Novellái többsége valamely történelmi korban játszódik. Mi ennek az oka, miért állnak közelebb önhöz a régi korok?
Eddig még nem gondolkodtam el ezen. Él bennem a múltba vágyó, a polgári értékrendet nagyra tartó kispolgár, és talán emiatt játszódik több novellám a századelőn.
Leczo Bence szerint novellájának nincs tanmese-szerű üzenete, inkább az érdekelte, mi mozgat egy olyan megszállott embert, mint a főhős
Fotó: Morva Mátyás
Tudatos novellaíró? Előre megtervez mindent, vagy hagyja, hogy az alapötlet mentén vigye előre és irányítsa a kezét a múzsa?
Korábban még nem terveztem meg olyan tudatosan és részletesen a novelláimat, mint manapság. Ezek még nem voltak bonyolultak, nagyjából tudtam, hogyan végződnek, de sok esetben ezen is változtattam menet közben. Most már sokkal komplexebben átgondolom őket, és előre felskiccelem a történet menetét. Bár továbbra sem írok „körzővel” vagy „vonalzóval”, de ha egy nagyobb lélegzetű anyagon dolgozom, néha magamon is meglepődöm, milyen hosszúak a jegyzeteim. Ez főleg akkor igaz, ha egy másik korban játszódik a történet, aminek alaposan utána kell néznem a hitelesség kedvéért.
Miért éppen a novella műfajában alkot?
Verset nem szoktam írni, nem lírában gondolkodom.
Szeretek tömören és lényegre törően írni, amihez tökéletes a novella műfaja.
Hemingway és Raymond Carver például híresen tömören fogalmaztak, mégis a nyelvi letisztultság és az apró utalások viszik a hátukon az egész művet.
Manapság mintha kezdene feledésbe merülni a magyar közgondolkodásból és emlékezetből a török hódoltság időszaka, sőt mára egy nagy török–magyar barátság képe rajzolódik ki. Mit gondol erről?
Amikor felkértek a török–magyar kulturális évad kapcsán, hogy írjak egy novellát és téma után kutattam, először az jutott eszembe, hogy sok nyelvi, kulturális vagy gasztronómiai kapocs köt össze minket, de azért mégsem mi akartuk azt a százötven évig tartó időszakot. Témámnak Konstantinápoly ostromát választottam, amiben egyrészt nekünk is van egy kis felelősségünk a székely ágyúöntő személyében, másrészt meg erre az eseményre a törökök és mi is teljesen másként tekintünk. Az, hogy Bizánc elesett, egészen mást jelentett egy török ember számára, mint mondjuk egy XVI. században élt magyarnak.
Orbán Bazilika nevű ágyújáról nincs fotó, mert az ostrom során szétrobbant, készítőjét is megölve. A képen egy másik, hasonló oszmán ágyúóriás látható, a Dardanellák ágyúja, amely a mai napig fennmaradt
A kérdésre visszatérve úgy gondolom, hogy ne kezeljünk tabuként történelmi tényeket: az idő tájt Magyarország egy része elnéptelenedett, és komoly harcok dúltak az országban. Viszont
jó dolognak tartom, hogy mostanság közelít egymáshoz a két nemzet, hiszen sokkal több közös van bennünk, mint mondjuk a szomszédban élő népekkel.
Tavaly részt vettem egy törökországi vonatos körutazáson, ahol megtapasztalhattam, hogy barátként tekintenek a magyarokra, és ők teljesen másként gondolnak vissza a közös történelmi időkre.
Mennyire volt fontos az ön számára, hogy valós történelmi alapokon nyugvó történetet írjon?
Fontosnak tartom a hitelességet, ezért a témakeresés során találtam néhány történelmi forrást, amelyek beszámolnak egy Orbán vagy Urbán nevű ágyúöntőről, aki elvileg magyar volt, és felajánlotta a szolgálatait előbb a bizánci császárnak, majd a török szultánnak. Ő volt az, aki lehetővé tette a török hadviselés egyik nagy újításának számító, hatalmas ágyúk bevetését.
Úgy tudom, hogy a valóságban is egy felrobbant ágyú végzett vele.
Egyrészt egy érdekes történelmi tényt szerettem volna feldolgozni, másrészt megérteni annak az embernek a gondolkodását, aki elmegy a bizánci császárhoz, felajánlja a szolgálatait. Majd miután nemet mondanak neki, a török szultán elé járul és elmeséli a látogatását a bizánci császárnál, aki nem kért a segítségéből, amivel megmenthette volna a várost. Felajánlja a szolgálatait a szultánnak, és olyan ágyút önt, amellyel be lehet venni Konstantinápolyt. A törököknél a mai napig kiemelt szerepet kap az ágyúöntő mester, több forrásban, sőt filmben is megjelenik.
Eredetileg vonatokról, macskákról és egy villamosról akartam írni, de ami késik, nem múlik.
Mi a novella legfőbb üzenete?
Nem gondolom, hogy klasszikus, tanmese jellegű üzenete lenne. Szerintem, ha valaki egy akkora ágyút akar önteni, amekkora korábban nem létezett, ahhoz megszállottság kell. Arra próbáltam választ találni, hogy mi mozgat egy ilyen típusú embert. Az is érdekelt, hogy mik azok az erkölcsi megfontolások, amelyek elvezetnek ahhoz, hogy egy korabeli magyar előbb felkínálja szolgálatát a bizánci császárnak, éppen a törökök ellen, majd mikor kiderül, hogy nincs elég pénze, akkor megkeresi a szultánt, és felajánlja szolgálatait Bizánc ellenében.
Konstantinápoly ostroma (feltehetőleg Philippe de Mazerolles műve)
Most, hogy így beleásta magad a témába, gondolt rá, hogy írjon egy történelmi fikciós regényt vagy további novellákat a török időkből?
Gondolkodtam már a témában, főleg az elnéptelenedett végvári Magyarország mozgatta meg a fantáziámat. Nemcsak a kor áll közel hozzám, hanem mindig érdekelt, hogy amikor eltűnik a lakosság, mi vagy ki veszi át a helyét. A szakdolgozatomban foglalkoztam bestiáriumokkal, legendás lényekkel, így régóta érdekel ez a téma. Még nem kezdtem neki a megírásának, de benne van az ötéves tervben.
A nyitóképen Határ Attila a novellához készített illusztrációja látható.
