Fotók: Regős Benedek
Sporttevékenységének jeleiként magas minőségű printeket, bronzból öntött bokszkesztyűt, valamint bokszolói falának műgyantából mintázott lenyomatát mutatja a tárlat, kiegészülve performanszainak fotódokumentációjával. Sőt, a megnyitó alkalmával exkluzív, egyedi bokszmérkőzés tanúi is lehettek a nézők, amikor a művész hozzá hasonló profi ökölvívóval mérte össze erejét.
Kettős tevékenységét párhuzamosan emelte professzionális szintre a Szatmár megyei Lázáriban született Gáspár Szilárd szobrászművész. A gyermekkora óta ökölvívással is, képzőművészettel is foglalkozó alkotó a Kolozsvári Képzőművészeti és Dizájn Egyetem szobrász szakán végzett tanulmányai során kapott egyik feladatában ötvözte először két szeretett tevékenységét, hogy belőlük egyedit alkosson. Edző édesapjától tanulta meg a sport alapjait, ám annak veszélyessége és az idő korlátozottsága miatt felhagyott ezzel a tevékenységével. Doktori végzettségének megszerzése óta a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen tanít, ahol edzőként segíti egyetemi kollégáit, barátait, hogy felgyülemlett feszültségüket kontrollált körülmények között vezethessék le, a bokszzsákok és a művésztől tanult technikák segítségével.
Fotó: Flaviu Tanase Popa
Az ökölvívás a futball után a második legnépszerűbb sport a világon, amit a most is futó, népszerű Sztárbox című műsor igazol, ahol ismert emberek előképzettség nélkül szállnak ringbe. Az ökölvívás a test tudatos fejlesztésének módja, az emberiség egyik legrégebbi megküzdési stratégiája és sportja, amelyet eszközök nélkül, a puszta kéz használatával művelhet. Az első leletek több mint hatezer évvel korábbra vezetnek vissza, Etiópia, illetve Egyiptom területén puszta kezes technikákat használtak annak kiderítésére, ki az erősebb. A boksz hosszú fejlődés során jutott el mai modern formájáig, ahol már bokszkesztyűt, fej- és fogvédőt, illetve speciális ringet használnak, amelyeket a kiállításon művészeti kontextusban vehet szemügyre a néző.
Fotó: Flaviu Tanase Popa
Impact a tárlat címe, amely a bokszoló ütéseinek hatásmechanizmusait mutatja be. A boksz során a különféle gesztusok olyan effektusokat okoznak az ember fizikumára is visszahatva, amelyeknek azonnali és a későbbiekben is tapasztalható következményei vannak. A közvetlen hatások a performanszokban rögzített fotódokumentációkban, sokszor a fizikai fájdalom és a sérülések nyomain is tetten érhetők. Az energiák összeadódnak, hiszen a kezek és az agyagtábla találkozása az erőfeszítések együttállásáról tesz tanúbizonyságot, amelyek a relief jellegű munkákban gesztusszerűen hagynak jeleket. A hatalmas agyagtábla és a kis ember örökös harca ez, ahol a művész nemcsak valódi ellenfelével harcol, hanem saját magával, sőt, az anyaggal is.
A bokszban a külső segédeszközek ellenére mégis legfontosabb az emberi kéz szerepe. A cselekvő kéz nem csupán a sportban, hanem a képzőművészetben is az alkotói tevékenység alapjaként definiálható. Erre Gáspár az Egy tonna kéz című munkájával is igyekszik felhívni a figyelmet: benne a családtagjai kezéről készített negatív mintákat agyagban őrizte meg. Az alkotás másik aspektusa a napjainkban dúló háborús helyzetek következményeit, az erőszakos harcokat szimbolizálja. Különösen érdemes felfigyelnünk arra, hogy művészetének és bokszolásának tárgyává egyik legősibb matériánkat, az agyagot választja.
A finom szemcsés, ásványokban gazdag folyami vagy tengeri üledék a négy őselem közül a földhöz kötődik, s a civilizáció és az emberi kreativitás gyökereihez nyúlik vissza. Az agyag kézzel való megmunkálása a legrégebbi kézműves tevékenységek egyike, mely képes megőrizni az emberi gondolat és az abból fakadó kézi mozdulatok hatásait. Az agyagba bokszolt ütések gesztusai egységbe hangolják a két különálló területet, a bokszot és a szobrászatot. Az energia a sűrű anyagban elnyelődik, hogy tökéletesen átalakulhasson, művészetté nemesedjen.
Gáspár Szilárd doktori disszertációjában azon más művészek munkásságát kutatta fel, akik a bokszot és a művészetet egyesítik. A japán Ushio Shinohara, valamint az olasz származású Omar Hassan és az amerikai Cassils festékbe mártott bokszkesztyűvel ütik a vásznakat, amelyekből absztrakt festményeket, illetve plasztikákat, objekteket készítenek. Gáspárhoz hasonlóan nyúlnak a témához, ám egyikőjük sem professzionális sportolói múlttal teszi ezt, így ő az, aki erejével, testi adottságaival, annak jelzéseivel tökéletesen tisztában van, azokat uralja, kordában tartja, hogy művészetében megfelelően használja fel ezeket a tapasztalásait.
Valamennyiük művészete a Gilbert and George, Yves Klein és Piero Manzoni indította konceptuális irányzathoz, a body art gyökereire nyúlik vissza. Jelentős szerepet kap a performativitás tevékenysége, amelyben a test válik a művészi üzenet hordozóközegévé, médiumává és megmunkálandó tárgyává. A performativitással együtt jár annak videó- és fotódokumentációja, amelyek jó minőségű printek formájában a kiállításon is láthatók. Gáspár diptichonszerűen dokumentálta az egy tonnányi agyagból mintázott, hatalmas méretű műteremajtaját és annak bokszolt változatát, mely a tehetetlenség és a cselekvés kettős természetét mutatja fel.
A pandémia időszaka alatti bezártság élménye ihlette a művet, mely a kint és a bent határait mossa össze, míg a másik képen annak eredményét látjuk, miként oldotta ki magából a művész a benne lévő feszültséget. A boksz során használt a bokszfal, kesztyű, a fog- és fejvédő egyszerre az erő és a brutalitás jelképe is, amelyek artisztikus transzformáció során kiemelődnek a sport világából és műalkotásokká emelkednek. A múlt megidézésének nyomai érhetők tetten a Nagyanyám szobája című mű dokumentációjában, mely a családi fészek tapétamintázatát láttatja, s az otthonosság élményét rombolja le az elmúlás szomorúságával. A múlt emlékkövei idéződnek fel a szoborraktárban készült felvételeken is, amelyek a boksz témáján némiképp túlmutatva idézik fel Gáspár korábbi figuratív szobrászati munkásságát is.
Gáspár Szilárd Impact című kiállítása október 22-ig látható a KAS Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 9.).
