Amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halált halt áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, fontos, hogy ne feledkezzünk meg XII. Pius pápa gyászáról sem, arról az egyedülálló hangról, amellyel a kegyetlen vérontás napjaiban mellettünk állt.
Már a szovjet invázió másnapján, 1956. november 5-én közzétett Datis Nuperrime kezdetű a „szomorú magyarországi eseményeknek”
szentelt enciklikájában kötelességének érezte, hogy felemelje tiltakozó szavát és „bánkódjon a fájdalmas események felett”, melyek „keserű szomorúságot és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében”. Miközben arra emlékeztette a felelősöket, hogy „a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani”, és elítélte az erőszak minden fajtáját, bárkik részéről is induljon, a magyarországi eseményekre alkalmazta Istennek Káinhoz intézett szavait (Ter 4,10): „A magyar nép vére is az Úrhoz kiált.”
XII. Pius pápa számára szorosan összekapcsolódott az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Miközben imádkozik a magyar nép szabadságáért és békéjéért, felidézi az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson való részvételét is: „Rendkívül komoly körülmények között, melyek a keresztény nyáj egy részét annyira sújtják, kedves emlékek jutnak eszünkbe. Midőn sok évvel ezelőtt elődünk, XI. Piusz legátusaként Budapestre mentünk, hogy részt vegyünk az Eucharisztikus Világkongresszuson, melyet akkor ott tartottak meg, nagy örömmel és vigasztalással láttuk, hogy a szeretett magyar katolikusok mily nagy áhítattal és mély tisztelettel követik a legméltóságosabb Oltáriszentséget, midőn azt a város utcáin körmenetben vitték.”
A pápa magyarok iránt megnyilvánuló figyelmét mutatja, hogy
mindössze három hét leforgása alatt három enciklikában és egy rádióüzenetben is foglalkozott a magyarországi tragédia eseményeivel.
Néhány nappal a forradalom kitörése után, október 28-án keltezett Luctuosissimi Eventus kezdetű enciklikája arról tanúskodott, hogy a számára olyan kedves Magyarországot sújtó gyászos események mélyen megrázzák atyai lelkét.
„Biztosak vagyunk abban – írja a pápa –, hogy ugyanaz a hit, az isteni Megváltó ugyanilyen szeretete lángol fel ismét ennek a népnek a lelkében, annak ellenére, hogy azok, akik az istentelen kommunizmust rájuk erőszakolták, minden eszközzel arra törekedtek, hogy kitöröljék lelkükből atyáik vallását.”
