• Hogyan lett a gondolatból a szent életű püspök személyének és életeseményeinek emléket állító múzeum?
Márton Áron püspök 1896-ban Csíkszentdomokoson született. Bár kétség soha nem fért a püspök tiszteletéhez a faluban, mivel 1990 előtt a rendszer ellenségének tekintették – mintegy
nyolcvanezer lap terjedelmű iratanyag dokumentálja, hogy a Securitate hallatlan nagy veszélyforrást látott benne
–, nemigen lehetett emlékmúzeum létrehozására gondolni. Az első, szinte „köztéri emlékállítás” 1985-ben született, amikor a templom külső falára, az utcáról ma is jól látható magasságban helyezték el kovácsoltvas portréját, de a nyilvános tiszteletnek e székely furfanggal megvalósított gesztusa volt a legtöbb, amit a rendszer eltűrt.
A rendszerváltás után, 1990-ben róla nevezték el az iskolát, köztéri szobrot állítottak az emlékére, az iskola falain és a nyilvános ünnepek beszédeiben sorra jelentek meg a püspöktől vett gondolatok, idézetek. Marton József nagyprépost 2005-től kezdte kiadni az azóta polcnyi sorozatra bővült Márton Áron-hagyatékot. Én középiskolás koromban kezdtem olvasni a püspök írásait, és minél többet olvastam, annál többet beszéltem róla rajongva a körülöttem élőknek. 2009-ben, akkor grafikusként dolgozó nővéremmel készítettük az első múzeumterveket.
Bérmál a fiatal püspök (Márton Áron fotói a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár engedélyével)
Jakubinyi György érsek úr áldása, a helyi önkormányzat és plébánia támogatása után sokasodtak az együttműködők: a helyi közbirtokosság (a faluközösség erdőtulajdonával gazdálkodó civil szervezet), helyi vállalkozók, alapítványok és magánszemélyek támogattak, sok-sok önkéntes vállalt feladatot a fotóarchívum, a források összegyűjtésében, a szervezőmunkában. Az első magyarországi kormánytámogatás is megérkezett 2009-ben, megerősítve bennünk azt, hogy
az egyetemes magyar spirituális, kulturális, művelődési életet fogja tovább gazdagítani Áron püspök öröksége e múzeum által is.
• Milyen szempontok szerint rendeztétek be a múzeumot?
Életrajzi kiállítást készítettünk, a püspök élettörténetét a XX. századi Erdély történelmébe ágyazva mutatjuk be. Ez nem „erőltetett” koncepció, hiszen a püspök hosszú életének majdnem fele részében, negyven éven át volt az országnyi kiterjedésű Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye „feje”, s mint ilyen, megkerülhetetlen történelmi szereplő. Bár a történelem „fősodrának” nem lehetett alakítója, mégis fontos szerepe volt abban, hogy nemcsak lelkiekben, de lélekszámát tekintve is erős magyar és erős katolikus közösség maradt meg Erdélyben.
Korszakos egyházi vezető és megkerülhetetlen történelmi szereplő
A kiállításhoz a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Márton Áron-hagyatékának fotóanyagán és a püspök írásos hagyatékán kívül sok magánszemélytől gyűjtött történetet, illetve történészektől kapott dokumentumokat is feldolgoztunk. A kiállítás készítése során
szándékosan válogattunk olyan „áthallásos” Márton Áron-i szövegeket, gondolatokat, amelyek a ma emberét is önreflexióra sarkallják.
Interaktív elemeket is beépítettünk a szemléletes, „történeteket mesélő” összeállításba. Például a térképes „játékban” a látogatónak művelődéstörténeti ismereteit felhasználva kell rekonstruálnia Márton Áron papi szolgálati helyeit, másutt szekrényeket, fiókokat, dobozokat nyitogatva kell felfedezni a püspök életének vagy éppen a Securitate megfigyelési módszereinek „gazdagságát”. Egy érintőképernyőn a kitartó és mélyebben érdeklődő látogató összefoglaló „monográfiát” láthat a Securitate által működtetett totális megfigyelésről, vagyis nemrég még szigorúan titkosnak minősített iratokat olvasgathat. Ennyi nyilvánosan olvasható „Secu”-iratot egyelőre nem sok helyen találni Erdélyben.
A kommunista börtöncellát idéző pince a múzeumban (képek a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum engedélyével)
Van egy aprócska „föld alatti” része is a kiállításnak. Miközben tervezgettünk a két nagyobb osztályteremnyi térben, kiderült, hogy az egyik terem alatt szépen kiépített, boltíves pince húzódik, itt rendeztünk be a püspök perének, a vele egy perben elítélteknek, a börtönéveknek és a vele együtt politikai üldöztetést szenvedett papoknak is emléket állító kiállításrészt.
• Melyek a múzeum reprezentatív darabjai, s milyen történetek fűződnek hozzájuk?
A múzeum létrehozásakor a hiteles, Márton Áron püspökhöz köthető tárgyak összegyűjtése jelentette a legnagyobb problémát. A Gyulafehérvári Érsekségtől szerencsére kölcsönkaptuk a püspök által használt liturgikus ruházatot, a püspöki ornátus néhány szép darabját, például egy Cappa Magnát, amilyet a püspökök a II. vatikáni zsinat előtt viseltek. Előkerült a helyi plébánia raktárából is egy igen szép, a püspök címerével hímzett kazula, miseruha, minden jel szerint Áron püspök ajándéka az egyházközségnek. Civil ruhát, használati tárgyat azonban keveset találtunk, bizonyára azért is, mert
a püspök végrendeletében azt kérte, hogy a személyes tárgyait osszák szét a rászoruló papok, papnövendékek között.
Halála után, a nyolcvanas években olyan idők jártak, amikor az ajándékba kapott felöltőre, kalapra valóban szükség lehetett, így azok egy része viseltessé válhatott. A múzeum megnyitása után nagy öröm és megtiszteltetés volt számunka, hogy mégis előkerültek tárgyak, olyan idős papoktól, akik ereklyeként megőrizték ezeket. Így került hozzánk irattartó, cipő, karóra, írógép, szemüveg, de még a püspök ravatalánál égett faragott gyertya is.
Koporsófedő, amely alatt 1980 és 2016 között nyugodtak a püspök hamvai
Legnagyobb ereklyéink mégsem ezek, hanem az a koporsófedő, amely alatt 1980 és 2016 között nyugodtak a püspök hamvai. 2016-ban a székesegyház kriptájából az oldalhajóba helyezték át a koporsót, és a kőszarkofágba nem tették be az eredeti tölgyfa koporsó fedelét, így ez az ereklye az akkor már hat éve működő múzeumba kerülhetett.
• A megnyitás óta nagyon sokan látogatták a múzeumot. Emeljünk ki néhány különlegesebb csoportot, személyt közülük!
A leginkább megtisztelők talán azok az alkalmak voltak, amikor Áron püspök közvetlen tanítványai, a kétezres évek elejére már javakorabeli papok látogattak el hozzánk, vagy amikor
a teljes romániai püspökkari konferencia, Románia összes (magyar és román) római és görögkatolikus püspöke, segédpüspöke ellátogatott a múzeumba
2012-ben. Közöttük volt a nemrég elhunyt Lucian Mureșan görögkatolikus nagyérsek, bíboros, aki tulajdonképpen annak köszönheti, hogy megmaradhatott a papi hivatása mellett, hogy
a görögkatolikus egyház betiltása után Áron püspök (több más papjelölt társával együtt) felvette a gyulafehérvári római rítusú teológiára, és tanította,
bátorította egészen addig, amíg az állam ki nem tiltotta a görögkatolikus fiúkat Gyulafehérvárról.
Megrendítő volt Lucian Mureșan őszinte könnyeit látni a múzeumban… Az épület falán amúgy olvasható egy mondat, amelyet Áron püspök a fiatal görögkatolikus (román) tanítványának mondott, románul, és ami így hangzik magyar fordításban: „Isten az ő jóságában elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson egyformán szeretni minden embert, tartozzék bármely néphez vagy felekezethez.”
• Csak kicsit fiatalabb a múzeumnál a Márton Áron augusztus végi születésnapjához kapcsolódó, évente megtartott konferenciák sorozata.
Az első konferenciát 2012-ben szerveztük, és azóta is a püspök augusztus 28-i születésnapjához legközelebb eső szombaton hívjuk megemlékező szentmisével egybekötött előadás-sorozatra a püspök tisztelőit és a huszadik század története iránt érdeklődő közönséget, idén immár tizenötödik alkalommal. Ezeken áttekintjük azon egyháztörténeti, társadalomtörténeti kutatások eredményeit, amelyek Áron püspök szerteágazó hatására is rávilágítanak. Évről évre előad nálunk Msgr. Marton József nyugalmazott nagyprépost, aki Márton Áron írásos hagyatékát sajtó alá rendezte és harminc kötetben kiadta, illetve aki háromkötetnyi kronológiát állított össze a püspök életéről, tevékenységéről.
Természetesen minden alkalommal nagy érdeklődés övezi a püspök boldoggá avatási ügye posztulátorainak megszólalásait. A konferenciák indulásakor Exc. Kovács Gergely, a jelenlegi érsek volt a posztulátor, de több ízben volt már vendégünk a jelenlegi megbízott, dr. Cristiana Marinelli is. Itt mutattuk be azután Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu közös munkáját, a (Le)hallgatásra ítélve című forráskiadványt, amely Márton Áron püspök Securitate általi lehallgatása jegyzőkönyveiből közöl több száz oldalas válogatást az 1957–1960 közötti időszakból.
Gyerekek által a Márton Áron-vetélkedőre készített makettek a Márton Áron Zarándokközpontban
• Egy ideje a Márton Áron-konferenciát középiskolások részére szervezett, a nagy püspök életpéldájának közelebbi megismerését célzó, a résztvevőket sokoldalúan fejlesztő középiskolás vetélkedő és/vagy tábor előzi meg.
Egyensúlyozunk a vetélkedők és a kooperatív műhelymunkák között. Az általunk szervezett vetélkedők mindig csapatmunkát feltételeznek, így volt ez 2020/21 telén is, amikor a Covid-lezárás kellős közepén a gyermekek komoly „oral history kutatásokat” készítettek arról, milyenek voltak a hétköznapok az ő családjaikban Áron püspök szentelésének idején, a harmincas években. Mindig van valamilyen tábor, műhelymunka, amivel az a célunk, hogy a fiataloknak kapaszkodót adjunk Áron püspök életéből, tanításából. Tavaly például egy fiatal filmrendező (Köllő Ildikó) vezetésével rövid videókat készítettek a középiskolások, azzal a céllal, hogy Áron püspök alakját népszerűsítsék a fiatalok körében.
Soha egyetlen általunk készített tartalom nem ért el akkora nézettséget a Márton Áron Múzeum közösségi médiacsatornáin, mint a fiatalok videói.
• A Márton Áron Múzeum mellett ma már a püspök nevét viselő zarándokközpont is várja a Csíkszentdomokosra látogatókat.
Úgy éreztük, jó lenne egy olyan közösségi tér, ahol a múzeumhoz nem szigorúan kapcsolódó művelődési, nevelési, kulturális vagy akár szakmai, gazdaságfejlesztési kezdeményezések is helyet, kibontakozási lehetőséget kaphatnak.
Márton Áron autója a zarándokközpontban
Szerettünk volna időszakos kiállítási helyszínt is és olyan teret, ahol az éves konferenciáinkat rendezhetjük. És méltó helyet kellett találnunk a püspök 1960-as gyártmányú Volkswagenjének is, amelyet szintén nekünk adományozott az érsekség. A sok funkciót sikerült Tövissi Zsolt terveiben összegyúrni, és ismét csak példás együttműködésben – egyharmad részt a helyi közbirtokosság, kétharmad részt a magyar kormány támogatásával – felépült a Márton Áron Zarándokközpont.
Lelkes önkéntes csapat működteti a központot, nagyon változatos programokkal. Biztos vagyok benne, hogy Áron püspök mosolyogva nézi a mennyből, hogy a „földijei” egyre többen és egyre gyakrabban lépnek ki a digitális (és ezzel összefüggő lelki) magányból, és nagy számban jönnek, hogy együtt legyenek, egymástól bátorítást kapjanak, együtt ünnepeljenek.
Nyitókép: Börtön és házi őrizet után, két évtized múlva mehetett ismét hívei közé (fotó: Sztojka Ferenc)
