Jézus Pilátus előtt… A jelenet alighanem mindannyiunk számára ismerős. Munkácsy Mihály hatalmas trilógiája jelenik meg előttünk. Pilátus fölteszi a kérdést Jézusnak: Te vagy-e a zsidók királya? (Jn 18,33b–37)
A főpapok számára már elviselhetetlenül kellemetlenné váló vándorpróféta tömegeket mozgatott meg.
Elhatározták, hogy megtesznek mindent, amit csak lehet, hogy Jézustól megszabaduljanak, hogy elhallgattassák őt. Zavaró volt a tanítása, keresték, mibe köthetnének bele. Az egyik vádpont, hogy királlyá akarja tenni magát.
Háromkirályok (Notre Dame; a szerző fotói)
Igaz ugyan, hogy Jézus születésekor a távolról érkező bölcsek azt keresik, hol kell megszületnie a királynak. A féltékenykedés már ekkor megjelenik, még mielőtt Jézus nyilvános működését megkezdené. Heródes udvarában tájékozódnak, aki félti a hatalmát, és álságos módon mondja: ha megtaláljátok, jöjjetek vissza, hogy én is tiszteletemet tehessem előtte… Az ősegyház hitéről vallanak a bölcsek adományai: aranyat visznek a királynak.
Jézusnak nem kell a földi hatalom. Erről szól a megkísértés elbeszélése is:
a Sátán azt mondja neki, rámutatva a világ minden kincsére: Ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem. Határozott a megfogalmazás: Uradat, Istenedet imádd!
Emlékezünk jól a kenyérszaporítás elbeszélésére is. Fáradt, elcsigázott, kimerült tömeg, a tanítványok kérik, bocsásd el őket, hadd menjenek és vegyenek maguknak ennivalót. Jézus pedig felszólítja őket: Ti adjatok nekik enni! Amikor megtörténik a jelentéktelen pár kenyér és hal szétosztása a több ezres tömegnek, az emberek Jézust királlyá akarják tenni. Ingyen kenyeret kaptak, ilyen uralkodó kell az embereknek, aki ingyen kenyeret oszt. Jézus azonban egyszerűen eltűnik közülük.
Ti adjatok nekik enni
Jézusnak hatalma van. Miféle hatalom ez, kérdik, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki? Mindent jól tesz: a sánták járnak, a vakok látnak, leprások meggyógyulnak. (Vö. Lk 7,21–22) Az embereket érdekli, honnan van Jézusnak a hatalma. (Vö. Mt 21,23)
Jézus tanításának központi fogalma
az ország, amely elközelgett. Sőt, már közöttünk is van.
(Lk 17,21) Hasonlatokat, példázatokat mond az Isten országáról. Olyan, mint a mustármag – növekedik, fává terebélyesedik. Olyan, mint a kincs, amiért érdemes minden mást eladni. (Mt 14,44) Amikor pedig a tanítványok azt kérik Jézustól, tanítsa meg őket imádkozni, a következőt mondja nekik: Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, jöjjön el a te országod! (Mt 6,10)
Jöjjön el a te országod
Jézus három éven át járja Júdeát és Galileát, tanítványok gyűlnek köréje, tanít a zsinagógákban, tanít a tó partján, emberek sokaságával találkozik, betegeket visznek hozzá, ő pedig következetesen beszél az Istenről, aki gondoskodó Atya, aki fölkelti napját gonoszokra és jókra egyaránt, aki élteti ezt a világot, s akinek az országa elközelgett. Itt van az idő, meg kell változni, nem szabad együtt úszni az árral.
A beteg, széteső, ellenségeskedő világban testvériséget hirdet: mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei, egymásnak pedig testvérei.
Az a Jézus, aki számára fontosabb a beteg ember, mint a törvény szigorú előírásai, nem illik bele a fennálló társadalmi-politikai rendbe. Az a Jézus, aki nem ismer embert embertől elválasztó korlátokat és hagyományokat, előbb-utóbb felforgatóvá válik. Viselkedése sokakat megbotránkoztat: nyilvános bűnösökkel szóba áll, sőt együtt étkezik velük… Idegenekkel beszédbe elegyedik – emlékezzünk a szamáriai asszonnyal való találkozására. Nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni:
a szemet szemért, fogat fogért alapelv helyett az ellenségszeretetet hirdeti.
Ezért is felforgató, zavaró, lázító. Meg kell szabadulni tőle.
Furcsa feszültséget lehet tapasztalni körülötte. Egyrészt ujjong a tömeg, amikor bevonul Jeruzsálembe, hogy megünnepelje a többi hívő zsidóval a húsvétot, hogy közösen emlékezzenek az Isten szabadító, fogságból kivezető nagy tetteire. Királyként fogadják, pálmaágakat lengetnek, sőt még a ruhájukat is a földre terítik, hogy azon lépjen be a városba. De a hivatalban lévők, a törvény tekintélyes képviselői, a főpapok, a főtanács megtesznek mindent, hogy megszabaduljanak tőle.
Elfogatják, vallatják, az ítélkezés felelősségét azonban nem vállalják. A helytartó, Pilátus elé viszik, mondja ki ő az ítéletet.
Azzal vádolnak, hogy királlyá teszed magadat… Igaz ez? Tényleg király vagy? – És akkor elhangzik Jézus szájából az egyértelmű kijelentés: igen, úgy, ahogy mondod. De az én országom nem ebből a világból való.
Téved mindenki, aki úgy gondolja, hogy Jézus politikai hatalmat akart. De Jézus nagyon határozottan vállalja, ki is ő: király. Úr. Uralkodó. De nem e világi hatalommal és nem e világi érdekek szerint.
Nem politikai hatalmat akar. Szolgáló elkötelezettséget vár
Ahogy Jézus jelen volt az emberek között, és tanításával kellemetlenné vált a fennálló hatalom számára, ugyanúgy mindenki ma is, bárhol éljen a világon, ha Jézus tanítását következetesen képviseli, nemkívánatossá válik korunk új világrendjében. Mert Jézus számára szent a férfi és nő kapcsolata: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Jézus számára szent az élet.
Jézus tanításával nem lehet összeegyeztetni emberek kizsákmányolását. A hitelesen megélt jézusi tanítás nem hagyhatja útszélen a szegényeket.
A jézusi evangélium üzenetével nem egyeztethető össze semmiféle háború. Jézus azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Jézus követőitől távol kell állnia mindenfajta hazugságnak, képmutatásnak.
Igazságos és testvéri világot kell felépítenünk, ha Jézust elfogadjuk életünk urának. Ő senkit nem kényszerített arra, hogy kövesse őt. Ma sem kényszerít. Fölkínálja a lehetőséget: Jöjjetek utánam!
A jézusi uralkodás nem más, mint szolgálat. Szolgálni az embert, s ezáltal az Istent. A keresztút végén a megfeszítés áll. A kereszten a felirat: a Názáreti Jézus, a Zsidók Királya. Igen, király ő, de nem úgy, ahogy sokan elképzelték. Trónja a kereszt, amelyen győz a halál fölött.
Jelen lenni ebben a világban Krisztus-követőként annyit jelent, mint vállalni Jézussal együtt a végsőkig való áldozatot. Jelen lenni, de nem belesimulva a kísértő kispolgári langyos életbe. Jelen lenni szolgáló elkötelezettséggel,
vállalni az életet – másokért. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak:
Jézus óvja tanítványait a hamis várakozásoktól. (Jn 15,20)
Magunkba kell néznünk, milyen is a kereszténységünk. Tudunk-e jelenlétünkkel több igazságosságot, több örömet, igazibb békét teremteni? Tudunk-e jelen lenni ebben az országban az Isten országa üzenetével, valóságával? Igazsággal, békével, örömmel. (Vö. Róm 14,17)
Jézus ezt várja tőlünk. Keressük bátran az ő tekintetét. Keressük mindennap az Isten akaratát. Ne riasszon el bennünket, ha kigúnyolnak. Ne keressünk mindenáron e világi hatalmat és befolyást. Ne feledjük: az ország, az Isten országa közöttünk van. Munkásai pedig mi magunk vagyunk.
