„A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma” – ismerjük mindannyian a már szinte szállóigévé lett mondást. Bródy János dalszövegének egyik sora ez.

Szemünk előtt játszódik le újra és újra, mennyien vannak, akik – ki tudja, miért – minden erejükkel arra törekszenek, hogy hatalmat szerezzenek. A hatalom a birtoklásvágynak sajátos megvalósulási formája. Emlékezünk az evangéliumból Pilátus kijelentésére, aki így szól Jézushoz, akit a feldühödött tömeg eléje visz: „Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?” (Jn 19,10)

Jézusnak a hatalomról más a felfogása, mint általában az embereknek. Ezt feleli Pilátusnak: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.”

Nem mindegy, milyen az autójuk (a szerző fotói)

 

Az emberek szívesen mutatják meg ország-világnak, ha valamiféle hatalom birtokosai. Nem mindegy, milyen márkás ruhában járnak, nem mindegy, milyen

az autójuk, nemritkán a kutya is, amit gyerek helyett tartanak, arra jó, hogy mások lássák, nem akárkivel találkoznak.

A magyarban van erre egy érdekes szó, a „kivagyiság”. Ki is vagyok tulajdonképpen?

Kivagyiság...

 

Dosztojevszkij regényének, a Bűn és bűnhődésnek mély értelmű üzenete van. Egy fiatalember azzal a gondolattal vívódik, vajon fölötte áll-e ő a másik embernek? Vannak a napóleonok, és vannak a férgek. Vannak, akik fölötte állnak a törvénynek, akiknek mindent szabad, és vannak, akiket nyugodt lélekkel el lehet tiporni. Vannak a férgek, a semmirekellők. Melyik csoportba tartozik? Ha ő is a napóleonok közé, akkor joga van gyilkolni, mert felsőbbrendű, fölötte áll a hétköznapi férgeknek.

Jézus számtalanszor beszél a szolgálatról. Arról, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért. Követőit is erre figyelmezteti.

Közvetlen tanítványai is ugyanolyan emberek, mint akik ma élnek. Ott van bennük az ösztönös vágy a hatalom iránt,

a vágy, hogy kiemelkedjenek a többiek közül.

A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.

Az emberek világában a természet rendje szerint jelen van a különbözőség. A szülő és a gyermek élete szorosan összekapcsolódik. A szülő valamiképpen fölötte van a gyermeknek: felelős érte, gondoskodik róla, táplálja, óvja, mert a kisgyermek még nem tud a maga lábán megállni. Rá van utalva a szülőkre, ételre, ruhára, biztonságra, otthonra van szüksége.

A szülők képesek arra, hogy ezt megadják gyermeküknek. Törődnek vele, törődnek velük. Fölötte állnak, hatalmuk van fölötte, de ez a hatalom nem teszi a gyermeket kiszolgáltatottá. S a szülők nem hatalomból teszik, amit tesznek, hanem szeretetből. Mondhatnánk azt is, hogy van szülői ösztön, ösztönös gondoskodás. De az emberi életben többről van szó. Szeretetről. Szolgálatról. Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen mindenki szolgája. (Mk 10,44)

Ez a hatalom nem teszi a gyermeket kiszolgáltatottá

 

Az ember képes arra, hogy ura legyen az ösztöneinek. Képes arra, hogy tervezzen, előre nézzen, ne csak a pillanatnyi ingerek hatása alatt cselekedjen. Képes arra, hogy a mindenkiben valamiképpen jelentkező birtoklásvágyat irányítsa. Ezért felelőssége is van.

Mire használom a hatalmat? Kinek az érdekében cselekszem? Vajon úgy gondolom-e, hogy fölötte állok másoknak? Az ember be tudja rendezni maga körül a világot úgy, hogy mások kiszolgáltatottá váljanak. A történelemben keserves példákat látunk erre.

Az emberi önzés képes arra, hogy útszélen hagyja, akit megsebesítettek.

Sőt képesek vagyunk arra is, hogy ösztöneinknek engedve kiszolgáltatottá tegyük a másikat.

Sokak úgy gondolják, hogy a hatalom megszerzése érdekében bármi megengedhető. Függő helyzetbe kell hozni az embereket. S akkor uralkodni lehet rajtuk.

Míg néhány évtizeddel ezelőtt felbontották a hatalmasok a leveleinket, manapság már nincs szükség erre. A virtuális világban, az Internet, a világháló idején azok, akiknek hatalmuk van,

bárkiről bármit megtudhatnak, úgy, hogy a kiszolgáltatott ember maga szolgáltatja önmagáról a legbizalmasabb információkat.

Minden Internet-kattintásunk valahol rögzül, és megtudják szokásainkat, vágyainkat, ismerőseinket, barátainkat, ellenségeinket. Hatalom ez a javából, világuralmi hatalom, legalább annyira veszélyes, mint a fegyveres háborúk.

Akik akarják, látni fogják, mikor, merre jártam

 

Én is, mint szinte minden autóvezető, útvonaltervezőt használok. Nagyon meglepődtem, amikor első alkalommal megjelent a leveleim között egy értesítés az elmúlt hónapban megtett útjaimról. Volt, aki azt mondta: kapcsold ki ezt a funkciót! Semmi értelme. Akkor csak annyi lesz a változás, hogy akik akarják látni, továbbra is látni fogják, merre, mikor jártam, hol álltam meg, melyik boltban vásároltam, melyik kórházban vizsgáltak, melyik étteremben ebédeltem… Mindenki látni fogja, aki akarja, csak éppen én magam nem.

Ki vagyunk szolgáltatva. Uralkodnak fölöttünk. Milyen kényelmes bankkártyával fizetni, nem kell bajlódni, babrálni a pénztárcával, a pénzzel.

Elő a kártyát, és kész. Ekkor azonban egyből rögzítik, hol vásároltam, mit vettem.

Ki a nagyobb közöttünk? Ne kérdezzük. Emberek vagyunk mindannyian, akik születünk és meghalunk. Nincsenek napóleonok és hangyák. Egyenlőek vagyunk mindnyájan. Hogy ki fog a mennyek országában az Úr jobbján vagy balján ülni, nagyon is földhözragadt kérdés, semmi köze az Isten országához, csak az emberi hiúsághoz.

Mindenkinek, bárhol éljen is a világon, a maga helyén, a maga idejében kell teljesíteni az emberség követelményeit. Szabadon dönthetünk, választhatunk.  Nincs semmi értelme annak, hogy hatalom, méltóság után vágyakozunk. Aki testközelből megtapasztalta,

mit jelent a felelősség másokért, a szűkebb vagy tágabb közösségért, tudja nagyon jól, hogy ez micsoda teher.

Ugyanakkor szükséges, hogy legyenek mindig tiszta emberek, akik a közösség akaratából vállalják a felelősség terhét, a felelősséggel együtt járó szolgálatot.

Az ítéletkor nem az lesz a kérdés, voltál-e önkormányzati vagy országgyűlési képviselő, voltál-e vezérigazgató, tábornok, s ki tudja még, milyen beosztású ember. A kérdés az lesz: ember voltál-e ott, ahová az Isten állított? Szolgálat nélkül nincs igazi emberség. Szolidaritás, közösségvállalás nélkül nincs igazi kereszténység. Intézmény lehet, de az intézmény a szeretet, a szolgálat nélkül nem más, mint üres, zörgő csontváz.

A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.