A katolikus hit, az egyház világot átfogó tevékenysége történelmünk során mindig összekötött bennünket számos más néppel és országgal, aminek kézzelfogható emlékei világszerte megtalálhatók. Erre kívánta felhívni a figyelmet a Külgazdasági és Külügyminisztérium a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából készített Magyar katolikus jelenlét a világban című tablókiállítás révén, mely összképet nyújt arról, mit adott a magyar katolicizmus a világnak.
A magyarság minden korszakban bekapcsolódott a nagy egyházi mozgalmakba és vállalkozásokba zarándoklatok, missziók, segélyezések, szerzetesrendek vagy egy-egy kiemelkedő személyiség munkássága révén.
A magyarok jelenléte szinte a kereszténység felvétele óta folyamatos volt a fontosabb nemzetközi kegyhelyeken.
Elég az ismert szentföldi magyar emlékekre vagy Róma, Mariazell, Aachen, Fatima, Lourdes és Krakkó kegyhelyeire gondolni. Nemzeti kápolnáink megtalálhatók a vatikáni Szent Péter-, a Krakkó-Łagiewniki Isteni Irgalmasság- vagy a washingtoni Szeplőtelen Fogantatás-bazilika altemplomában, illetve az aacheni dómban. Fatimában az 1950/60-as évek fordulóján emelte az emigráns magyarság a Mindszenty bíboros emlékének szentelt Magyar Kálváriát és a Szent István-kápolnát. Lourdes-ban a régi, nemzetközi keresztút egyik állomása magyar adományokból készült.
Több városban zarándokházak és kollégiumok létesültek a magyar hívek befogadására és a papság képzésére. A Szent István alapította jeruzsálemi ház már nem áll, de Rómában a nemrég felújított és átadott Szent István Ház az ő alapítására vezeti vissza mai küldetését. A Pápai Magyar Egyházi Intézet Rómában és a Collegium Pazmaneum Bécsben számtalan jeles egyházi személyiség képzését biztosította – nemcsak az elmúlt évszázadokban, hanem ma is.
A kereszténység nemzetmegtartó erejét a határon túli és az emigrációban élő magyarság még inkább megtapasztalhatta.
Nem maradhattak ki ezért a kiállításból, legalább említés szintjén, a szomszédos országok azon egyházi központjai, amelyek kifejezetten a magyarság számára fontosak napjainkban.
A nyugati emigráció közösségeinek intézményei között mindig megtalálhatók voltak a magyar templomok. Ma a világ tizenkilenc országában folyik magyar lelkipásztori szolgálat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott püspökének irányításával. A negyvennégy plébániát és missziót nyolcvannyolc pap szolgálja, akik százhatvanöt helyszínen mutatnak be rendszeresen magyar szentmisét.
A XX. század folyamán a kivándorolt magyarokat pasztorális megfontolásokból több szerzetes is követte. Később
a kommunizmus elől menekülve több rend kisebb-nagyobb közössége költözött külföldre,
ahol lassanként beilleszkedett – vagy beolvadt – a helyi egyházba, létrehozva kolostorait, iskoláit s egyéb intézményeit. Ismertebb közülük a pannonhalmi bencések São Paulo-i Szent Gellért-monostora, s az Egyesült Államokban is több magyar rendház létesült a Magyarországot elhagyni kényszerült bencések, ciszterciek, premontreiek, piaristák, jezsuiták, szociális testvérek és más apácarendek jóvoltából.
Ferenc pápa is megemlékezett Budapesten a Buenos Aires-i magyar angolkisasszonyokról, akiket jól ismert: „Sokat tanultam az ő erejükből, bátorságukból, türelmükből és hazaszeretetükből, számomra tanúságtételt jelentettek.” Némiképp eltérő utat jártak be a pálosok, akik már eleve külföldről érkeztek például Ausztráliába, ahol két Mária-kegyhelyet is alapítottak, kápolnát építve Boldog Özséb tiszteletére.
A korai évszázadok egyházi utazói után (többek közt Julianus barát, Eskandely Máté) a XVIII. századtól kezdve kapcsolódtak be a magyarok a missziók nagy vállalkozásába. A jezsuiták jobbára spanyol vagy portugál társaikhoz csatlakozva jutottak el Dél-Amerikába, ahol a hithirdetés mellett komoly földrajzi, természettudományos és néprajzi megfigyeléseket is végeztek, más népek és kultúrák megismerése, megbecsülése iránti nyitottsággal. Elfogadottságukat segítette, hogy
nem valamely gyarmatosító nagyhatalom polgáraiként érkeztek, sőt a rájuk bízott helyi lakosság érdekében akár a nagyhatalmi törekvésekkel is szembeszálltak.
Nem egy közülük felelős pozíciót töltött be, mint a komáromi születésű Brentán Károly atya, aki a quitói provincia elöljárója volt (s rendje ottani templomában vélhetően ekkortájt festették meg Pázmány Péter portréját is).
Afrikában a Zambézi folyó mentén, a mai Mozambik területén teljesített szolgálatot több magyar jezsuita a XIX. században. Indiában és Pakisztánban pedig három magyar szerzetes nővér XX. századi tevékenysége érdemel említést. Míg az éppen 100 éve Olaszfán született Ódor Teréz orsolyita nővér Bihar államban szolgálta a szegényeket, Tömöry Edit, a Ferences Mária Misszionárius Nővérek rendjéből Chennai-ban szervezte meg a művészeti és művészettörténet-oktatást, rendtársa, Pacza Erzsébet, Györgyike nővér pedig árva gyermekeket gondozott Ravalpindiben.
Kínában nemcsak jezsuiták, hanem ferencesek is önálló misszióval vettek részt
(Daming, illetve Paoking), a Szatmári Irgalmas Nővérekkel és a Kalocsai Iskolanővérekkel együtt. Az onnan távozni kényszerült jezsuiták később Tajvanon és a Fülöp-szigeteken szolgáltak tovább, mindmáig élő jó emléket hagyva maguk után. A Fülöp-szigeteken, illetve Indonéziában magyar verbiták működtek, illetve működnek ma is. Nekik köszönhető, hogy Szent István királyunkat az Indonéziához tartozó Floresen is ismerik.
Az Árpád-ház szentjeinek tisztelete elevenen él mindenütt a világban, ahová magyarokat vetett a sorsuk. De vannak másutt is templomok, egyházi intézmények, melyek az ő nevüket viselik, s olykor ereklyéiket is őrzik a magyarsággal fennálló történelmi kapcsolatok miatt. Közülük kiemelkedik a magyar „háromkirályok”, István, László és Imre herceg kultusza: kisebb-nagyobb ereklyéik megtalálhatók a határon túli magyar közösségekben és a közép-európai országok majd mindegyikében, s ugyanígy a külföldi magyar kápolnákban is (Aachen, Róma, Krakkó, Washington). Kultuszukat az Amerikába, illetve Ausztráliába kivándorlók is máig identitásuk szerves részeként őrzik.
Érdekes a magyar Mária-kultusz terjedése is: a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték a vatikáni és a washingtoni nemzeti kápolnát, valamint világszerte több magyar templomot. A Máriapócsi Könnyező Szűzanya kultusza az eredeti kegykép Bécsbe szállítása nyomán vált népszerűvé Ausztriában, Németországban és Svájcban a nem magyar közösségekben is. Amerikába a kivándorolt magyarok vitték magukkal mind a pócsi, mind a csíksomlyói Szűzanya tiszteletét és több helyütt megtalálható ábrázolásait.
A leginkább „globális” szentünk vitathatatlanul Szent Erzsébet, akinek templomai vagy ábrázolásai szinte minden országban megtalálhatók, elsősorban a ferences rendnek köszönhetően. Sokszor minden egyéb magyar kapcsolat híján, pusztán nevével – Magyarországi Szent Erzsébet – képviseli hazánkat a világ távoli szegleteiben is.
Talán kevésbé él a köztudatban, de Boldog IV. Károly király világszerte mindinkább ismert az Imaliga (Gebetsliga) révén, így az ereklyéit őrző templomok potenciális partnerek lehetnek hazai tiszteletének kiemelt helyszínei számára.
Mindszenty József bíboros ugyancsak széles körben ismert és elismert, külföldi látogatásainak helyszínén különösen őrzik emlékét,
de a legújabb magyar kapcsolatok révén például Nigériában is imádkoznak boldoggá avatásáért.
A XX. században vatikáni hivatalokban dolgozott Zágon József és Mester István, a Vatikáni Rádió mindenkori magyar szerkesztősége, továbbá Kada Lajos nuncius és Serédi Jusztinián, későbbi bíboros érsek, aki az 1917-es Codex Iuris Canonici előkészítésének legfontosabb munkatársa volt. Több magyar professzor – például Szabó Szádok, Magyary Gyula, Alszeghy Zoltán, Őrsy László – oktatott teológiát, kánonjogot a pápai egyetemeken Rómában, Zakar Polikárp a ciszterci, Tomek Vince pedig a piarista rend legfőbb elöljárói tisztét töltötte be. Vay Péter pápai kamarás szentszéki küldetéssel utazta be a világot az 1910-es években, a karmelita Nyáry Ernő Bagdad latin szertartású érseke volt az 1970-es években.
Az elmúlt száz évben számos magyar művész gazdagította alkotásaival a keresztény világot. Prokop Péter pap festő alkotásai Rómától Fatimán át az Egyesült Államokig megtalálhatók. Hajnal János mozaikképei és monumentális üvegablakai Itália és a Vatikán számos templomában megcsodálhatók. Piczek Izabella festő és Körmendi-Frim Jenő szobrász az Egyesült Államokban, a festő Mayer-Marton György pedig Angliában kapott számos egyházi megbízatást. A kortársak közül kiemelendő Faykod Mária franciaországi, Oláh-Arrè Éva olaszországi működése. Ozsvári Csaba ötvös és Kisléghi Nagy Ádám festő alkotásai közül is több megtalálható külföldi egyházi intézményekben.
A vándorkiállítás nem puszta visszatekintés: a magyar katolicizmus ma is aktívan jelen van a világban kápolnáival és kegyhelyeivel, zarándokaival és misszionáriusaival, vagy éppen – s ez korunk sajátossága – segítségnyújtása révén, amit nemcsak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász külföldi programjai testesítenek meg, hanem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által időről időre meghirdetett gyűjtésekből megvalósuló jótékony célok is. Ezen ügyekben, s általában a külföldi magyar örökség megóvásában, a külhoni magyarok támogatásában a magyar kormány stabil partnere a katolikus egyháznak.
A kiállítást a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársai állították össze a magyar nagykövetségek és főkonzulátusok hathatós közreműködésével, kurátora e sorok írója. Az illusztrációkhoz nélkülözhetetlen volt néhány jeles magyarországi gyűjtemény és intézmény, így többek között a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány és a Magyar Földrajzi Múzeum szíves hozzájárulása.
A tíz könnyen mozgatható tablóból álló kiállítás a Külgazdasági és Külügyminisztériumból kölcsönözhető (érdeklődés: konyvtar@mfa.gov.hu).
Nyitókép: Hardi Richárd testvér szemorvos betegeivel Kongóban (fotó: Lumière pour le Monde)
