A gazdag ifjú története elgondolkoztató. Egy becsületes fiatalemberről van szó, aki vágyódik az élet teljessége után. Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? – kérdi Jézustól. Veszi a fáradságot, hogy odamenjen Jézushoz. Tiszteli a Mestert. Leborul előtte. Bizalom van benne. Bátran kérdez. És választ vár Jézustól, akit „jó Mester”-nek nevez, így szólítja meg. Bízik benne.
Jézus felsorolja a legfontosabb parancsokat. Azokat, amelyek Mózes kőtábláira voltak vésve. Az ifjú válasza: igen, ezeket ismerem, meg is tartottam kora ifjúságomtól fogva.
Egy jól nevelt, tisztességes fiatalemberről van szó.
Jézus megkedveli. Úgy gondolja, nagyobb elköteleződésre is vállalkozhatna.
Kevés az előírások megtartása. Valami többre volna szükség. Felszólítja: Add el a vagyonodat, oszd szét a szegényeknek! Így lesz igazán kincsed az égben. (Mk 10,17–27)
Ne gyűjtsetek kincset a földön… (a szerző fotói)
Emlékezünk Jézus kijelentésére: Ne gyűjtsetek kincset a földön… Ahol a kincsed, ott van a szíved is. (Mt 6,21)
A fiatalember elszomorodott. Nem volt elég erő benne, hogy megszabaduljon a vagyonától. Szomorúan távozott Jézustól.
Ez a megjegyzés, hogy „szomorúan távozott”, elgondolkodtató. Át tudom érezni azt a feszültséget, ami ebben az ifjúban lehetett.
A birtoklási vágy, a birtoklási ösztön és a teljesség utáni vágy feszül egymásnak.
Manapság filozófusok gyakran beszélnek erről a dilemmáról, amit így szoktak megfogalmazni: Birtokolni vagy létezni?
Több mint negyven éve, hogy meglátogattam egy gazdaembert. Kivitt a portája végébe, körülnézett, végigmutatott a tájon: Látja azokat a birkákat? Mind az enyém! Látja azt a csapat pulykát? Mind az enyém! Azokat a teheneket, kecskéket? Mind az enyém! Nem sokkal ezután megérkezett a felesége. Elgyötört, fáradt asszony. Ócska, rozoga biciklin jött, messziről lehetett hallani, hogy közeledik. Nem tudott volna venni egy jó kerékpárt a feleségének?
Látja azokat a birkákat? Mind az enyém!
Ismerek több embert, akinek van nem is egy nyaralója. Csak éppen ideje nincs arra, hogy bármelyiket is használja. Mert látástól vakulásig dolgozik, hiszen kell a pénz, fizetni kell a kertészt, a gondnokot itt is, ott is… Ez mind az enyém! Birtokolni vagy létezni?
Nehéz a gazdagnak bejutni a mennyek országába! – mondja Jézus a tanítványoknak.
A vagyon veszélyes... – freskó a ráckevei szerb templomban
Ha körülnézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy csupán nagyon kis réteg birtokolja a föld vagyonának nagy részét. Egy 2021-ben készült jelentésben olvasom, hogy
a világ leggazdagabb tíz százaléka rendelkezik a világ vagyonának hetvenhat százalékával,
míg a legszegényebb mindössze két százalékot tudhat magáénak a világ javaiból.
Ferenc pápa figyelmeztetését nem lehet elégszer ismételni: az a pénz, amely nem szolgál, az gyilkol. (Az evangélium öröme 58.) A pénz ne uralkodjon, hanem szolgáljon!
Nyomor
Olyan társadalmi berendezkedésre van szükség, amely nem szakítja szét az embereket nyomorult szegényekre és dúsgazdagokra. Igazságosabb és testvériesebb világot kell építenünk.
Mindannyian szeretnénk, ha a miénk lenne az élet teljessége. Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? – visszhangzik a gazdag ifjú kérdése bennünk. Mintha összeesküdne ellenünk az egész világ. Társadalmi elvárások – édes fiam, legyél „valaki”! Nincs becsülete a becsületnek, csodálva bámulják azt, aki sikert sikerre halmoz. Mintha a teljesítményből, az elvárásoknak megfelelő teljesítményből állna az élet.
Meg kell felelni – de kinek? De minek?
A napokban került a kezembe – pontosabban az interneten bukkant fel – a következő vers, a címe: Szóbeszéd. (Kapitány Ágnes/Gábor)
Hallottad? Egy magyar átúszta az óceánt.
Az óceán azt mondta: – Na és?
Azért vagyok ott, hogy átússzanak.
Egy magyar keresztet rajzolt a kenyérre.
– Minek ez a hűhó? – mondta a kés. –
Vágj, csak vágj, hisz oly kurta a nap.
– Hogy lássanak, gyerünk, hágj fel a hegyre!
Vagy üljél ki a piactérre… –
De emberünk csak úszik, úszik egyre
S keresztet rajzol a kenyérre.
Mit tegyek? – Mit tegyünk? Újra és újra halljuk a kérdést. Magunk is föltesszük magunknak. Ebben a zűrzavaros világban tenni kellene valamit, de mit? Tehetetlennek érezzük magunkat. Szeretnénk menteni, ami menthető. De a világot nem mi fogjuk megváltani.
Parányi porszem minden ember. Jézus számára azonban mindenki fontos.
Nekünk is szól, amit a gazdag ifjúnak mond: Valami még hiányzik neked. Menj, add el, oszd szét és kövess engem. Tőlünk függ, maradunk-e, vagy elmegyünk, mint az ifjú, akinek nagy vagyona volt.
Jézus maga kínálja a megoldást. Meg kell szabadulnunk mindentől, ami fölösleges. Meg kell különböztetnünk a lényegest és a lényegtelent. Ne törődjünk azzal, ki mit mond rólunk. Ne gyűjtsünk kincset a földön. S bátran rajzoljunk keresztet a kenyérre.
