A közelmúltban, Keresztes Sándor életút-interjújának megjelenésekor érdekes háttérinformációk hangzottak el a gyulafehérvári érsekség létrehozásáról. Kik és hogyan kezdeményezték ezt a pápai döntést? Hogy zajlott az előkészítése? Részt vettek-e ebben a másik három, a váradi, a szatmári és a temesvári egyházmegye püspökei is? 

Alexandru Todea görögkatolikus érsek az Új Emberben 1991 júliusában megjelent interjújában szükségesnek és lehetségesnek nevezte, hogy a gyulafehérvári püspökséget érsekségi rangra emeljék, és hogy metropolita-érsekségként egyháztartomány létesüljön a szatmári, a nagyváradi és a temesvári egyházmegye alárendelésével. A görögkatolikus egyházmegyék 1853-ban, uralkodói döntéssel egyesültek egyháztartományban, Todea érsek ennek volt az elöljárója. Tekintettel arra, hogy frissen kerültek ki a földalatti létből, hiszen a román állam 1948-ban feloszlatta és az ortodox egyházhoz csatolta a görögkatolikus egyházat, amely 1991-ben még templomait sem kapta vissza, a görögkatolikusok akkoriban még rosszabb állapotban voltak, mint a latin szertartású katolikusok.

 

Alexandru Todea erdélyi görögkatolikus bíboros
 
1991 nyarán Todea érsek számára mégsem tűnt keresztülvihetetlennek, hogy a gyulafehérvári érsekség érseki tartományban egyesítse a szatmári, a váradi és a temesvári (Csanád) egyházmegyét. A Todea-interjút bizonyára egyeztették az egyházi főhatósággal, hiszen első vatikáni nagykövetünk, Keresztes Sándor korábban hosszú évtizedeken át az Új Ember mindenes munkatársa volt. Keresztes Sándor, mint a magyar diplomáciai misszió vezetője fordult tehát a Vatikáni Államtitkársághoz, ahol fölvetette a gyulafehérvári érsekség kérdését, különös tekintettel II. János Pál pápa augusztus végi magyarországi apostoli útjára, remélve, hogy ily módon az erdélyi magyarság is részesedne annak jótéteményeiből. A pápa pozitívan fogadta a kérelmet, így az elképzelés közel állt a megvalósuláshoz. Azt ma még nem tudjuk, hogy a szatmári, a váradi és a temesvári egyházmegye püspökei mennyire voltak ebbe beavatva.

 

A könyvbemutatón elhangzott, hogy Tőkés László református püspök az 1991. július 5-i pápai audiencián a székelység és a csángók helyzetének ismertetése mellett felvetette az érsekség szükségességét is. A sajtóban közzétett elsietett felvetés azonban a román hatóságok ellenállását váltotta ki. Ismerjük ennek a történelmi helyzetnek a részleteit?

Nem sokkal tudunk többet, mint amiről Keresztes Sándor beszámolt. Tőkés László a máltai szentszéki nagykövet, Kállay Kristóf révén kapott pápai audienciát, majd azt követően jelentette meg a romániai és a magyarországi sajtóban a hírt, hogy fontosnak tartotta tájékoztatni a pápát magyarországi látogatása előtt az erdélyi magyarok és a csángók helyzetéről, és kérni tőle az erdélyi egyházmegye érsekségi rangra emelését. Miután ez a hír Románia-szerte elterjedt, a román állami hatóságok tettek róla, hogy a román püspökök ne írják alá az erdélyi latin szertartású római katolikus érseki tartomány felállításának javaslatát. Így az erdélyi egyházmegye érseki rangra emelése – a román állam rosszallása ellenére – egyoldalú pápai döntéssel történt meg 1991. augusztus 5-én. Ugyanezzel a dátummal a pápa Bálint Lajos püspököt érsekké nevezte ki.

 

Jakubinyi György segédpüspök és Bálint Lajos érsek találkozója II. János Pállal
 

Milyen eredményeket lehetett volna elérni, ha Tőkés püspököt figyelmeztetik, hogy szorítkozzon csak a helyzet ismertetésére? Ennyire nincs, vagy gyenge a kapcsolat a két egyház között?

 Tőkés püspök akciója jószándékúnak tűnt, de egy létező folyamatba nyúlt bele anélkül, hogy informálódni akart volna, és így ellenkező hatást ért el. Bár ő úgy híresztelte, hogy ő érte el a pápánál, hogy az erdélyi katolikus egyházmegye érseki rangot kapjon, valójában éppen ő akadályozta meg, hogy az érsekség egyben érseki tartomány székhelye is legyen. Az akció politikai célzatú volt, az adott helyzetből a legtöbbet akarta kihozni: ismertségét népszerűséggé akarta változtatni. Tőkés politikusként cselekedett és nem tájékozódott a megfelelő egyházi csatornákon keresztül.

 

A szatmári, a váradi és a temesvári egyházmegyének az új érsekség alá rendelése nem váltotta volna ki mindenképp Bukarest ellenkezését?

 Bukarest számára nehéz volt megemészteni ezt az egyoldalú pápai döntést. Ha megkérdezik, bizonyára ellenezte volna az új érseki tartomány felállítását. Viszont amikor befejezett tények elé állították, mint az az augusztus 5-i döntéssel meg is történt, kénytelen volt elfogadni az adott helyzetet. 

 

Harminc esztendeje, augusztus 5-én végül közvetlenül a Vatikánhoz tartozva létrejött az új érsekség. Mit hozott ez a három évtized az erdélyi katolikusok számára?

 A gyulafehérvári latin szertartású katolikus érsekség élén idáig három főpásztor állt: Bálint Lajos (1990–1993), Jakubinyi György (1994–2019) és Kovács Gergely, az érseki egyházmegye 2019. december 24-én kinevezett új főpásztora. Az érseki székhely az ősi Gyulafehérvár (Alba Iulia), amely ugyan román anyanyelvű területen fekszik, 1996-ban Tamás József személyében mégis sikerült segédpüspököt kapnia, aki Székelyföldön élt és így a hívekhez is, a papsághoz is közel állt. Mint ismeretes, életkori okokból ő is lemondott, utódja 2020. augusztus 29. óta Kerekes László. Az elmúlt harminc esztendő fontosabb eredményeiről nehéz lenne mérleget készíteni, még hiányzik a történelmi távlat, és meg kellene kérdezni azokat, akik ott élnek és jobban ismerik a helyzetet. Mindenesetre az érsekség státusa nagyobb tekintélyt ad az erdélyi katolikusok főpásztorának a világegyház püspökei között is.