Nem a Fülöp-szigeteken mondta el első történelmi szentmiséjét, Chile déli, jeges, viharos partjait szentelte meg elsőként, mint a felfedező Magellán flottalelkésze 1520 novemberében.
Ferdinand Magellán (Fernao de Magalhaes) portugál felfedezővel, az első Föld körüli expedíció vezetőjével Spanyolországból indultak, délről megkerülték Dél-Amerikát, majd európaiként először jutottak át az Atlanti-óceánról a földrész nyugati partjaira, a mai Chilébe. Onnan, a sarkvidéki hidegből, hosszú csendes-óceáni hajóút után érték el Kelet-Ázsia trópusi szigetvilágát.
A megtalált Kisjézus-szobor a filippínók legféltettebb kincse (a szerző fotója)
A Fülöp-szigetek első szentmiséjén nemcsak a felfedezők hajóinak legénysége vett részt, hanem meghívták a sziget bennszülötteit is. A törzsi vezetők ámulva látták, ahogyan úrfelmutatáskor a muskétás katona jelére eldördülnek a tengeren várakozó hajók ágyúi. Amikor a matrózok megcsókolták a feltámadt Krisztus keresztjét, a bennszülöttek is mélyen fejet hajtottak. Délután pedig közösen keresztet állítottak a sziget tengerpartján.
A katonailag jól képzett Magellán nem tartotta magát konkvisztádornak vagy hittérítőnek. Elsősorban a felfedezés vágya hajtotta; meg akarta találni a Fűszer-szigetekre, a mai Indonéziába vezető kereskedelmi utat a spanyol király kívánságának megfelelően. A Fülöp-szigeteken azonban bensőleg megváltozott, talán mert a hosszú csendes-óceáni hajóút után végre emberi szóval találkozott. A bennszülöttek kifejezetten kedvesek és érdeklődők voltak. Milyen jó lenne őket Krisztushoz vezetni! – s ez Magellán elképzelésében a spanyol király fennhatóságát is jelentette. „Hirtelen misszionáriusi buzgóság szállta meg” – jegyezte le a velencei Antonio Pigafetta, a felfedező krónikása.
Magellán a túléléshez szükséges cikkek beszerzésén kívül komolyan érdeklődni kezdett a szigetvilág lakói iránt. Limasawa kis szigetén, ahol először találkozott velük, vérszerződést kötött az ottani törzsfőnökkel, aki meg is keresztelkedett. Rajah Kolambu elbeszélése vitte Magellánt Cebuba, a környék kereskedelmi központjába. Cebu uralkodója, Rajah Humabon, örömmel fogadta a felfedezőt, s feleségével együtt megkeresztelkedtek. Magellán a gyermek Jézus kis szobrát adományozta nekik, melyet a királyné hűségesen őrzött, olyannyira, hogy a következő, 1565-ös expedíció még meg is találta.
Színes ünnepségsorozattal készül a Cebui Főegyházmegye az évfordulóra, hiszen sokat köszönhet az ötszáz évvel ezelőtti látogatásnak, még ha a hitterjesztés gyarmati elnyomással járt is. Ezt mindennap tapasztalom, hiszen én is itt élek. 2012-ben kezdődött a kilencéves készülődés, amelynek fontos állomása volt a 2016-os Cebui Eucharisztikus Világkongresszus. Tömegrendezvények helyett most a digitális technika segítségével a legszegényebbek is átélhetik az ünnepi eseményeket. A Panaw sa Pagtuo: A hit utazása @ 500 éves kereszténység című szakrális művészeti alkotásokat bemutató vándorkiállítás azonban nemcsak virtuálisan, hanem a maga valóságában járja majd be 2021 áprilisától egy esztendeig a nagyobb plébániákat. Mindenütt jubileumi kereszteket állítanak, melyeket barokk ihletésű kovácsoltvas lombozat díszít, Cebu szigetének barokk templomaira emlékeztetve.
Ötszáz év múltán Valderrama atya utódai, a külföldi hithirdetők ma is dolgoznak a Fülöp-szigeteken. Nem azért, mert nélkülük ne lennének szentmisék vagy hittanórák, hiszen itt jó a papi utánpótlás, és lelkes világi hitoktatókban sincs hiány, hanem azért, mert a katolikus egyház egyetemes – egyetlen tanítás, amelyet sokféle emberi tapasztalat árnyal és éltet. Ha ismét szaporodna azok száma, akik papi, szerzetesi hivatásukat elkötelezett külszolgálatban, vagyis misszióban élik meg, még sokkal többet is tehetne a katolikus egyház a népek barátságáért.
A katonailag jól képzett Magellán nem tartotta magát konkvisztádornak vagy hittérítőnek. Elsősorban a felfedezés vágya hajtotta; meg akarta találni a Fűszer-szigetekre, a mai Indonéziába vezető kereskedelmi utat a spanyol király kívánságának megfelelően. A Fülöp-szigeteken azonban bensőleg megváltozott, talán mert a hosszú csendes-óceáni hajóút után végre emberi szóval találkozott. A bennszülöttek kifejezetten kedvesek és érdeklődők voltak. Milyen jó lenne őket Krisztushoz vezetni! – s ez Magellán elképzelésében a spanyol király fennhatóságát is jelentette. „Hirtelen misszionáriusi buzgóság szállta meg” – jegyezte le a velencei Antonio Pigafetta, a felfedező krónikása.
Magellán a túléléshez szükséges cikkek beszerzésén kívül komolyan érdeklődni kezdett a szigetvilág lakói iránt. Limasawa kis szigetén, ahol először találkozott velük, vérszerződést kötött az ottani törzsfőnökkel, aki meg is keresztelkedett. Rajah Kolambu elbeszélése vitte Magellánt Cebuba, a környék kereskedelmi központjába. Cebu uralkodója, Rajah Humabon, örömmel fogadta a felfedezőt, s feleségével együtt megkeresztelkedtek. Magellán a gyermek Jézus kis szobrát adományozta nekik, melyet a királyné hűségesen őrzött, olyannyira, hogy a következő, 1565-ös expedíció még meg is találta.
Színes ünnepségsorozattal készül a Cebui Főegyházmegye az évfordulóra, hiszen sokat köszönhet az ötszáz évvel ezelőtti látogatásnak, még ha a hitterjesztés gyarmati elnyomással járt is. Ezt mindennap tapasztalom, hiszen én is itt élek. 2012-ben kezdődött a kilencéves készülődés, amelynek fontos állomása volt a 2016-os Cebui Eucharisztikus Világkongresszus. Tömegrendezvények helyett most a digitális technika segítségével a legszegényebbek is átélhetik az ünnepi eseményeket. A Panaw sa Pagtuo: A hit utazása @ 500 éves kereszténység című szakrális művészeti alkotásokat bemutató vándorkiállítás azonban nemcsak virtuálisan, hanem a maga valóságában járja majd be 2021 áprilisától egy esztendeig a nagyobb plébániákat. Mindenütt jubileumi kereszteket állítanak, melyeket barokk ihletésű kovácsoltvas lombozat díszít, Cebu szigetének barokk templomaira emlékeztetve.
Ötszáz év múltán Valderrama atya utódai, a külföldi hithirdetők ma is dolgoznak a Fülöp-szigeteken. Nem azért, mert nélkülük ne lennének szentmisék vagy hittanórák, hiszen itt jó a papi utánpótlás, és lelkes világi hitoktatókban sincs hiány, hanem azért, mert a katolikus egyház egyetemes – egyetlen tanítás, amelyet sokféle emberi tapasztalat árnyal és éltet. Ha ismét szaporodna azok száma, akik papi, szerzetesi hivatásukat elkötelezett külszolgálatban, vagyis misszióban élik meg, még sokkal többet is tehetne a katolikus egyház a népek barátságáért.
