Kinek higgyünk? A názáreti zsinagógában egy eddig ismeretlen fiatalember jelenik meg. Felolvas az Írásokból, az emberek pedig csodálkoznak. (Lk 4,21–30) Lassan fény derül a személyére: Józsefnek, az Ácsnak a fia… és a rokonság is itt él közöttük.
Hogy jön ez az ember ahhoz, hogy kioktassa őket?
Ősrégi probléma, amióta világ a világ, hogy sehol sincs kevesebb becsülete a prófétának, mint saját hazájában, ismerősei, rokonai körében.
Bonyolult rendszer az, amit közösségnek nevezünk. Nehéz benne elfogadnunk egymást. Tele vagyunk előítéletekkel, fenntartásokkal. Tele van feszültséggel a világ, és mindannyian szeretnénk megoldást találni gondjainkra. Szeretnénk, ha elrendeződnének a dolgaink. Ugyanakkor féltjük a „magánszféránkat”: ne szóljon bele senki az életembe; ne magyarázzák el nekem, hogy mit tegyek. S ha véletlenül valaki éppen a közvetlen környezetemből mond véleményt, akkor felháborodom, kikérem magamnak, s határozottan kijelentem: semmi köze hozzá! Közben pedig tovább gyötrődöm megoldatlan problémáimmal.
Sokszor meg sem hallgatjuk, mit mond a másik. Fontosabbnak tartjuk, hogy ki mondja.
S ha ő, akiről úgy gondolom, hogy ért hozzá, vagy azt hallottam, hogy valóban tudja, akkor kritikátlanul elfogadom a szavait.
Ebben a furcsa, virtuális világban, amelybe egyre jobban belebonyolódunk, elképesztő módon össze tudnak kuszálódni az emberi kapcsolatok.
Próféta: nem jövendőmondó. A próféta szembesít az igazsággal. Határozottan véleményt mond. Kellemetlen. Az egyháznak prófétai feladata van. Kell, hogy állást foglaljon az élet kérdéseiben. Ezért fogadja el olyan nehezen a világ.
Szólni kellene a neoliberális kapitalizmus embertelensége ellen. Mert emberek hatalmas csoportjai vannak kiszolgáltatva a pénz uralmának. Annak, hogy a nyereség,
a profit válik a legfontosabb tényezővé a világban. Az élet nem számít.
Az embernek személyiségétől való megfosztása ugyancsak olyan ügy, amely nem tűr hallgatást. Nőttön-nő a kiszolgáltatottak száma, akikre a közvélemény oda sem figyel.
az egységesítésben eltűnnek a helyi értékek, amelyek képesek megtartani az embert
családban, közösségben, saját otthonában. Nem hallgathatunk.
„Hazádnak rendületlenül légy híve…” – cseng még sokunk fülében Vörösmarty Szózata. A hazaszeretet – nem kirekesztő nacionalizmus! Micsoda feszültség van a nemzetállamok Európáját képviselők és az európai egyesült államok gondolatát támogatók között.
A közbeszéd eldurvulása külön téma lehet, ami mellett ugyancsak nem lehet, nem szabad szó nélkül elmenni. Ki az, aki tud szólni, ki az, aki mer szólni, hogy a stílus: maga az ember!
Az emberek kiszolgáltatottsága, behálózottsága mindennapi tapasztalatunk. Interneten manipulált embertömegek jönnek létre, önálló gondolkodás nélkül.
Ki az, aki valóban szót tud emelni a gondolkodás szabadsága érdekében?
Az elmagányosodás a technikai fejlődés közepette olyan tény, ami ugyancsak aggasztó. Bizalmatlanná válnak az emberek. Félnek egymástól. Elszigetelt, magányos, névtelenségbe burkolódzó indulatos emberek esnek egyre durvábban egymásnak az úgynevezett virtuális térben.
Az otthontalanság ugyancsak égető gond. Apátlan-anyátlan nemzedékek sora nő fel: mert férfi és nő kapcsolata a többségi társadalom és divatos ideológiák számára már nem szent, hanem individualista magánügy.
A Büntető Törvénykönyvben ezt olvasom: „Aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. BTK 244. § (1)”
És jogszabály teremt lehetőséget arra is, hogy körülbelül 45 ezer forintért meggyilkoltathatom a magzatot.
A magzatnak az élethez való joga korlátok között érvényesül,
amit az anya önrendelkezéshez és egészséghez való joga felülírhat. Ez képezi a legális terhesség-megszakítás alkotmányos alapját.
Tisztában vagyok azzal, hogy a hétköznapi élet milyen bonyolult. Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak egészen rendkívüli esetek, és a másik ember lelkiismerete fölött nem ítélkezhetek. De engedtessék meg nekem, hogy az eszményt képviseljem.
Krisztus mit szólna ma, ebben a világban? Alighanem kivinnék a meredek sziklához, hogy letaszítsák.
Krisztus követőinek prófétai küldetésük van.
Életről és halálról van szó. Vajon hitelesen képviseljük-e az élet kultúráját?
Még akkor is, ha sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában.
