Kanada a világ második legnagyobb, több mint kilencmillió négyzetkilométernyi területű országa, 37 millió, főleg francia és angol nyelvű népesség lakja. Sok honfitársunk második hazája, amelyet a jólét és béke, a befogadás és szabadság földjeként ismerünk. Nem is nagyon tudjuk elképzelni, hogy valamely népcsoport életét itt fájdalmas sérelmek érték. Azt pedig különösen nem, hogy ebben az egyháznak is része lehetett.
Milyen sérelemről van szó? Kanada francia részén az állami hatóságok úgy akarták európaivá tenni az indiánokat, hogy
gyermekeiket bentlakásos iskolákban, úgynevezett Residential Schoolokban erélyes módszerekkel igyekeztek európai életmódra szoktatni.
A részben katolikus egyházi nevelők által működtetett intézetekben a bennszülött gyerekek anyanyelvükön sem beszélhettek, és sajnos még szexuális visszaélések is történtek. Összesen százötvenezer indián gyerek erőszakos átneveléséről volt szó, s az utolsó Residential Schoolt csak 1996-ban zárták be.
Korábban gyakran előfordult, hogy a misszionáriusok a keresztény hitre térést csak az európai életstílus elfogadásával együtt tudták elképzelni. A „cuius regio, eius religio” elve sem a meggyőzéssel térítést, hanem az uralkodói vagy földesúri hatalmat szolgálta. Ma már azonban a missziós munka semmilyen körülmények között sem alkalmazhat erőszakot.
Ferenc pápát nem abból a fából faragták, hogy megriadjon a nehéz feladatoktól, ő mindig vállalja a rögös utakat.
Azt vallja, hogy a régi és mai bűnöket megbánni kell, nem eltussolni.
Kanadai útjának legfontosabb célja az őslakos indiánokkal való kiengesztelődés, az ő sérelmeiket szeretné orvosolni. Útjának állomásai kizárólag a bennszülöttekkel való találkozást szolgálják.
Egy indián küldöttség – hagyományos, díszes ruháikban – márciusban már járt a Vatikánban. A pápa fogadta őket, hogy elmondhassák fájdalmas történeteiket.
A Szentatya teljes szívéből sajnálatát fejezte ki, s a kanadai püspökökhöz csatlakozva Isten bocsánatát kérte.
Az indiánok törvénye szerint azonban egy sérelem megbocsátásához arra van szükség, hogy őket keressék fel.
A Szentatya által meglátogatni tervezett Edmonton, Québec és Iqaluit között nagy hőmérsékleti különbségek jelentkeznek. Míg a déli területeken a közelmúltban 40 fok fölötti volt a hőség, a sarkkörhöz közelebbi Iqaluitban ezt 9 fok körüli hűvös idő váltja fel. Iqaluit az északi Nunavut terület székhelye, a város neve a bennszülöttek nyelvén annyit jelent: a hely, ahol sok a hal. Korábban Frobisher Bay néven volt ismert, hagyományos nevét 1987 óta viseli. A Labrador áramlat hideg vize miatt éghajlata sarkvidéki.
Ferenc pápa Maskwacisban (2014-ig Hobbema) is találkozik az indiánokkal, ami lehetőséget kínál számára, hogy párbeszédet folytasson az őslakos népekkel, s kifejezze szívből jövő közelségét hozzájuk. Észak-Amerika egyik legősibb és legnépszerűbb zarándokhelyén, a beaupréi kegyhelyen, Québecben részt vesz a július 26-i Szent Anna-nap hagyományos megünneplésén. A pápa által bemutatandó szentmise iránt nagy az érdeklődés, az ingyenes belépőjegyeket percek alatt elkapkodták.
A pápa „bűnbánó útnak” nevezte kanadai látogatását. Amikor az egyház bűnbánatot tart, az életszentség útját mutatja. De az egyházi misszió emberszerető, Istenhez térítő arcát is felmutatja, a szent egyház arcát.
Québecben már április vége óta tart egy XVII. században élt szerzetes nővér tiszteletét elmélyítő imamozgalom. Marie de l'Incarnation (1599–1672) özvegységében orsolyita nővérré lett; a Megtestesülésről nevezett Mária nővér a kanadai misszió kiemelkedő nevelője.
Az ő nevéhez fűződik az első leányiskola megalapítása az Újvilágban.
Nyolcezer levelet írt franciaországi ismerőseinek, hogy beszámoljon a kanadai misszió munkájáról, a Lélek közbenjárásáról. Az ő személyén keresztül a nehéz kanadai út az értéknevelő misszió hőseire emlékező látogatássá válhat.
Nyitókép: Eszkimó jégkunyhót mintázó templom Iqaluitban
