Jézusról elterjed a hír, hogy ahol megjelenik, megváltozik a világ. Az Isten országát hirdeti, azt kéri az emberektől, hogy változtassák meg az életüket. Ő pedig szívósan, kitartóan, nem törődve azzal, hogy vannak, akik eszelősnek tartják – Márk evangéliumában olvashatjuk ezt (Mk 3,21) –, járja a Galileai-tenger környékét, s tanít. Vannak, akik megérzik, hogy ez a tanítás valami egészen más.

Új tanítás. Erő sugárzik belőle. Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol,

azok pedig engedelmeskednek neki.

Tele van a világunk tisztátalansággal. Beszélhetnénk arról, hogy nem törődünk azzal, hogy milyen a közvetlen környezetünk, szemét, mocsok, hulladék vesz körül bennünket, elkeserítő sokszor az erdei utak mellé lerakott sok limlom, kidobott használati eszköz, s ki tudja, mi minden. Beszélhetnénk arról is, hogy a mocsok elárasztja a hétköznapi beszédet, gorombaság, trágárság ömlik ránk mindenütt, utcákon, tereken, villamoson, autóbuszvárókban, munkahelyeken. Kultúrszeméttel van tele a média világa. Világméretű lelki-szellemi környezetszennyezésben élünk.

Hulladék, limlom vesz körül bennünket

 

Indulatos, gyűlölködő körülöttünk a világ. Elég csak tíz perc, és felfordul az ember gyomra, ha a „közösségi médiának” nevezet Facebook bejegyzéseihez fűzött megjegyzéseket kezdjük olvasni. S teljesen mindegy, hogy jobbról vagy balról mondanak véleményt bármiről, nem lehet nem gondolni arra, hogy világunkban jelen van az, amit úgy hívunk, hogy gonosz. Sátáni. Diabolikus.

Jézus törekvése, hogy egybegyűjtse mindazt, ami szétszóródott. Hogy testvériséget hirdessen

az emberek között. Jézus rá akarja döbbenteni tanítványait, hogy az Isten, a mennyei Atya számára egyformán fontos minden ember. Később, már Jézus halála és feltámadása után így fogalmazza meg ezt az apostol: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Gyűlölködő, fegyverkező világ

 

Hol vagyunk mi még ettől? Hol van ettől a mi gyűlölködő, fegyverkező, egymást könyörtelenül legyilkoló világunk? Még azok is, akik magukat kereszténynek vallják, képesek arra, hogy a világ legtökéletesebb technikáját is felhasználva „különleges hadműveletnek” nevezve

háborúban álljanak egymással. Pedig rokon a nyelvük, kereszténységük is ugyanonnan származik.

Beszélhetnénk azokról is, akik számára Krisztus nem megváltó, nem az életnek az ura. Ezrek és ezrek pusztulnak, kiszámíthatatlan terrortámadásokban tömegek halnak meg, és a bosszú, a „szemet szemért, fogat fogért” meggyőződéssel mindkét oldalon jogosnak vélt önvédelem, vagy az ellenség kiirtása mindennapi jelenséggé vált napjainkban.

Ezrek és ezrek pusztulnak

 

Elszabadult a pokol. Diabolikus, sátáni világban élünk. A gonosz lélek mintha megszállta volna az emberiséget. A megosztás, az egymással szembeállító gonoszság jelen van az életünkben.

Ahol Jézus van jelen, ott nincs helye a gonosznak. A mennyek országa, amely már közöttünk van, nem tűr meg semmiféle tisztátalanságot, pusztítást, embertelenséget.

Ahol Jézus jelen van, lecsendesedik a vihar, a társadalom peremére szorultak, a megvetettek visszanyerik emberi méltóságukat.

Jézusnak szemére hányják, hogy a vámosok, a bűnösök barátja. (Mt 11,19)

Az emberek csodálkozva kérdezik: micsoda hatalom ez, hogy még a gonosz lelkek is engedelmeskednek neki?

Beengedjük-e Jézust az életünkbe? Él-e bennünk a hit, hogy Jézussal valóban megváltozik a világ? Hajlandók vagyunk-e arra, hogy saját bűneinktől elforduljunk, és nem törődve azzal, hogy sokan úgy gondolják, elment az eszünk, úrrá legyünk önzésünkön, és egymást megbecsülve, az élet titka előtt leborulva kiűzzünk az életünkből mindent, ami gonosz, ami megosztó, ami gátolja, pusztítja az életet?

Kiűzzük, ami pusztítja az életet

 

Ki hozza vissza az életbe a közelmúltban elpusztított százezreket, a frontvonal mindkét oldalán? Életre születtünk, nem a gyilkolásra. Az igazság hirdetésére születtünk, nem a hazugság fejedelmének szolgálatára.

Mindennapi imádságunkban kérjük: Jöjjön el a Te országod! Jöjjön el az igazságosság, a béke és az öröm országa. (Vö. Róm 14,17) És azt is kérjük: „Szabadíts meg a gonosztól.” Választanunk kell mindennap. Vagy az életet, vagy a pusztítást. Senki sem szolgálhat két úrnak, figyelmezteti Jézus tanítványait. (Mt 6,24)

Nem élhetünk rettegésben. Van Urunk, van Megváltónk.

Mindannyiunkat megszólít ma is: Kövess engem!

Szent Benedek Regulájának bevezetőjében határozottan megfogalmazza: ha életet akarsz, fordulj el a rossztól és tedd a jót. Keresd a békét és járj utána.

A világ csak úgy magától nem fog megváltozni. Azóta, hogy az első emberpár úgy gondolta, hogy a maga útját járhatja, függetlenné válva, hátat fordítva az Istennek, azóta a Gonosz újra és újra hatalmába keríti az embert. Madách drámai költeményében olvassuk az Úr kijelentését:

 

„Ádám, Ádám! Elhagytál engemet,

Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.” (2. szín)

 

Amikor Jézus arról beszél, hogy közöttünk van az Isten országa, közelebb akar vinni bennünket az Atyához. Az önmagát középpontba helyező ember a maga önző értékrendjével bármit megenged magának. Látjuk, tapasztaljuk. A hatalom, a birtoklás kísértésének önmagában képtelen ellenállni. A Gonosz vonzáskörében él. S látjuk, hogy ez az ember – mi sem vagyunk kivételek – mit ér önmagában, elszakadva az élet forrásától.

Sátánábrázolás a ráckevei szerb templomban

 

 

A keresztény hagyománynak és tanításnak meggyőződése, hogy létezik a Gonosz, létezik a megosztó, a Diabolosz, létezik a Sátán.

Jézus nemcsak gyógyít, nemcsak tanít, hanem ördögöket űz. Ahol az Isten országa jelen van, ott nincs helye semmi gonoszságnak. Meg kell változnunk, meg kell tisztulnunk. Még akkor is, ha nem kevesen vannak, akik nemhogy fantáziát nem látnak a kereszténységben, hanem egyenesen esztelenségnek tartják.

Csak akkor lesz béke ebben a világban, ha visszatérünk az élet forrásához.

Ha visszatérünk az Istenhez. Ha hallgatunk a jézusi szóra.