• Honnan az érdeklődése a cigány nyelvek iránt?
Úgy éreztem, hogy a lenézettség, kitaszítottság, átörökített traumák révén a romák közel állnak Jézus szívéhez, ezért fordult a figyelmem jó néhány évvel ezelőtt a cigányság, valamint a beás nyelv felé.
• Az ismert cigány író, költő, műfordító, néhai Choli Daróczi József 1991-ben készítette el az Újszövetség lovári cigány nyelvű fordítását, 2008 óta pedig a teljes Szentírás-fordítást is kézbe lehet venni. Mindezek után miért került előtérbe a beás változat elkészítésének gondolata?
A lovári nyelv indiai gyökerekkel bír, a beások nyelvének alapja pedig a bánsági román nyelv. Ők a román archaikus változatát beszélik, számos jövevényszót használva. A beás egyfajta „átmeneti nyelvjárás”, amelynek ráadásul három dialektusa van, az árgyelán, muncsán és ticsán.
• Honnan ered a beás elnevezés?
A beás szó etimológiáját illetően kétféle feltételezés létezik. Az egyik szerint a szó bányászt jelent, és a beások egykor végzett aranymosó és ércbányász tevékenységére utal. A másik elképzelés alapja az, hogy
a beás a teknő szóhoz kapcsolható, mert amikor ez a népcsoport Magyarországra érkezett, teknővájással, fakanalak és egyéb háztartási faáruk készítésével
foglalkozott. Külsőségek (öltözködés) tekintetében a beások nem olyan jellegzetesek, mint például a gáborok. De vannak olyan tisztasági szokásaik-szabályaik, amelyeket a mai napig őriznek.
• Eddig csupán az elnevezés eredetéről, szokásokról beszéltünk, illetve a szóbeliséget említettük. Mi a helyzet a beások írásbeliségével?
A magyarországi beások nyelvének leírására legelőször Papp Gyula francia–román szakos nyelvtanár tett kísérletet, pécsi és Pécs környéki gyűjtésére alapozva. Harmincoldalas nyelvleírása (A beás cigányok román nyelvjárása), illetve egy beás szótár 1982-re készült el. A remélt és várt siker azonban elmaradt, mert ezeket a munkákat sem a magyar, sem a beás olvasók nem értették…
Az írásbeliség valódi kezdete az 1990-es évek elejére tehető, és a pécsi Gandhi Gimnázium, Technikum, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolához kötődik. Mivel a Dél-Dunántúlon a beások vannak többségben, az intézményben nagy figyelmet fordítanak a beás nyelvre.
• Ez a néhány évtized meglehetősen rövid idő az írásbeliség kialakulása szempontjából. Hiszen az anyanyelvi Biblia iránti vágyhoz először a lelki szempontok és az olvasás igényének megteremtésére van szükség, amihez viszont elengedhetetlen az anyanyelvi írásbeliség…
Ha pedig e feltételek hiányoznak, a megteremtésükhöz egy vagy akár több évtizedig is kitartó elszántság szükséges. Mindez nehezítette az eltervezett munkát…
Nyelvjárás tesztelése beás faluban (fotók: Komlósiné Sümegi Nóra archívumából/engedélyével)
• Ön mégis belekezdett a feladatba néhány évvel ezelőtt…
Isten a teológia elvégzése után nem a lelkészi szolgálatot, hanem a fordítói munkát helyezte elsődlegesen a szívemre. Meggyőződésem, hogy meg kell őriznünk a tőle kapott ajándékainkat, a nyelvi értékeket is, hiszen ezek az identitást erősítik. És amikor egy közösség identitása erősödik, azáltal az önbecsülése is növekszik, a társadalmi együttélés könnyebbé válik.
A gyerekek is jobban elérhetők és lelkesebbek a tanulásban, ha a saját nyelvüket használhatják.
Mindezek mellett a többségi társadalom sem mehet el szó nélkül.
• Hogyan kezdett, hogyan kezdtek hozzá ehhez a szép, ám cseppet sem könnyű munkához? Gondolom, nagyon sok mindent kellett tanulnia ahhoz, hogy egyáltalán belefoghasson…
A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületét – amely a Wycliffe Global Alliance nemzetközi szervezet tagja – megkeresve, hozzájuk csatlakozva kezdődhetett el az a többlépcsős folyamat, amelynek révén bekapcsolódhattam az általuk végzett szolgálatba.
Konkrétan a felkészülés azt jelentette, hogy a német és az olasz nyelv után az angolt kellett megtanulnom. Elvégeztem a református teológiát. Fél éven át interdiszciplináris tanulmányokat folytattam, ennek a missziológia mellett része volt többek között a szociolingvisztika, az antropológia, az általános nyelvészeti kurzusok, valamint a funkcionális nyelvtan.
Történetek tesztelése egy beás iskolában
• Ez már önmagában szép teljesítmény, hát még ha azt is hozzátesszük, hogy Ön házas, a férje református lelkész, és öt gyermeket nevelnek.
Sok segítséget kaptam. A tanulási időszakban, még egyedülállóként az erdélyi gábor cigányoknál szerezhettem tereptapasztalatot. Tanulmányaim részeként Erdélyben a Maros megyei Somosdon, Nyárádkarácsonyban és környékén voltam nyelvészeti gyakornok, ottani munkatársak jóvoltából. Majd visszamentem Angliába elvégezni a még rám váró fordítói kurzusokat.
Miután hazajöttem, összeházasodtunk Komlósi Péter Attila lelkésszel, akit Siklósra helyeztek, arra a településre, amely a beások által leginkább lakott vidéken fekszik. A Siklóshoz közeli Pécs tudományegyetemén felvettem a kapcsolatot Orsós Annával, a Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetőjével, és elkezdtem tanulni vele a beás árgyelán nyelvjárást. A munkát a Roma Bible Union nevű nemzetközi szervezettel együtt kezdtem el, ők mára kivonultak Magyarországról. Rengeteget köszönhetek Kalányos Terézia anyanyelvi fordítónak, hiszen a nyelvet az beszéli a legjobban, akinek az a sajátja.
Kezdetben néhány újszövetségi történetet igyekeztünk elérhetővé tenni,
elsősorban árgyelán beás nyelven, mert ennek már megvolt az írásbelisége. Lukács evangéliumából öt történetet fordítottunk le.
Jó lett volna ezt a munkát folytatni, kiterjesztve a teljes Bibliára.
Három fordítójelölt
Most is igaznak gondolom azt, amit négy esztendővel korábban, a Reformátusok Lapjának adott interjúban nyilatkoztam: a bibliafordítás hosszadalmas, aprólékos, munkaigényes feladat, Biblia nélkül viszont nincs misszió. Hiszen hogyan is lehetne igazán megismerni Krisztust, ha nem az anyanyelvünkön, hogy a szívünk is értse? A hit hallásból ered, a hallás viszont Isten Igéje által. Mindig nagyon
mélyen megindít, mekkora hatást vált ki az emberekből, amikor a saját nyelvükön hallják az igét, a szabadító evangéliumot, a bűnbocsánat örömhírét.
Ezért is sajnálom, hogy a tervezett beás fordítás, amely a szívügyünk volt, és olyan sok időt, energiát áldoztunk rá a munkatársakkal, végül nem valósult meg.
• Hogy látja, mi volt ennek az oka?
Az érdemi eredmények elérését a gyülekezetek hiányán kívül a nagyarányú nyelvvesztés is jelentősen akadályozta. A beás fiatalok közül már egyre kevesebben értik vagy beszélik nagyszüleik anyanyelvét. Ha foglalkoznak is vele, mára ők is „idegen nyelvként” tanulják.
Emellett nem érkezik jelzés a beás közegből, hogy lenne igény bibliafordításra,
nem mondják azt, hogy a nyelvünk él, és ezért élni kívánunk annak a lehetőségével, hogy anyanyelven olvassuk Isten szavát.
Úgy vélem, hogy helyi támogatottság, kezdeményezés és – legjobb esetben anyanyelvi gyülekezeti – összefogás adhatná meg a fordítások hátterét.
• Vajon végleges kudarcnak tekinthető ez a helyzet? Hogyan áll most a folyamat?
Részben kudarcként, szomorúan élem meg, hogy nem sikerült a beásokhoz kötődő lelkészeket, tanárokat bevonni ebbe a munkába. Nincs egyelőre olyan gyülekezeti közeg, ahol a fordításokat terjeszteni lehetne, annak ellenére sem, hogy a beás cigányok – ahogy ők magukat leginkább hívják, hiszen nem romani nyelven beszélnek – nagyon nyitottak és fogékonyak a lelki dolgokra. Emiatt végül az a döntés született, hogy ezen a nyelven egyelőre nem folytatódik tovább a Biblia fordítása. Jobban mondva mostanában vetődött fel annak a lehetősége, hogy a régi Jézus-filmhez hasonló, teljes egészében
a bibliai szövegre épülő hangzóanyagot, videókat
készítsünk az úgynevezett Lumo-projekt részeként, amelynek keretében több mint ezerötszáznegyven nyelven érhetőek el a Bibliára alapozó mozgóképes anyagok. Ennek kapcsán is még sok további kérdés merül fel, de azért kis reménysugarat is jelent…
Nyitókép: Komlósiné Sümegi Nóra református lelkész és bibliafordító (Komlósiné Sümegi Nóra archívumából/engedélyével)
