Hogy lássak! Micsoda erővel szólal meg a vak koldus kérése, olthatatlan vágya. Vak, az útszélen ül, koldus. Hallja, hogy Jézus közeledik, hangosan kiáltja: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
Először bizalommal Jézus irgalmát kéri. A „könyörülj” szónak azonban mélyebb jelentése van. Légy hozzám jóságos. Egyre hangosabban kiáltja, Dávid fia, könyörülj rajtam!
A párbeszéd rövid: Mit akarsz? – A válasz: Hogy lássak!
Jézus annak, aki ilyen bizalommal fordul hozzá, csak ennyit mond: Menj, hited meggyógyított téged. (Mk 10,46–52)
Vak, az útszélen ül, koldus (a szerző fotói)
Hogy lássak… Ízlelgetem a szót. Látni, belátni, meglátni, kilátni, átlátni, rálátni – s alighanem folytathatnánk még a sort. Hozzátartozik az életünkhöz, hogy látók legyünk. A sötétségből szeretnénk a fényre jutni. Az éjszakában várjuk a hajnal pirkadását. Az ember élete sokszor a világosság és a sötétség küzdelmének látszik.
Jézus a világ világossága. Simeon, az agg, aki tudott várni, örömmel veszi karjába a jeruzsálemi templomban a gyermek Jézust, és így ujjong: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, mert
látták szemeim az üdvösséget. Akit világosságul küldtél a pogányok megvilágosítására…
A húsvéti liturgia egyik legmegragadóbb pillanata, amikor a húsvéti gyertyával bevonul a pap a sötét templomba, és felhangzik az örömhír: Krisztus világossága!
Felhangzik az örömhír: Krisztus világossága!
A kereszteléskor égő gyertyát ad át a keresztelő pap a szülőknek, az újonnan megkereszteltnek: Vegyétek Krisztus világosságát!
Keserűen kell megállapítanunk, hogy a világ sötétségben botorkál.
Lelki, szellemi sötétség borul ránk.
Nem tudunk tájékozódni. Bár csillog-villog minden körülöttünk, mégis mintha sötétségben lennénk: nincsenek igaz irányfények.
Uram, hogy lássak! – mondom a vak koldussal együtt. Hogy ne kushadjak értelmetlenül az út szélén. Hogy értelmes legyen az életem. Hogy át tudjam látni ennek a furcsa világnak útvesztőit. Hogy meg tudjam látni az igazi fényt.
Meg tudjam látni az igazi fényt
Uram, hogy lássak! – mondom a vak koldussal. Hogy kilássunk a veremből, amelybe újra és újra belekerülünk gyöngeségeink miatt, vagy ahová erőszakosan beszorítanak sátáni hatalmak. Mert sokaknak érdeke, hogy ne lássunk át fondorlatokon, érdekük, hogy csőlátásunk legyen,
sokak érdeke, hogy ne tudjuk átlátni a bonyolult összefüggéseket,
amelyek furcsa érdekszövetségeket jelentenek.
Uram, hogy lássak! – kiáltom én is. Mert úgy érzem, az útszélen maradok, elrohan mellettem az élet. Nem kevesen vannak, akik szívesen elhallgattatnának bennünket, mert zavarja őket a kiáltásunk, zavarja őket, ha tisztán látókká leszünk.
Jézus azonban nem megy el mellettünk, ha bizalommal kiáltunk hozzá. Ha elfogadjuk őt életünk urának. Ha elfogadjuk őt az Isten fiának. Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam! – fohászkodnak szüntelenül a keleti egyház szerzetesei.
Uram, hogy lássak! Add, hogy belássam: nem én vagyok az ura ennek a világnak.
Add, hogy belássam korlátaimat.
De azt is kérem, hogy megláthassam, mire vagyok képes, mire vagyok alkalmas. Útjaidat, Uram, mutasd meg nekem! – kérem a zsoltárossal. (25. zsoltár) És add, hogy megláthassam teremtményeidben a Te jelenvalóságodat.
Berzsenyi szavai jutnak eszembe:
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
(Fohászkodás – részlet)
Uram, hogy lássak! Hogy tovább tudjak látni, mint a mai nap, aminek gondjai be tudnak zárni minket. Hogy ne vakítson el bennünket semmiféle hamis ragyogás. A Te világosságodban lássuk meg az élet igazi mélységeit.
Az élet igazi mélységeit...
Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a felszínt lássuk. S arra is, hogy ne vegyük a fáradságot, hogy körülnézzünk. Sokszor szemellenzővel járunk. Nemritkán
saját önzésünk tesz vakká bennünket,
s nagyon gyakran furcsa, ember alkotta, mesterséges világ ideig-óráig tartó csodái vakítanak el bennünket.
Eltűnődöm: ma azt olvastam, hogy az október a látás hete. Optikusok reklámjai jöttek elém. Fontos, nagyon fontos, hogy testi egészségemet megőrizzem. A hályogos szemet meg kell operálni. A homályos látást szemüveggel lehet korrigálni. De vajon törődünk-e ennyit a belső látásunkkal? Belátjuk-e, hogy Krisztus világosságában rajzolódik ki ennek a világnak igazi arculata?
A hitvallásban mondjuk: „Világosság a világosságtól…”
Világosság a világosságtól
S ha valóban látókká, belátókká, meglátókká lettünk Krisztus világossága által, akkor magunknak is
világosítókká kell válnunk az emberek számára.
Jézus figyelmeztet bennünket: „Úgy világítson a ti világosságotok az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5,6)
