2020 őszén a Szent István Bazilikában mutatták be nagy jelentőségű szakrális művét, a Missa Missiót. Úgy tudom, konkrét célok és egy jótékonysági akció is kapcsolódik a mű létrejöttéhez.
Pár éve hallottam először arról, hogy a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása, ami a tettlegességig, sőt a gyilkosságokig is fajul, miközben a kereszténység a szeretet vallása. Ez nagyon megmozgatta a lelkemet, úgy gondoltam, erről nemcsak beszélni kell, hanem verset, zenét kell írni róla és ki is kell énekelni a világba. A Missa Missio CD-inek eladásából származó nyereséget az üldözött keresztények megsegítésére ajánlottam fel. A bálnák és a kiscicák mellett – s nem ellenük –, gondolatban, keresztény embereket is örökbe lehet fogadni. 
Egy nagyon érdekes felmérés született, mely szerint a hívő ember tovább él, mint nem hívő társai. Számok, adatok támasztják alá, ez nem rózsaszín képzelgés. Azaz: a hit egyszerűen egészséges. Ha elmegyünk egy templomba, és beülünk egy misére, akkor találkozhatunk önmagunkkal és Istennel. Úgy éreztem, hogy most, amikor rengeteg félelem van az emberekben, ha már én nagyon sok emberhez tudok szólni, akkor meg kell tennem. Szerintem, ha együtt vagyunk, kevésbé félünk, mert manapság sajnos mindentől rettegünk. Van is mitől, például a koronavírustól, de ennek az alagútnak a végén már látni lehet a fényt. Az a fontos, hogy gondolatban össze kell tartani, egyfelé kell nézni, és akkor van megoldás. Három alkalommal tudtuk előadni a Missa Missiót. Akik részesei voltak az előadásnak, később különféle közösségi platformokon megosztották, hogy akkor, ott egyfajta  kicsi csoda született.

Mostani helyzetünkben még nagyobb szükségünk van a hitre és a befelé fordulásra. A pandémia vajon jó alkalom arra, hogy még inkább megtaláljuk az Istenhez vezető utat?
Biztos vagyok benne, hogy a szélsőséges helyzetek segítenek jobban megismerni magunkat és azt a bizonyos „első gondolatot” is. Ilyenkor döbbenünk rá, milyen kicsinyek és törékenyek vagyunk. Manapság már ki sem mondják az emberek, hogy Isten, kerülik ezt a szót, helyette természetről, világegyetemről beszélnek, pedig épp az ilyen nehéz időkben döbbenünk rá, hogy van „első gondolat”. Aki azt mondja, hogy nincs, Isten létét tagadja, és egyúttal azt is gondolja, hogy ő az Isten. Én nem merészkednék ilyen messzire, mert szerintem groteszk, ha valaki effélét gondol magáról. Minél messzebb megyünk a tudományban és az univerzumban, annál biztosabb vagyok benne, hogy kellett egy „első gondolat”. Erre egy egészen hétköznapi példát szoktam hozni: ha krumplilevest készítünk, a krumpli nem megy be magától a konyhába, nem ugrik bele a fazékba, és nem készít oda sót. A krumplileves elkészítését meg kell előznie egy gondolatnak. A krumplilevesnél az ember sok ezerszer bonyolultabb.

Vajon az ember előtt nem kellett egy „gondolat”?

Ön a pandémiás időszakban is aktívan tölti a mindennapjait, többek között online karácsonyi koncerttel és adventi zenei naptárral lepte meg az embereket.
A november és a december még mozgalmasan telt, decemberben három online koncertünk is volt. Októberben még valószínűleg Istennek tetsző volt a Missa Missio című mise, mert az egészségügyi szabályoknak megfelelően telt ház előtt mutathattuk be Szent István Bazilikában és még két helyszínen. Terveztük, hogy a pozsonyi Szent Márton Dómban is előadjuk, de novemberben már közbeszólt a járvány. Decemberben 24 napos adventi zenei naptár keretében karácsonyi tematikájú dalokat, verseket, novellákat ajándékoztam a közönségnek, a legnagyobb magyar színészek tolmácsolásában. Engem is meglepett a több százezres nézettség. 
A január és február már nem volt ennyire sűrű, de hetente egy-két alkalommal eljárok stúdiózni. Ez most kielégít. Szerintem, ha egy író ember ellátja magát munkával, még jól is tudja magát érezni. Könnyű a dolgom, mert nincs főnököm. A közönségem sem az, mert soha nem várták el, hogy a véleményüket kérjem, nem trendeket követek, hanem a saját fejem után megyek. Azt várja tőlem a nagybecsű „zsűri”, hogy szabad maradjak. Nagy boldogság számomra, hogy azt tehetem, amit szeretek, de nyilván hiányoznak a koncertek. Amint lehetővé teszi a járványhelyzet, elindulunk.

Hogyan születnek a legendás dalok szövegei?
Sokkal meredekebbek és keményebbek a határok abban az esetben, ha valaki szöveget ír egy dalhoz, mintha csak verselne. Először meg kell néznem, milyen ritmusban, hogyan lehet elénekelni. Ötnyolcados páratlan, hétnyolcados, háromnegyedes vagy négynegyedes – korántsem mindegy. Rímeljen is a szöveg, mert úgy elegáns és szép. Persze a forma is mindig beleavatkozik a tartalomba, vagy így, vagy úgy. Aztán jönnek a magánhangzók. Ha túl magas a hang, akkor bizonyos magánhangzók nem jók, a mássalhangzó-torlódás megint nem szép. Ilyen korlátok és szigorú szabályok között nagy kihívás számomra dalba szép verset írni.
Nem ipari jelleggel gyártom az anyagokat, csak akkor alkotok, ha valódi mondandóm van. Ezért nem vagyok híve a slam poetry műfajának. Ez az én olvasatomban nem költészet. A költészet megfoghatatlan és szubjektív. Nem tanítják, mert taníthatatlan, szerintem genetikai örökség. Még olvasni sem kell tudni hozzá. A költészet meghatározhatatlan, mégis tudjuk és érezzük. József Attila sem vizsgázott sehol költészetből, mégis csodát alkotott. Sok minden belülről és Istentől fakad.

Mik a tervei az idei évre?
Majdnem egy évvel ezelőtt jelent meg a második hangoskönyvem. Folyamatosan írok, tervezek egy karácsonyi kötetet is, amelyben régebbi és új karácsonyi versek lesznek olvashatók. Manapság a zenészeknek csak terveik vannak, azután abból vagy megvalósul valami, vagy nem. De tervezni kell. Minden rossz elmúlik egyszer, ez is el fog. Az emberek éheznek a kultúrára és arra, hogy egymással legyenek, ami hamarosan megvalósul, amikor megtörténik az átoltottság. Amíg megvan bennünk a remény, addig nagyjából minden megvan. A népi bölcsesség szerint, aki panaszkodik, attól el kell venni. A pandémia előtt nagyon sok panasz volt az emberekben mindenféle dologgal kapcsolatban, hát most elvettek tőlünk, és ha visszakapjuk, rájövünk, hogy nem volt ez olyan rossz világ. A vakcinában alapvetően benne vannak a csodálatos mozifilmek, koncertek, kirándulások, az éttermek, a kávézók, a tengerparti utazások, az együtt varázsa, amiket mivel elvesztettük őket, most tudjuk értékelni igazán. Ez az online lét csak egy kínkeserves pótlék.

fotó: Horváth Edit