Mi volt a KALOT?
Az 1930-as évek közepén indult mozgalom, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete azt tűzte ki célul, hogy
a magyar parasztságot spirituálisan, műveltségben, tudásban, nemzeti öntudatban és gazdasági, egzisztenciális értelemben is felemelje.
E mozgalom elindítója Kerkai Jenő jezsuita szerzetes. Ki volt ő?
Vízimolnár fiaként Kerkaújfalun (a mai Csesztreg része) született 1904-ben. Hallgatta a gabonájuk megőrlésére várakozó földművesek történeteit, így már gyermekkorában érdeklődés ébredt benne a parasztság sorsa iránt. Egy idős parasztembertől azt hallotta, hogy
amit ő napszámosként keres, az arra is kevés, hogy hét gyerekével éhen ne haljon.
Ilyen élmények hatására fogalmazódott meg benne, hogy a magyar nép papja szeretne lenni.
Hogy kristályosodott ki ez a gyermekkori vágy?
Nagy hatással volt rá Bíró Ferenc, az erős szociális érzékkel megáldott jezsuita, valamint Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, akinek munkáit Kalocsán magiszterként, kollégiumi nevelőként olvasta. Ekkor már
a parasztmozgalom indításának lázában égett, ezért olvasta a szociális igazságosság, a szociológia korabeli forrásait, még Marxot is.
Ismerte a kor katolikus irodalmát, pápai enciklikáit, Innsbruckban pedig – ahol teológiai tanulmányait folytatta – kapcsolatba került azokkal a jezsuitákkal, akik részt vettek a pápa szociális tanításának előkészítésében. Tanulmányozta a belga munkás ifjúsági mozgalmat és a dán népfőiskolai rendszert is. Egyik példaképének Széchenyi Istvánt tekintette, aki nem pusztán másolta a nyugati modelleket, hanem a magyar viszonyokra szabva átalakította azokat.
Kerkai 1935-ben hazakerült, és…
…és meghívott két talpraesett fiatalembert, Farkas Györgyöt és Ugrin Józsefet, akiket felszólított: „Jöjjenek, segítsenek felemelni a magyar népet.” Együtt kezdték a mozgalom megálmodását. Az emberi élet céljáról háromnapos lelkigyakorlatot tartott nekik, majd kitalálták a
négyes jelszót: krisztusibb ember, műveltebb falu, életerős nép és önérzetes magyar.
Vegyük sorra a célokat. Krisztusibb ember?
Kifejezi a mozgalom valláserkölcsi hátterét, amely mellett azonban ott a szociális dimenzió is:
nektek parasztembereknek méltóságotok van, Isten képmásai vagytok,
és nem lehet akármit megtenni veletek. Ez a megközelítés akkoriban forradalminak számított.
Műveltebb falu?
„Buta, büdös paraszt” – így tartották számon a többmilliós nincstelen agrárproletárságot. Kerkai azt mondta ezeknek a fiúknak: tessék művelődni, szakmában és általános műveltségben is. Emellett
divattá tették a parasztfiatalok körében az olvasást. A világirodalom alapműveit és a magyar népi írók munkáit adták a kezükbe.
Életerős nép?
A Bibliában benne van: „Mert a munkás megérdemli a maga bérét” (Lk 10,7). Az agrármunkás is megérdemli a bérét, ezért támogatták az agrársztrájkokat, sőt maguk is szerveztek ilyeneket. Még az ipari munkásság sztrájkja mellé is odaálltak, ami nem volt tipikus a katolikus szakszervezeti mozgalomban.
A KALOT újdonsága, hogy olykor harciasan kiállt az emberek jogaiért.
Úgy gondolták: keresztények vagyunk, ami nem jelenti azt, hogy hülyék volnánk, nem lehet minket semmibe venni!
Végül: önérzetes magyar?
Egészséges nemzeti öntudatra neveltek. Magyarország az internacionalista Szovjetunió és az ultranacionalista Németország között élt. A legtisztább Szent István-i állameszme értelmében fontos volt kifejezésre juttatni, hogy nem vagyunk különbek másnál, de alábbvalók sem.
Mi magyarok vagyunk, élni akarunk, és a magyarságunk, a hagyományaink, a kultúránk, a zenénk, a táncunk érték. Abban az időben a falvak a városi divatok bűvöletében éltek, és elfelejtették saját hagyományaikat, ezért
Kerkaiék újratanították a népdalt, a népi táncot. A későbbi táncházmozgalmak egyik gyökere is itt keresendő.
Hogy lett a célokból eredmény?
A két fiatalember a jezsuita Szív újság ügynökeként járta a falvakat, tanyákat, és közben tapasztalatokat gyűjtöttek. A legéletrevalóbb parasztlegényeket meghívták egy hétvégi továbbképzésre a jezsuiták szegedi villájába, akik olyan lelkesen tértek haza, hogy egyre-másra szervezték a KALOT-csoportokat. A közben megszületett központ minden hétre néhány oldalas „kisokosokat” készített a csoportok összejövetelei számára.
Milyen szemmel nézte a jezsuita rend ezt az újszerű tevékenységet?
Annyira talán nem is volt szokatlan. Bíró Ferenc, Csávossy Elemér, Kipper Károly, Varga László vagy Tornyos Gyula atya jelentős szociális tevékenységeket folytató jezsuiták voltak, így a szociális igazságosság témája nem volt idegen a magyar rendtartománytól. Ugyanakkor valóban valami radikálisan új született.
A KALOT tíz év alatt az ország legnagyobb mozgalmává vált, félmilliós tagsággal.
Se előtte, se utána, talán európai szinten sem volt ilyen nagy parasztmozgalom vagy katolikus szervezésű mozgalom.
A rendben felismerték, hogy Kerkai nagyon okos, ezért azt akarták, hogy teológiát, dogmatikát tanítson, de eközben támogatták, hogy a KALOT-tal is foglalkozzon.
Eleinte a szemináriumi szobája volt a KALOT főhadiszállása, négy év múlva pedig teljesen felszabadították, és Nagy Töhötömöt is mellé disponálták.
Eközben a KALOT a maga százkilencvenöt világi munkatársával jelentős önállóságot élvezett, ezért nem is kifejezetten jezsuita műként tartották számon.
Mi tette hitelessé ezt a városi szerzetest a legkisebb településeken?
Kerkai faluból származott, még ha nem mélyszegénységből is. A paraszti világ nem állt távol tőle. A népi írókon keresztül is élő kapcsolata volt a valósággal, az emberekkel, és megtalálta a hangot mindenkivel. A hallgatóságát mindig nagyon szíven találta. A parasztfiúk egyszerűen bomlottak érte.
Alacsony ember volt – „Kisatyának” hívták. Nem volt nagy szónok sem, de olyan tűzzel, lelkesedéssel tudott beszélni, hogy magával ragadott mindenkit. Született népvezér volt. Nem véletlen, hogy később a kommunisták eltették az útból, mert egy ilyen ember komoly konkurencia.
Féltek, hogy talentumaival Rákosiék ellen mozdítja a parasztságot.
Rákosi azt mondta egyszer: „Mindszenty kellemetlen, Kerkai veszélyes.” „Kisatya” valós politikai veszélyt jelentett?
A Demokrata Néppárt egyik háttérembere, mozgatója, ideológusa volt, amolyan szürke eminenciás. 1947-ben, amikor a kommunisták elcsalták a választásokat, valójában ez a párt kapta a legtöbb szavazatot.
Az egyház hogyan tekintett a KALOT társadalmi szerepvállalására?
A szovjet megszállás előtt volt feszültség a magyar arisztokráciával és a főpapsággal is, hiszen ők voltak a legnagyobb földbirtokosok.
A KALOT vezetői persze nem úgy gondolták a földosztást, mint később a kommunisták, hogy mindent elvesznek,
hanem hosszú távú bérletet akartak, hogy a kisgazdák letörleszthessék a föld értékét. De így is konfliktusba kerültek a püspöki kar egyes tagjaival. Egy mendemonda szerint akadt volna olyan főpap, aki kijelentette, hogy ezt a két kommunista jezsuitát fel kéne akasztani!
Kerkaiék megijedtek, hogy a püspökök ellenük fordulnak, ezért
segítséget kértek XII. Pius pápa magántitkárától, a jezsuita Páter Leibertől, mire Pius ünnepélyes áldásban részesítette a KALOT-os fiatalokat,
és megemlítette, mennyire örül, hogy a püspöki kar is támogatja őket. Ezután a magyar püspökök sem tehettek mást, mint hogy támogatták a KALOT-ot.
A parasztlegények vagy Kerkaiék voltak ilyen radikális gondolkodásúak?
A KALOT nem forradalmi eszközökkel dolgozott, de volt egyfajta radikalitás a retorikájukban. Ezt abban a kontextusban kell érteni, hogy tulajdonképpen a nyilasokkal vetélkedtek a magyar parasztság lelkéért.
Teleki Pál azért támogatta a KALOT-ot, pénzzel is, hogy megóvja a falut a szélsőjobbtól. És valóban:
ahol a KALOT erős volt, ott a nyilasok nem rúgtak labdába.
A két szervezet között heves konfliktusok támadtak, például Etyeken a nyilasok egy KALOT-vezetőt meg is gyilkoltak. A nyilas hatalomátvételkor, 1944 októberében, a KALOT vezetőinek bujkálniuk kellett, a mozgalmat betiltották.
A KALOT-ban jelen volt a nagytőke-ellenes és az antikapitalista retorika is, amivel nem álltak egyedül, mert a népi írók vagy akár Prohászka is ugyanezt hangoztatta.
Az evangéliumnak is van egy jó értelmű radikalitása, amely nem elégszik meg azzal, ami van, hanem ki meri mondani azt is, ami problémás. Egy ilyen hangvétel ma sem ártana!
Egy mondat a KALOT végéről.
1946 júniusában Rajk László belügyminiszter sok más egyesülettel, például a cserkészettel együtt betiltotta a KALOT működését, hatalmi erővel oszlatták fel.
Kerkai mit mondana egy mai rendtársának?
Valószínűleg ugyanazt, mint a munkatársainak:
segítsenek felemelni a magyar népet! Neki ez volt a vágya. Kerkai Jenő a magyar nép prófétája volt.
Isten sajátos feladattal felruházott küldötte, aki a mi népünkhöz szólt. Meg vagyok győződve arról, hogy ő ma is ezen dolgozik a mennyből.
Volna hozzá hárommillió koldus?
Ma is vannak peremen élő társadalmi rétegek, amelyeket valahogy jobban a figyelem középpontjába kellene hozni.
A cigányság integrációjára, a magyar nemzetbe való teljes befogadására
gondolok. Ott van élet, és az ország jövőjének egyik kulcsa, hogy az ő életüket, ami elég dús, de olykor vad is, hogyan tudjuk építkezésre ösztönözni, hogy ne a mélyszegénység életmódja folytatódjon.
Kerkainak van-e üzenete a mai katolikus értelmiség számára is?
Keresztény hitünk mélységes összefüggésben áll azzal, hogyan törekszünk a társadalmi szintű igazságosság megvalósítására. Az egyháznak komoly társadalmi tanítása van, amit sokkal határozottabban képviselhetnénk,
akár autonóm hangot is megüthetnénk a politikával kapcsolatban. Jobban szóvá tehetnénk problémákat, igazságtalanságokat,
és előremutató, konstruktív gondolatokat fogalmazhatnánk meg. Ma is aktuális például a KALOT szellemisége, a kiművelt emberfők ideálja. Az oktatás és nevelés a magyar jövő kulcsa, amire nagyon komoly figyelmet kellene fordítanunk. Másrészt Ferenc pápa Laudato si’ és Fratelli tutti enciklikái bőséges útmutatót adnak számunkra. E téren a KALOT által is felkarolt Kertmagyarország eszménye ma is aktuális, különösen teremtésvédelmi szempontból.
Napirenden van Kerkai boldoggá avatási eljárásának elindítása?
Hivatalosan nincs, de a levéltárban találtam feljegyzéseket, ahol Nemesszeghy Ervin atya, egyik korábbi tartományfőnökünk arról ír, hogy ő már gondolkodott ezen. Ő olyan szent életű jezsuitának tartotta Kerkait, aki példaértékű, és hősies fokon gyakorolta az erényeket. Közeli munkatársai szentnek tartották, s halála után rendszeresen kérték az imáját. Még ellenfelei is elismerték nagyságát. Például
egy ÁVH-s kihallgató tiszt egy másik jezsuita vallatása során elejtett egy erre utaló megjegyzést: „A Kerkai egy világszám!”
Nem azt mondta, hogy szent, de azért ez is elgondolkodtató. A kommunisták teljesen elhallgattatták, nagyon sokat szenvedett, hosszú keresztútja volt, és eközben hitelesen, szeretettel, megbocsátással tudott élni. Nagyon szerette az Úr Jézust! Mártír volt, hitvalló ember, aki megérdemelné, hogy mint az egyik legnagyobb magyar szociális apostolt, boldoggá avassák.
