Honnan van vonzódása a zenéhez?

Hárman vagyunk testvérek, jelentős korkülönbséggel. Az 1960-as években, amikor kicsi voltam, a testvéreim javában hallgatták a Petőfi rádión a könnyűzenei műsorokat. Ezekre ma is emlékszem.

Hétfőn, szerdán és pénteken volt a Tánczenei koktél, kedden a Melódia koktél, és minden pénteken az Ötórai tea, hétfőn pedig a Kívánságműsor.

Ezekben az akkori idők legjobb könnyűzenei felvételei szóltak. Az egyik ifjúsági hittanosom kérdezte később, hogy honnan ismerem ilyen jól ezeket a zenéket. Erre azt válaszoltam, hogy már az anyatejjel szívtam magamba. A hetvenes évek elején vett a családom egy kazettás magnót. Több hónapig spóroltunk rá, aztán a bátyám elkezdte járni a falut, hogy akinek volt felvétele a rádióból, attól átmásolja. Ezekre a számokra még felnőttként is emlékeztem, és kértem őket a Petőfi rádió kívánságműsoraiban.

Amikor én még kissrác voltam... (a képek Széles László archívumából)

 

Így került kapcsolatba a Petőfi rádió legendás zenei szerkesztőjével, Tari Viktorral.

Az idősebb generáció biztosan emlékszik a nevére, hiszen több mint harminc évig volt zenei szerkesztő a Magyar Rádióban. Vele tószegi plébános koromban ismerkedtem meg, amikor Slágermúzeum című műsorában leadta Bob Azzam Mustafa című felvételét. Lett volna néhány kérdésem ezzel kapcsolatban, és felhívtam a rádiót. Nem tudták adni, de később visszahívott. Felvettem a kagylót, és azt mondtam:

tessék, plébánia. Erre ő: ajjaj, akkor biztos rossz számot hívtam.

Elmondtam, hogy milyen ügyben kerestem, és felajánlotta, hogy segít a gyűjteményem gyarapításában. Nagyon sok, ritkán hallható zenéhez jutottam a segítségével a Táncdalfesztiválok idejéből.

Feltettem egy párszor a kedvenc lemezem

 

A Táncdalfesztiválról milyen emlékei vannak?

Szó szerint lázban égett az ország, amikor az adások mentek szombat esténként a televízióban. Emlékszem, egyszer 1967-ben az esti mise után rohantunk a nővérem barátnőjéhez, hogy az elejétől nézhessük a műsort, nekünk ugyanis nem volt tévénk. Fenyvesi Gabi énekelte akkor az Ádám, hol vagy? című dalt. Szájtátva hallgattam, mert nemcsak a dal tetszett nagyon, hanem Fenyvesi Gabi is.

Mi lehet a titka, hogy még mindig hallgathatók ezek a dalok?

Az előző állomáshelyemen az egyik faluban nem volt templom, egy háznál miséztem. Házigazdánk a hatvanas-hetvenes években szólógitáros volt egy helyi zenekarban, és ő fogalmazta meg, hogy az akkori szerzők ismerték az összhangzattant. A dalaik még a klasszikus, komolyzenei szabályok szerint íródtak.

A szövegük olyan képszerű, hogy szinte ma is látod, amiről énekelnek.

És nem mellesleg hozzájárult a sikerükhöz a tiszta énekhang és a kitűnő előadás. Ezekre még lehetett kulturáltan táncolni, szórakozni. Tíz éve a városnapokon lépett fel Solymos Tóni, és ő mondta, hogy az ő dalai már ötvenévesek, és még mindig időtállóak. Vajon a mai könnyűzene hol lesz ötven év múlva?

Katonaruhában egy farsangi ünnepségen Besszer Andrásnéval, Nagykökényes polgármester asszonyával

 

Még egy történet jut az eszembe: amikor Tószegre kerültem plébánosnak, egy idős atya szolgált még mellettem pár évig. Ő mondta, ha nehéz napod volt és fáradt vagy, akkor az esti imádat így fejezd be:

Uram, Jézus mára elég volt, most már meghallgatok egy jó lemezt.

Viszonylag későn jelentkezett Önben a hivatás gondolata.

Én minden akartam lenni, csak pap nem. Pereltem az Úrral, hogy pap biztosan nem leszek. A szeminárium előtt volt négy civil munkahelyem, és erre még rájött a másfél év sorkatonaság. Az egyetemre nem vettek fel. Egy évig az ELTE-n dolgoztam egy laborban. Aztán a 3-as metrónál két és fél évig. Itt voltak olyan kollégáim, akik komolyan foglalkoztak HIFI-technikával. Tőlük nagyon sokat ellestem. Ott kezdődött a technika szeretete, aminek az lett a vége, hogy vettem egy Pioneer CT 506-os kazettás decket. Ehhez szükség volt egy erősítőre és két hangfalra.

Nagyon jól éreztem magam a metrónál,

jól kerestem, mégsem találtam a helyemet. Láttam, hogyan élnek a csövesek az aluljáróban. Valami többre

vágytam, és amikor azon gondolkodtam, hogy mi lehetne ez a több, mindig a papi hivatás jutott eszembe. De azt mondtam, ez nem nekem való. Akkoriban történt, hogy egy napra átvezényeltek a Ferenciek terére, az ottani állomásra, és az utasok között megismertem egy papot, akinek még ministráltam pár évig a szülőfalumban, Kállón. Ebben a nehéz lelkiállapotban megszólítottam. Rögtön felmutatta a bérletét. Mondtam, hogy nem ezért jöttem. Halványan még emlékezett rám.

Az első szentmiséjén a szüleinek ad áldást

 

Megtudtam, hogy

megjárta a kommunisták kistarcsai gyűjtőtáborát, amire ráment az egészsége.

Kapcsolatban maradtunk, és később is gyakran felhozta a papság témáját. Azt mondta szó szerint: „Ne feledd, ha Isten téged papnak szán, úgyis oda fog ráncigálni.” Megszereztem a hivatásos jogosítványt a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, és éjszakai garázssofőr lettem a BKV-nál. Három hónapig, aztán bevittek katonának. A sereg után Gyöngyösön dolgoztam gépkocsivezetőként. De hogy működik a Jóisten?!

Egy idős atya, aki nagyon szerette volna, ha belőlem pap lesz, beszervezte az édesanyámat a pap édesanyák lelkigyakorlatára, és az anyukám ezt azért ajánlotta fel, hogy Isten mutassa meg, hogy mik velem a tervei. Akkor kezdődtek az álmatlan éjszakáim. Be kellett látnom, hogy az Úr erősebb nálam, és ki kellett mondanom az igent. Azóta sokan megkérdezték már, hogy nem bántam-e meg. Azt kell mondanom, hogy én boldognak érzem magam a hivatásomban.

A gyűjtemény egy részlete

 

Térjünk vissza az Ön által kedvelt zenékhez. Megszámolta már, hogy hány felvétellel rendelkezik?

Még nem, de nagyon komoly a gyűjteményem, számos régi magyar felvétellel, amelyekhez ma már lehetetlen hozzájutni. Ezért olyan helyet kerestem, ahol megbecsülik. Amikor egyszer riportot készített velem Farkas Erzsébet (Böbe), az egri Szent István Rádió szerkesztő-műsorvezetője, megemlítettem neki, hogy a gyűjteményemet felajánlanám a rádiónak. Könnyűzenei jártasságom adta a Nosztalgiázzunk Laci atyával című műsor ötletét. Kéthetente jelentkezünk, és mindig valamilyen tematika köré csoportosítjuk a dalokat.

Táskarádió ha bekapcsolom...

 

Kapott valamiféle visszajelzést a műsorral kapcsolatban?

Csak pozitív visszajelzéseket kapunk. E-mailben, szóban vagy telefonon sokan fejezik ki tetszésüket. Egy öreg atya mondta egyszer, hogy a pap is ember, lehet valami hobbija. Az enyém ez. Nem kell szégyellnem. Én ezzel ki merek állni az emberek elé, sőt a Jóisten előtt is megállok vele. Egy barátom mondta,

ha bejutok a mennyországba, ott nekem külön HIFI-stúdióm lesz,

és Jézus rám nyitja majd néha az ajtót, hogy tegyek már be valami jó zenét.