Mi adta az ötletet a különleges helyszínhez?

2018 nyarán a Szegedi Zsidó Hitközség archívumában kutattam. Akkor bukkant rá a levéltár vezetője két doboznyi összehajtogatott rajzra, amit nem tudott azonosítani. Mivel már egy ideje foglalkozom Baumhorn Lipót munkásságával és a szegedi zsinagógával, ezért megkért, hogy nézzem át ezeket az anyagokat. A zsinagóga 1900 és 1902 között papírra vetett kiviteli tervrajzai voltak. Szénnel, grafittal készült részletrajzok, amelyek közel negyven éve, az 1980-as években lezajlott rekonstrukció óta lappangtak. Már akkor felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha restaurálás után kiállítaná őket a hitközség. Itt kapcsolódott be a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK), az az intézmény, amelynek Kutatási Osztályán dolgozom.
A kiállítás a Szegedi Zsidó Hitközség és a MÉM MDK közös rendezvényének a „nulladik” állomása, mert idén a járványhelyzet miatt nem sikerült a beltermes, műtárgyakkal berendezett tárlatot létrehoznunk. A köztéri bemutató pedig a Csongrád Megyei Építész Kamara és a Temesvári Önkormányzat támogatásával jött létre Baumhorn Lipót 160 címmel. Az Áhítatos építészeti formák elnevezésű, 2021 áprilisában Budapesten nyíló tárlaton, reményeink szerint, bemutathatjuk a fellelt részletrajzokat, valamint az avatásra készült rituális textileket és szemléltethetjük a tervező életművét is.

/Temesvár, Erzsébet-udvar homlokzat/

Milyen tematika szerint épült fel a kiállítás? Mi alapján válogatták a fotókat?

Baumhorn Lipót tervezte Európában a legtöbb zsinagógát, viszont azt kevesebben tudják róla, hogy nagyjából ötven világi megrendelésre készült épületet is. Mivel a jövő évi kiállításnak a szegedi zsinagóga a tárgya, ezért most a Szegedre, Temesvárra, Újvidékre és Budapestre épült székházakat és bérpalotákat mutatjuk be. A közel százötven fényképfelvételt felsorakoztató köztéri plakátokon szecessziós homlokzatrészletek, bravúrosan kivitelezett ólomüveg-ablakok, mesterien kovácsolt vaskorlátok és ajtórácsok a főszereplők. A felismerhetőség kedvéért összképeket is válogattam az épületekről, ám Bélavári Krisztinával, a képek készítőjével fő célunk az volt, hogy a rejtett szépségekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek elsőre nem tűnnek fel a járókelőknek és az ott lakóknak sem.

/Szeged, Takarékpénztár/

Baumhorn miért ebbe a négy nagyvárosba tervezett, amikor számos további település büszkélkedhet szecessziós építészetével?

A zsinagógák miatt. Szabadkával, Nagyváraddal szemben a kiállításon szereplő városokban az a közös, hogy a zsinagógaépítkezés miatt keresték meg a fővárosi építészt további megbízásokkal. Megrendelői csak részben kapcsolódtak a hitközségekhez. Így került például a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár látókörébe is, amelynek elnökségi tagja a szegedi hitközség vezetője, dr. Várhelyi dr. Rósa Izsó ügyvéd volt.

Baumhorn jó üzletembernek és precíz, megbízható építésznek bizonyult. Ajánlották őt a zsidóságon belül, főként a neológ közösségek. Szegeden a tervpályázati határidőt is kitolták a kedvéért, mert már a meghirdetéskor jelezte, hogy a lipótvárosi zsinagógapályázat nagy léptékű előkészületei minden erejét lefoglalják. A szegedi főrabbi, dr. Löw Immánuel 1888-ban avatta fel Baumhorn első zsinagógáját Esztergomban, és feltételezésem szerint már ekkor meglátta benne a kivételes tehetséget. Baumhorn Lipót a Szegedi Városháza kivitelezésekor, 1883-ban lépett be a Lechner-irodába, és állítása szerint részt vett a helyszíni munkálatokban. Ekkor dolgozott először Szegeden.

Azon többnemzetiségű városokba, amelyek a magyaros szecesszió központjai voltak, nem Baumhorn tervezte a zsinagógát. Stílusa – bár a téglaszalagos homlokzati dekorációt ő is magával vitte a Lechner-irodából – nem volt látványosan magyaros. A Monarchia historizáló neo-stílusait csak finoman fűszerezte meg a szecesszió burjánzó ornamentikájával.

/Indulókép: A Szegedi Zsinagóga ablaka/