A Szentfölddel kezdődött
Noha a pápák korábbi történelmi korokban is tettek utazásokat – önszántukból vagy kényszerből – a mai értelemben vett pápalátogatások gyakorlata VI. Pál 1964-es szentföldi zarándoklatával kezdődött. Ő volt az, aki kilenc nemzetközi utazása során megteremtette azokat a kereteket és kialakította azokat a szokásokat, amelyek utódai utazásait azóta is jellemzik. Hosszú pápasága alatt II. János Pál jóformán minden országot felkeresett, ahol katolikusok élnek. XVI. Benedek jobbára egy-egy konkrét eseményhez kapcsolódó, rövidebb időtartamú látogatást tett. Ezt a gyakorlatot követi Ferenc pápa is, aki arra törekszik, hogy olyan országokat és helyszíneket keressen fel, ahová elődei még nem jutottak el.
VI. Pál rögtön az elején tisztázta, hogy utazásait vallásos szándékok motiválják: úgymond tanúságot tenni Krisztusról, bátorítani, vigasztalni, megáldani a jószándékú embereket, találkozni egy adott néppel, megismerni azt, és tanúsítani iránta az egyetemes egyház támogatását. A pápa ezáltal azt az alapvető küldetést látja el, amelyet még Péter apostol kapott: jelenlétével, tanításával tanúságot tenni a hitről, megerősíteni a hitben a testvéreket, fenntartani és előmozdítani az egyetemes Egyház egységét, továbbá a vallások közötti párbeszédet és a közös munkálkodást.
A látogatások célja tehát mindenekelőtt lelki és egyházi természetű, s a pápát mint államfőt megillető diplomáciai keretek csupán eszközként szolgálnak. Kifejezett politikai céljai elvileg nincsenek, mégis a mindenkori pápa szándékai között szerepel a béke, a szabadság, az igazságosság, a népek közötti egyetértés és együttműködés előmozdítása.
Kettős minőségben
A pápalátogatás konkrét indoka többféle lehet. Gyakran a pápa a helyi egyház megismerése céljából látogat el valamely országba vagy olaszországi egyházmegyébe. Máskor valamely eseményen vesz részt a Szentatya: legyen az például a földrész püspökeinek gyűlése, fontos egyházi intézmény kiemelkedő évfordulója, nemzetközi találkozó (eucharisztikus kongresszus, ifjúsági világtalálkozó, családok világtalálkozója), vagy felszólalás egy nemzetközi szervezet gyűlésén (például az ENSZ-ben).
Amikor a pápa külföldre (értsd: Olaszországon kívülre) utazik, azt kettős minőségben teszi. Mindenekelőtt a katolikus egyház legfőbb pásztoraként, aki a joghatósága alatt álló helyi egyházakat, illetve híveit keresi fel. Ugyanakkor államfőként érintkezik a helyi állami hatóságokkal, amelyekkel megvitatja az emberiség egészét, illetve az adott közösséget érintő ügyeket. Ennélfogva apostoli utazásra akkor kerül sor, ha a pápa mindkét részről meghívást kap: a helyi egyháztól (jellemzően a püspöki konferenciától), illetve az állami hatóságoktól (rangjának megfelelően az államfőtől). Az ortodox többségű országok esetében szokás a helyi ortodox egyházi vezetés meghívását is megvárni.
A pápalátogatások szervezése meglehetősen összetett feladat. A Pápai Államtitkárságon külön felelőse van a területnek, de minden szentszéki hivatal a maga kompetenciája szerint (biztonság, média, szertartások stb.) vesz részt benne. Mégis, az előkészítés és a lebonyolítás nagy része az érintett országban működő apostoli nunciatúra feladata. A biztonság, akárcsak más államfői látogatások esetében, a fogadó állam felelőssége, de a pápa kíséretében mindig utazik civilben néhány svájci gárdista és pápai csendőr is. Utazásai során a pápa lehetőleg egyházi intézményekben száll meg, többnyire az adott ország fővárosában működő apostoli nunciatúrán.
Rendre felmerül a pápalátogatások magas költségének bírálata. Minden állami látogatásnak megvannak a maga protokolláris és biztonsági igényei, amelyeket a meghívó állami hatóságok biztosítanak. A helyi egyház pedig jellemzően az egyházi programok terheit viseli. A pápalátogatások költsége persze nem a pápa különleges igényei miatt magasabb, mint más államfői viziteké, hanem főként a nagy nyilvános események megszervezése és lebonyolítása kerül sokba. Amit viszont az tesz indokolttá, hogy a pápával az adott ország polgárai általában nagyobb számban kívánnak találkozni.
A pápalátogatások programja számos, többé-kevésbé állandó elemet tartalmaz. Ünnepélyes fogadtatással kezdődik, illetve búcsúztatással zárul, legtöbbször a repülőtéren, esetleg más alkalmas helyszínen. A csúcspont mindig a pápai szentmise, amelyhez idő függvényében több más külön találkozó is járulhat: a helyi püspökökkel, a papsággal és a szerzetesekkel, fiatalokkal és betegekkel. Ezen kívül a pápa hivatalos megbeszélést szokott folytatni az államfővel annak hivatalos rezidenciáján. Sok esetben sor kerül külön találkozóra az adott országban akkreditált diplomáciai testület tagjaival, illetve a helyi politikai, tudományos és kulturális közélet képviselőivel. Ugyancsak fontos mozzanat a más keresztény felekezetek vagy vallások helyi képviselőivel való találkozás is.
A pápalátogatások megnevezése
A magyar köznyelvben pápalátogatásnak nevezett esemény a fogadó fél szemszögéből írja le az eseményt. Vatikáni szemszögből azonban többfajta látogatás létezik: az Olaszországon belülieket főpásztori látogatásnak (visita pastorale) nevezik, hiszen a pápa Itália prímásaként, a római egyháztartomány metropolitájaként az ottani helyeket főpásztorként keresi fel. Nemzetközi utazásait pedig apostoli útnak/utazásnak (olaszul viaggio apostolico) hívják, amivel annak apostoli, tehát missziós, illetve egyetemes jellegét hangsúlyozzák (nem tévesztendő össze az apostoli vizitációval, a visita apostolicával, ami nem pápalátogatás, hanem pápai megbízottak helyszíni vizsgálata). A diplomáciai gyakorlatban szokásos legmagasabb protokolláris szintet jelentő állami látogatás kifejezést meglehetősen ritkán használják (például amikor a pápa az olasz államfőt keresi fel). A Rómán vagy magán a Vatikánvároson belüli programok egyszerűen látogatásnak (visita) minősülnek, csakúgy, mint amikor egy-egy nemzetközi szervezetet keres fel a pápa. Csupán meghatározott utazásokat neveznek hivatalosan is zarándoklatnak: például a szentföldi vagy a fatimai pápalátogatásokat.
A pápai kíséret az illetékes vatikáni hivatalok vezetőiből áll, de mindig a Szentatyával utazik a Szentszéknél akkreditált, szakosodott tudósítók csapata is. A pápa személyét övező széles körű figyelem és az említett tudósítók munkája révén pápalátogatáskor a felkeresett helyi közösség egyszerre a nemzetközi figyelem középpontjába kerül. Ez pedig lehetőséget ad annak sajátos bemutatkozására, arra, hogy másutt is felfigyeljenek értékeire.
