Nem elérhetetlen karakter, nem messiás és nem próféta. Nem a megváltás ígéretével kecsegtet, inkább közelebb hozza a valóságot. Újraértelmezi a jelent, és ezzel sokkal többet tesz, mintha olyan jövő képét festené, amely talán sosem jön el.

Önarckép kánikulában – így látja magát a művész
 
 
Mi a közös Leonardo da Vinciben és drMáriásban? Felteszem, nem a boncolás megszállott szeretete. Habár a magyar művész hosszú évek óta társadalomsebészként praktizál. Így nem csoda, ha művészetét nem egyetlen médium irányítja, hanem polihisztorként, mint a Mona Lisa megalkotója egyik alkotási formáról a másikra vált. Mindezt játszi könnyedséggel teszi. Mondanivalója számottevőbb, semhogy korlátozza magát a zene vagy festészet adta lehetőségekre. Organikus módon találja meg az őt éppen foglalkoztató témához a kifejezőeszközöket. 
 
Zene vagy képzőművészet, hol melyik – itt éppen a Tudósok zenekara Matisse műtermében verődött össze
 
 
A Godot Galéria képviseletében alkotó művész Belső emigráció című tárlata Szurcsik József és Bukta Imre beszédével nyílt meg. A művész-triumvirátus hosszú időre visszatekintő ismeretsége tükröződött párbeszéd jellegű dadaista performanszukban. A két festő, ahogy egymásnak adta át a szót, úgy rajzolódott ki az est ünnepeltjének személyisége. Már csak onnan is látszik a tiszteletük drMáriás iránt, hogy magasztos sallangok és üres ajnározás nélkül világítottak rá mások által betölthetetlen szerepére az itthoni művészetben.
 
Részlet a performanszból:

 

„Nem kétséges, hogy anyag- és eszközhasználata éppen ezért is zavarba ejtő, mert bármelyik alkotói attitűdöt, művészi szándékot vagy a műkészítést magát kívánnánk megfeleltetni az előbb felsoroltakkal, bajban is lennénk, mert valójában besorolhatatlan – fogalmaz Szurcsik József. – De mi az a titok, amitől feltornázta magát a kultúra sokágú létráján? – teszi fel a kérdést Bukta Imre. – Erre a besorolhatatlanságra erősít rá drMáriás, egyrészt ösztönösen, másrészt pedig nagyon is tudatosan, például a színek használatával – válaszol könnyedén Szurcsik. – Ez nem a szerencsén múlt – kontráz Bukta. – Az ösztönösség–tudatosság kombója eléggé zavarba ejtő, ha a készségek és képességek optimálisan diffundálnak a tehetséggel –magyarázza Szurcsik József.”

 
 
Nem lenne más, aki megfestené a vallási fanatizmus ellen tüntető Ferenc pápát Banksy műtermében? Dehogynem. Vagy talán nem egészen – drMáriás karaktere azért figyelemre méltó, mert művészetével nem próbál görcsösen maradandót alkotni.

A művész nosztalgikus hangulatban van. A tavalyi év nem telt éppen eseménytelenül számára. Facebook oldalát törölték, a XVIII. kerületi Kondor Béla Közösségi Házban rendezett kiállításának pedig azonnali bezárását követelték. Később ezen a tárlaton egyik művét eltakarták a tizennyolc éven aluli látogatók elől. Erőt demonstrálva cenzúrázták művészetét.

Egyike a kifogásolt képeknek A dadaizmus elkerülhetetlen győzelme című kiállításról (2023)

 

Ezek az események önvizsgálatra sarkallták a művészt, megújulásra hívták. Anélkül kereste lázasan új témáját, hogy elhagyta volna régi értékeit. A dadaizmushoz oly erőteljes ragaszkodása kevésbé alkotói technikáját, inkább alkotáshoz való hozzáállását mutatja. A korábbiakhoz hasonlóan képei más és más kornak stílusjegyeit hívják elő. Játékosan fitogtatva ezzel művészettörténeti és megalapozott technikai hozzáértését is.

 

 

A tárlaton többek között Szerb Antal, Oscar Wilde, Kassák Lajos tűnik fel Basquiat, Rippl-Rónai vagy éppen Csontváry műtermében, létrehozva ezzel történelmi anomáliákat, ki- és befordítva a valóságot, úgy, hogy elkerülhetetlenül újra kell rendeznünk az idősíkokat. A művész világos párhuzamot von a kiállításon megjelenő legendás gondolkodók és saját munkássága között. A száműzetés, ha nem viselte is meg a művészt, nyomot hagyott benne. Legalábbis sorstársának tartja A Mester és Margarita morfiumfüggő szerzőjét. Ez azért mégiscsak jelent valamit. A tárlat minden egyes képe teljes cikket érdemelne, hisz oly sokáig lehetne fejtegetni, miért lovagol Bulgakov a halálon Basquiat műtermében.

 

 

A festő így magyarázza a képen láthatókat: „E képen együtt lovagolnak az ezüstös aranyködben, s figyelmeztetnek arra, hogy még a nagy művészet is, miközben húsba maróan igaz, leleplezően kritikus és megalkuvást nem ismerőn szabad, mégis milyen törékeny, hiszen Behemót macska cuki kis sztálinista Sátánként mindig ott lapul az utunkban, hogy bármikor felboríthassa a világunkat, s a foglyává, rabjává, áldozatává, kisegerévé tegyen.”

Bulgakov a halálon lovagol Basquiat műtermében
 
 
Így annak sem engedi el a kezét, aki netán nem lenne igazán mélyen tájékozott a különböző művészeti ágakban. Mindegyik képhez tartozik egy-egy leírás, ami lehetővé teszi, hogy ne csak a felső középosztálybeli értelmiségi bólogasson és sóhajtson nagyokat, ráeszmélve a kép összefüggéseire, hanem azoknak az érdeklődőknek is élvezhető legyen a tárlat, akik nyitottak kritikusan szemlélni a világot, de nem orvoscsalád sarjaként, kezdettől fogva Bulgakovot forgatták. Hogy ezt szándékosan teszi-e vagy akaratlanul, az teljesen mindegy. Számára ez a fajta értelmiségi gondolkodás természetes, s viselkedésében nincs semmi fennhéjázó.

Egyedül a női karakterek hiányát érzékelem. Míg más képein feltűnt már Oprah Winfrey vagy Greta Thunberg, addig ezt a kiállítást a férfi gondolkodók uralják. Pedig tisztán látom Hannah Arendt német- amerikai, totalitarizmus kritikájáról is ismert filozófus flitterekkel hímzett blúzát Tereskova műtermében.

A kiállítás a hatalmas filozófiai töltetnek köszönhetően hosszabb látogatásra hív. Nem lesz elég végigsétálni a festmények között, és továbbhaladva megjegyezni, milyen kidolgozott volt Aj Vej-vej vagy Örkény vonása. Órákat lehetne eltölteni egy-egy kép előtt – önmagunkkal vagy egymással vitatkozva. Amennyiben ezek után is vágynánk a szellemi táplálékra, politikai bevonódásunkat serkentő drMáriás féle kapudrogra, akkor megkaphatjuk dózisunkat október 25-én az A38 hajón, ahol zenekarával, a Tudósokkal lép fel. Vagy a Festészetszínház – drMáriás alkotásai a Forgács-gyűjteményben című kiállításra is ellátogathatunk. Igaz, Szekszárdig kell mennünk, amennyiben a tavalyi botrányos tárlaton kiállított művek mellett a gyűjtemény további darabjaira is kíváncsiak vagyunk.

Addig pedig eszünkbe se jusson politizálni! Vagy levegőt venni. A kettő lényegében ugyanaz.

 

A Belső emigráció című kiállítás november 16-ig tekinthető meg keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között a Godot Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 11–13.).