszédes című könyvében, A nő felemelkedése és tündöklésében olvastam. Az ember evolúciós fejlődése kezdetén az ősnem a nőstény volt, csak nőstények léteztek. Később a nőstény XX kromoszómapárja módosult XY-ra úgy, hogy az egyik X kromoszómán kialakult egy kapcsoló, ami garantálta, hogy az adott egyed hím legyen. Az XX kromoszómapár, tehát a női egyed „a faj emlékezete”, a genetikai stabilitás letéteményese. Szendi szerint a férfi kísérleti példány, a tulajdonságok egy lehetséges verziója, melyről majd az élet során kiderül, hogy sikeres – ha sikerül szaporodnia. A nő a faj tartós, a férfi a rövid távú emlékezete.
![](/data/articles/5/59/article-5906/_IMG7769_fit_800x10000.jpg?key=201ffd09edc70b735d2dce6b89e87cf9)
Mikor a nőket még máglyán égették el ezért-azért, nem tudták, hogy minden magzat nőként indul a világba. Különféle hormonok megfelelően időzített hatására aztán pár hét alatt férfiakká alakulnak a kis emberkezdemények, mert az egyik X kromoszóma Y-ná módosul. Minden egyed megszületésekor az evolúció ismétlődik. Tehát az evolúció győztese a nő, de nemcsak biológiailag: ő tartja kézben a kapcsolatok szálait és folyamatait, könnyedén teljesíti a háztartásbeli feladatokat, közben van hivatása, tele van kíváncsisággal a világ iránt és a kultúrát nagykanállal fogyasztja.Most, amikor ezt a szöveget írom, az én lábamnál is egy kisbaba játszik az asztal alatt. Alig tudok tőle dolgozni, rá kell figyelnem, de valahogy megoldom. A női létben egyszerre, egy időben mozgatjuk az akár egymástól teljesen független szálakat is. És a legjobb az egészben, hogy imádjuk.
Fotók: © Kovács Szabolcs