A Kab-hegy előterében, a nevezetes vázsonyi vártól egyórai járásra, a Balaton-felvidék északi lankáin megbúvó kis falut a török hódoltságot követően német telepesek népesítették be újra, s hozták magukkal őseik szülőföldjéről a hazánkban különlegesnek számító vallási hagyományukat, a hét stációból álló keresztutat.
A keresztútjárás ősi keresztény vallási hagyomány. Szentföldi zarándokok Jézus szenvedéstörténetének valós helyszíneit végigjárva emlékeztek, s emlékeznek mindmáig az Üdvözítő igaztalan elítélésére és kínhalálára, elmélkednek a megváltás titkáról, s csatlakoznak lélekben a szenvedő Krisztushoz.
Ferences szerzetesek kezdeményezésére a helyi egyházközségek idővel, különösen
a barokk korban e bűnbánati-vezeklő ájtatosság gyakorlására világszerte létrehozták saját keresztútjaikat.
Különösen nagyböjt idején, s év közben péntekenként tizennégy kép, szobor vagy dombormű segítségével jelenítik meg az evangéliumok és a hagyomány (Veronika kendője) alapján a passiótörténetet. Liszt Ferenc időskori műve, a csupán évtizedekkel halála után bemutatott Via Crucis is 14 állomáson át idézi fel e tragikus nap történéseit.
A XVIII. század utolsó éveiben állított barnagi keresztút – amely a legrégebbi ilyen építmény Veszprém megyében –, ezzel szemben csak hét stációból áll, s nem Pilátus ítéletével kezdődik, hanem már az újszülött Jézus bemutatásával a jeruzsálemi templomban, s Jézus keresztútig tartó történetét a Fájdalmas Anya hét fájdalmát megidézve ábrázolja.
A kőből épült,
kápolna alakú stációk a falubeli családok adományából épültek, akik alapítványt is tettek azok fenntartására és gondozására.
Nemzedékeken át szépen rendben is tartották őket, egészen a XX. század második feléig, amikor az egyházüldözés légkörében a barnagi kálvária is pusztulásnak indult. Groteszk módon maga az egyházközség kérvényezte a lebontását, ám a műemlékvédelem szerencsére akkor már felismerte és számontartotta egyedi értékét, így erre nem került sor.
Az eredeti festett faszobrokat – amelyek az 1839-es tűzvészben megsemmisültek –bádogképekkel pótolták, míg a 2003-ban indult, a barnagi Német Kisebbségi Önkormányzat által kezdeményezett felújítás során a közelben, Salföldön élő Somogyi Győző festőművész képei kerültek a gondosan helyreállított kis épületekbe. A stációk sorát a temetőben, a dombtetőn épült klasszicista stílusú kálváriakápolna zárja.
Az első stáció azt a híres jelenetet örökíti meg, amikor az agg Simeon próféta, aki ígéretet kapott, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Üdvözítőt, a jeruzsálemi templomban megáldja a gyermek Jézust és szüleit. Megjövendöli, hogy majdan Mária szenvedése eggyé válik Jézuséval: „A te lelkedet is tőr járja át”. Simeon hálaadó szavait: „Bocsásd el most szolgádat, Uram!” a zsolozsma esti imájában, a kompletóriumban nap mint nap milliók imádkozzák, s olyan nagy mesterek zenésítették meg, mint Henry Purcell (Evening Service – Nunc dimittis) vagy Josquin des Prez (Nunc dimittis).
A második állomás manapság különös jelentőséget kap, amikor Ferenc pápa korunk menekültjeinek sorsával állítja párhuzamba a Heródes gyilkos haragja elől Egyiptomba menekülni kényszerülő Szent Család egykori megpróbáltatásait.
A harmadik állomás a 12 éves Jézus elveszítésének történetére utal, amikor a jeruzsálemi zarándoklaton első ízben részt vevő kamasz Jézus észrevétlenül a templomban marad az írástudókat faggatni, miközben szülei gyanútlanul a nagy útitársaságban vélik velük hazatérni őt. Az önállósulni igyekvő kamaszok okozta családi konfliktusokat az Istenanyának is át kellett élnie: „Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Íme atyád és én bánkódva kerestünk.”
A negyedik állomás azonos a klasszikus 14 állomásos keresztútéval, csak a látószög fordított: az anya találkozása Jézussal a keresztúton. A német kálvária magyar zarándokai az Ómagyar Mária siralom szavaira emlékezve élhetik át a Szent Szűz kínjait:
Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
(Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.)
A távolról indult, de rövidre fogott történet itt felgyorsul, a kereszt súlya alatt botladozó Jézus kínjairól külön nem emlékezik meg a hétfájdalmú keresztút, az ötödik állomáson egyenesen Jézus keresztre feszítése és halála következik.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!
Az utolsó két állomás ismét azonos a klasszikus Via Crucissal: a hatodik Jézus testének levétele a keresztről.
Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
(Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak!)
S végül a sírba tétellel zárul a barnagi kálvária is. A mélypont, látszólag a vég. A zsoltár által is megjövendölt, Jézus által is előre jelzett feltámadásban talán a Szűzanya sem tudott itt hinni:
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!
(Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!)
A szenvedéstörténetet felidéző Via Crucisnak liturgikus okokból nem része, de teológiailag elszakíthatatlan folytatása, következménye a halál fölött aratott győzelem, a dicsőséges feltámadás, amelynek hitében a hívek a keresztútjárást befejezik.
