Jövőre ünnepli a kereszténység a niceai zsinat ezerhétszázadik évfordulóját. A Kr. u. 325-ös első egyetemes szinódus vetette meg a szentháromságtan és a kánonjog alapjait, fogalmazta meg a niceai hitvallás első változatát, a húsvét mozgó időpontjának számításmódját: „a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnap”. Ráadásul az a ritka véletlen is jövőre esik, hogy a húsvétot egy időpontban ünnepli minden egyház. Az eltérés az 1582-es gergelyi naptárreformból adódik, amelyet az ortodoxia máig nem fogadott el (kezdetben a protestánsok is „pápista mesterkedést” láttak benne).
Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka szeptember 4-én közleményben üdvözölte a lehetőséget, hogy jövőre Ferenc pápával együtt ünneplik a zsinat évfordulóját, és hangot adott azon óhajának, hogy a véletlen egybeeséstől fogva mindig egy időben tartsák meg a húsvétot. Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy ehhez a nyugati egyházaknak el kellene fogadniuk az ortodox időszámítást. Róma elmenne akár a kötött időpontig is, de ez feladná a niceai alapelvet, amit az ortodoxia nem szenvedhetne. Az Egyházak Világtanácsa a niceai és a tudományos számítás fenntartását javasolja, de az utóbbit szervezeti egység hiányában az ortodoxia nem tudná érvényesíteni. Olyan nagy baj ez?
Nyitókép: „Krisztus feltámadott!” – 1917 előtti orosz húsvéti üdvözlőlap, ekkor az állam is a Julianus-naptárt használta.
