• Tősgyökeres gyöngyösi családból származik?
Bácskai sváb nagyapám szűcs volt. A vásárban összeismerkedett egy magyar szűccsel, és nyárra kicserélték a gyerekeiket. Így tanult meg édesapám magyarul. Később a zöldhatáron szökött át Magyarországra, s Gyöngyösön telepedett le.
Később a helyi katolikus polgári iskola igazgatója lett. 1948-ban itt kezdtem az első osztályt. Aztán államosították az egyházi iskolákat, és félévtől már nem ő volt az igazgató. Akkoriban az iskolában
minden gyereknek föl kellett írnia a nevét egy lapra. Később tudtam meg, hogy azt követelték a látatlanban aláírók, hogy Mindszenty Józsefet börtönözzék be.
Én azt sem tudtam, hogy ki az a Mindszenty. Az egyik nyolcadikos gyerek úgy írta alá, hogy doktor Hakapeszi. Kinyomozták, ki volt, és a szülőknek kellemetlenségeik adódtak ebből.
Később a tanító néni megszervezte az úttörőcsapatot. Beléptem, és én lettem a madzagfelelős.
Édesapám azt mondta, hogy az úttörőkből lesznek a kommunisták. Ennél nagyobb szörnyűséget nem is hallhattam volna, így másnap ki is léptem.
Nemsokára eltávolítottak az iskolából, és a legrosszabb iskolába, a sóháziba tettek át. Annyi tetűt vittem haza, hogy édesanyám nem győzte irtani őket.
• Édesapja mit csinált, amikor már nem volt igazgató?
Már nem tudott értelmiségi pályán elhelyezkedni. Kisegítő kántor lett itt-ott, aztán a kisvasútnál szenet tört, később útépítéseknél volt éjjeliőr, végül a Váltó- és Kitérőgyárnál lett meós. Valójában német tolmácsként dolgozott.
Gyöngyös, a barátok temploma (fotó: Krómer István)
• A ferencesekkel hogyan került kapcsolatba a család?
Édesapám már legénykorában is a barátok templomába járt, és találkozott ott olyan ferencesekkel, akik a grószfater szülőfalujából, Szentfülöpről valók voltak. A grószmutter testvére kalocsai iskolanővér volt, és amikor az állam a szerzetesrendeket feloszlatta, hozzánk jött Gyöngyösre. Engem helyesen íni tanított. Borzasztó szigorú volt. Ugyanakkor azt, hogy pap lettem, valószínűleg neki köszönhetem, mert nagyon sokat imádkozott értem. Az egyik bátyám a kisszemináriumban tanult Egerben, de nem sokáig, mert államosításkor szélnek eresztették őket. Ugyanígy járt a nővérem Budapesten, neki is haza kellett jönnie az apácáktól.
Matematikában zseni lett volna, de még középiskolába sem engedték járni. Két bátyám is jelentkezett a gyöngyösi gimnáziumba, de nem vették fel őket.
• Gondolom, a ferences hivatás kialakulása nem véletlen. Milyen emlékei vannak a gyöngyösi barátokról?
1948-tól kezdve jártam ministrálni. Nagy élmény volt, amikor a harangot is húzhattuk. Egyszer egy mellékutcában összegyűltünk, és azt beszélték meg a nagyok, kinek van a legjobb dolga a világon. Arra jutottak, hogy a barátoknak, ezért mindenki barát akart lenni. Én magamban csak annyit mondtam, hogy majd megmutatom, hogy az is leszek. De utána hosszú ideig inkább orvos akartam lenni, később azonban letisztult bennem a dolog.
Gyöngyös főtere a Szent Bertalan templommal 1950-ben (Fortepan, adományozó: Lissák Tivadar)
• Kik maradtak meg az emlékeiben?
Mi, gyerekek leginkább a laikus testvérekkel voltunk kapcsolatban. Simon testvér negyven évig volt Gyöngyösön. Ő volt a beszerző. Szellő nevű szamarával vonult ki a piacra vásárolni. A sekrestyés Szaléz testvér nagyon aranyos ember volt. Kicsit köhögött mindig, és azt mondta, nagyon szeretne egy kis kamillateát. Elmentem hát, és gyűjtöttem neki egy kis kosárnyi kamillát. Nagyon örült neki. Kaptam tőle egy Szent Ferencről szóló könyvet.
• Szaléz testvér nyilván nem azonos Páter Kis Szalézzal. Őt ismerte?
Őt nem ismertem, csak később derült ki, hogy a perében körülbelül ötven fiatalt ítéltek különböző büntetésekre.
Gyerekként vitték el őket a Gulagra, és felnőtt emberek voltak, mire hazakerültek.
Emlékszem, egyszer elég hamar hazajött egy utcabeli fiatalember, fél lábbal. Az volt a „szerencséje”, hogy a bányában egy csille levágta a lábát.
• A feloszlatás milyen reakciót váltott ki Gyöngyösön?
Amikor híre ment, hogy elviszik a ferenceseket, nagy felbolydulás volt Hatvanban.
Körülfogták a hívek a templomot, de az ávósok szétverték a tüntetést, és ötven embert különböző helyekre internáltak.
Ismertem olyan családot, amelyben az apa Recsken volt, az édesanyát, a csecsemőt meg a nagylányt a Hortobágyra telepítették ki. Úgyhogy ha ma valaki diktatúrát emleget, érdemes lenne kipróbálnia, milyen is volt az a diktatúra.
Az ávósok nem akarták megkockáztatni, hogy Gyöngyösön ugyanaz történjék, mint Hatvanban, ezért inkább idehozták a szombathelyi ferences teológia tanári karát. Én ministránsként találkoztam velük. Addig öt-hat mise volt naponta, akkor fölment tizenhétre. Annyit ministráltunk, amennyit akartunk.
•És kaptak valamit az oltárszolgálatért?
Tíz-húsz fillért kaptunk, temetésen ötven fillért is adtak. Nagy pénz volt az akkor.
Esztergom, ferences templom (forrás: Public domain, Wikimedia Commons)
• Említette, hogy idővel letisztult Önben a hivatás gondolata. Hogyan?
1956-ban bekerültem az esztergomi ferences gimnáziumba, ahol egyszer csak megjelentek a volt gyöngyösi kispapok mint tanárok. Ilyen volt például Aladár atya, aki a családnak is jó ismerőse volt. Sokat segített bennünket, mert francia kapcsolatai révén pénzügyi támogatáshoz jutott. A bátyámnak nem volt ünneplőruhája, Aladár atya öltöztette föl, hogy tudjon miben ballagni. De még a ballagás előtt kölcsönadta valakinek, akinek nem volt ruhája.
• Amikor Ön belépett a ferences rendbe, tulajdonképpen azok közé lépett, akik közül sokakat ismert.
Ez így volt. Azok közül, akiket ismertem,
Aurél atya és Géza atya voltak Hatvanban. Összeverték és tizenkét év börtönre ítélték őket, ebből bő hat évet töltöttek le. Bernát atya a börtönben halt meg.
Aurél atya négy évig volt prefektusom. Egy lelkigyakorlat alatt kimentünk sétálni a közeli hegyekbe. Ott megkérdeztük, miért van egy folt a fején. És Aurél, aki soha nem beszélt arról, mi volt a börtönben, elmondta, hogy amikor vallatták, cigarettával kiégették a haját. Ilyeneken mentek keresztül. Ahogy közelről megismertem az életüket, közéjük kívánkoztam.
• Be is lépett a rendbe.
Akkoriban szerzetesi életünk két iskolára korlátozódott, tehát mindenki, aki jelentkezett a rendbe, számított arra, hogy valamilyen egyetemet el kell végeznie.
Az esztergomi ferences gimnázium egykori diákjai (Reisz Pál archívumából/engedélyével)
• Pál atya matematika–fizika szakos tanár lett, pedig a történelmet jobban szerette, vagy szerette volna tanítani.
Elég jól ment a matematika a gimnáziumban, de a papszentelésig eltelt hét év. Logaritmus? Mintha hallottam volna ezt a szót korábban. Felvételi vizsgát kellett tennem, és azon el kellett érni bizonyos pontszámot.
Olyanokkal felvételiztem, akik taroltak a matematikaversenyeken,
és volt, aki később Amerikába került valamelyik híres egyetemre. Nem is tudom, hogyan kerültem közéjük. Az írásbelim olyan lett, amilyen, de behívtak a szóbelire is, és akkor azt mondták, hogy vannak hiányosságaim. Mondtam, hogy szeptemberig még van idő, hogy felkészüljek. Volt a bizottságban egy jó nevű matematikus. A vizsga után odajött hozzám, és azt kérdezte, hogy van Fodróczy Béda atya? Kiderült, hogy ő volt az osztályfőnöke valamikor Esztergomban. Így kerültem be az egyetemre.
• Miután végzett, a Frankába került vissza tanárként.
Nemcsak matematikát tanítottam, hanem nevelőtanár is voltam. Éppen kiesett egy rendtag, aki sok megpróbáltatáson ment keresztül, és én kerültem az osztálya élére.
• Végül igazgatója lett az iskolának. Akkor őszült meg egyik napról a másikra?
Olyan időszak volt az, amikor úgy véltem, hogy
az iskola létét kérdőjelezik meg. A rendőrségen belül létrejött a belső elhárítás, amely a besúgórendszert létrehozta.
Akkoriban vezették be az önkiszolgáló ABC-ket. Akit ott a diákjaink közül lopáson értek, azonnal elküldtük. De volt, hogy az ilyen gyerekeket beszervezték, besúgót csináltak belőlük.
Akkoriban született egy párthatározat, hogy a párttagok gyerekei nem járhatnak egyházi iskolába. Volt Esztergomban egy szemüvegkeretgyár. Annak az igazgatója hozzánk járatta a gyerekét, és nem vette ki, hanem elment egy konkurens céghez Ausztriába. Ott lett fejlesztőmérnök. Erre hajszát indított a helybeli munkásőrség.
• Ez mikor történt?
1982–1983-ban, akkor lettem igazgató.
A munkásőrök elkezdtek fogást keresni az iskolán. Attól féltem, hogy be akarják záratni.
Januárban, az éves áremelések idején a munkásőrök megfélemlítésként demonstrációt tartottak, és díszmenetben vonultak végig a városon. Ott mentek el az iskola mellett. A gyerekek pedig kifütyülték őket. Utána azzal jöttek, hogy mire tanítja ez az iskola a gyerekeket? Jött egymás után a megyei ellenőr, az Állami Egyházügyi Hivatal államtitkár-helyettese meg hasonló személyek. Mindenfélét kitaláltam, hogy megnyugtassam őket, de ez nem egészen sikerült. Az volt a feltűnő, hogy mindig ugyanabból a közös hálóból nézték, hogyan fütyülhették ki a gyerekek a munkásőröket.
Háló a ferences diákotthonban (Reisz Pál archívumából/engedélyével)
• Ott aludt a beépített gyerek?
Ott. Feltehetőleg olyan fiú, aki korábban lopáson lebukott és beszervezték. De előfordult, hogy olyan diákunkat szervezték be, aki a nyári szünetben véletlenül áttévedt Csehszlovákiába, és a határőrök elfogták. Az egyik diák a nagy hőségben ruhátlanul fürdött a barátaival a Dunában. Arra járt egy rendőr, összeszedte a ruháikat, aztán mindenkit elővett. Akkor derült ki, hogy ferences diák. Ezután behívták a rendőrségre. Leírtak mindent, hogy mit követett el, aláíratták vele, és
azt mondták, majd még máskor is találkozunk, és beszélni fogsz, mi van az iskolában. De erről nem szabad tudnia senkinek.
Egy barátja elmondott nekem mindent, én meg elmentem Lékai bíboroshoz, és közöltem vele, hogy ilyen körülmények között, amikor egy kiskorút szülő és védőügyvéd nélkül kihallgatnak, a gyerekekért nem lehet felelősséget vállalni. Lékai bíboros elment Miklós Imre egyházügyi államtitkárhoz, és gyakorlatilag vége lett az ügynek.
• Gyöngyösi előadásának címe az volt, hogy A megnyesett fa kizöldül. Hogy zöldült ki a megnyesett fa?
Ez Lékai bíboros mottója volt, aki abban bízott, hogy valami megmaradt a múltból, és a hatóságoknál apró lépésenként engedményeket próbált elérni az egyház számára. Ennek része volt az egyházi iskola.
Háromszáz–négyszáz pap került ki a tanítványaink közül.
• A mi plébánosunk is. Menyhárt József atya.
A Józsi? Tanítványom volt. Abból az osztályból többen is papok lettek. Nagyon sokan mentek Kecskemétről, a piaristáktól egyházi pályára, meg Pannonhalmáról a bencésektől is, de az egyházi iskolák növendékei közül a legtöbb pap az esztergomi ferences gimnáziumból került ki.
Nyitókép: a szerző fotója
