Somorjai Ádám történészi, kiadói munkásságának fontos része a magyarországi bencések hagyatékának feldolgozása, megjelentetése. Más kiadványok mellett ebbe a vonulatba illeszkedik a 2011-ben indított Jeles bencés tanáraink sorozat is, amelynek első kötetében Jávor Egonnak (1916–2008), az amerikai bencés Woodside Priory első perjelének életét, munkásságát ismerheti meg az olvasó. A sorozat tizenhárom év után két kiadvánnyal folytatódik: Szívós Donát (1898–1973) esztergomi házfőnök és gimnáziumi igazgató 1945 márciusától 1946 júniusáig vezetett naplójával és Tóth Aldemár János (1921–1986) bencés rendtársait bemutató, 1977-ben készült magnófelvételének leiratával. A Szent Imre Gimnázium Tükör-termében az előadók főképp az előbbire koncentráltak.
Szívós Donát Keszthelyen született 1898 januárjában, tizenhetedik gyermekként. 1915-ben lépett be a bencés rendbe Pannonhalmán, és 1973 nyarán ott is halt meg. Görög–latin szakot végzett, majd néhány év komáromi és pannonhalmi tanítás után 1929-ben a rend budapesti gimnáziumába került, ahol
huszonöt éven át, 1944-ig fontos szerepet vitt a cserkészmozgalom felvirágoztatásában is.
Ez idő alatt jelentek meg az ifjúság számára írott szentbeszédei, lelkigyakorlatos könyvei és újságcikkeinek java is. (1945 után már csak az induló Új Ember hetilapban publikált, álnéven.)
Somorjai Ádám történészi munkásságának fontos része a magyarországi bencések hagyatékának feldolgozása
1944-ben, a Magyarországra érő világháború poklában helyezik az esztergomi rendház és gimnázium élére, itt, 1945. március 21-én kezdi el vezetni naplóját, a feljegyzéseket 1946. június 29-ig négy kockás borítójú „irkába”, korabeli iskolai füzetbe írja.
A kommunista diktatúra kiépítésének időszakát 1948 és 1951 között józsefvárosi segédlelkészként éli át, majd miután félholtra verik az ávósok, 1953-ban nyugdíjazzák.
Utolsó éveit a pannonhalmi menedékben tölti, itt, a szobájában találják meg halála után négy füzetét is.
A napló tartalmát a könyvbemutatón az olaszországi magyar nyelvű misézést megszervező, 2020-ig Rómában élő pápai prelátus, Németh László ismertette. Az olykor görög betűkkel, de magyar nyelven írott bejegyzések közül három téma szerint válogatott. Elsőként a házfőnöknek az élelmezéssel kapcsolatos erőfeszítéseiről szóló írásokat vette számba. Az évkönyvek szerint ekkor a gimnáziumban tizenkilenc bencés szerzetes tanított, az ő ellátásukról kellett gondoskodni, úgy, hogy 1945. március 25-én
az oroszok feltörték a rendház pincéjének vasajtaját, s elvitték az ott őrzött bort és élelmiszert.
Ezután a szobákban maradt készleteken, helyi adományokon éltek, és Pannonhalmától kértek segítséget. Végül többek között nyúltenyésztésbe fogtak, hogy hús is kerülhessen az asztalra.
Az esztergomi volt bencés gimnázium (Wikipedia)
Németh László második kiválasztott témaként a kommunista hatalomátvétel első lépéseiről szólt: már a március 26-án született bejegyzésben olvasható, hogy három méteres vörös zászló leng a városházán, és megérkeztek Pestről a Magyar Kommunista Párt szervező bizottságának tagjai. A későbbiekben Donát atya, akit sokszor még a gimnáziumába sem engedett be az őrség, azt is feljegyzi, hogy az oroszok bármilyen ügyben csak a kommunistáknak hajlandók segíteni.
Mindszenty hercegprímás kinevezése és Esztergomba való megérkezése, a magyar egyház élén ekkor bekövetkező változás volt harmadik kiválasztott téma. Mint a naplóból kiderül, Mindszentyt megelőzte a híre, a házfőnöknek szeptember 9-én született feljegyzése szerint azt hallotta róla, hogy
nagyon elvhű, nagyon kemény és erőszakos,
és veszprémi püspökként a papjai sem szerették. Az október 7-i beiktatása után született bejegyzés arról tanúskodik, hogy az ünnepi mise utáni fogadáson „bennünket, szerzeteseket észre sem vett”.
A könyvbemutató (a szerző fotója)
A könyvbemutató hátra lévő részében a csallóközi Deákiban született, Pozsonyban és Budapesten történelmet hallgató, később a komáromi rendházban élő és a kisszemináriumban (Marianum) hittant is tanító Tóth Aldemár János Ilyennek láttam bencés rendtársaimat című visszaemlékezéséről szóló százoldalas kötetet Somorjai Ádám mutatta be. Aldemár atya 1948-ig taníthatott Komáromban,
1950 és 1955 között állandó veréseket szenvedett el, majd kényszermunkára ítélték,
ahol súlyos szembetegséget szerzett. A felvidéki bencés szerzetes ötvenöt rendtársának életéről beszélt Pannonhalmán Sólymos Szilveszternek, aki ezt magnóval rögzítette. Voltak közülük olyanok, akiket gyermekkorában ismert, hiszen Deáki temploma és plébániája – kő hiányában a román stílusú téglaépítészet szép példája – az Árpád-kortól egészen Trianon utánig a bencések birtokában volt.
1949. május 27-én, pénteken este számolták fel a komáromi rendházat, a szerzetesek éppen vacsoráztak, amikor megjelent az őket elszállító teherautó. Tiszta szlovák területre, Znióváraljára, egy árvaházba vitték őket, ahol idővel azért a környéken lelkipásztori tevékenységet folytathattak. A kötetben a magnófelvétel leirata mellett a Somorjai Ádám által készített, a visszaemlékezéshez kapcsolódó háttéranyagokat, magyarázatokat is olvashatjuk.
