A kiállítás apropóját az adja, hogy ötszázhatvan évvel ezelőtt Nagyboldogasszonykor fejezték be a Schöffer-Fust Biblia nyomtatását – kezdi Zoltán –, de kiállítottunk olyan Szentírásokat is, amelyek a Szent Korona országaihoz vagy a ferencesekhez kötődnek.
Jómagam nemcsak bibliás, de bibliofil ember is vagyok, sőt, mint egy korábbi írásomból megtudhatták, az eredeti szakmám betűszedő. Bizony ma már nem sokan tarthatják magukat Gutenberg kollégáinak. Nem csoda, ha érdeklődő áhítattal sétálok a vitrinek között.
– A Schöffer-Fust Biblia a kiállítás zászlóshajója, de számos további érdekességgel is találkozhatunk. Ezek közül mit emelnél ki?
– Talán a legrégebbi horvát nyelven kiadott Bibliát. Kevesen tudják, hogy ez Magyarországon készült.
Egy Matija Petar Katancsics nevű, Budán élő ferences szerzetes fordította le az egész Szentírást horvát, pontosabban akkor még illírnek mondott nyelvre a XIX. században. Fogalmam sincs, mi az oka, hogy erre ilyen későn került sor, hiszen a horvát kimondottan katolikus nemzet.
Matija Petar Katancsics testvér szent életű szerzetesként él a rendi emlékezetben. A Pesti Királyi Egyetem régészeti és numizmatikai tanszékén tanított, emellett ő volt a ferences könyvtár őre is, s egy alkalommal igaztalanul azzal vádolták, hogy könyveket lopott. Ebből semmi nem volt igaz, de ő annyira a szívére vette a dolgot, hogy bezárkózott a cellájába, és még a folyosóra se tette ki a lábát.
Lefordította a Szentírást, és írt még néhány jelentős latin nyelvű tudományos munkát is földrajzi kérdésekről és a horvát nép eredetéről.
Amikor végre rászánta magát, hogy kilépjen a folyosóra, ott azonnal összeesett és meghalt.
Az első horvát nyelvű Biblia kézirata is fennmaradt. Képzelheted, mennyire szeretnék a horvátok megszerezni! A történetéhez hozzátartozik még, hogy idővel elkallódott, de amikor felbukkant egy antikváriusnál, a Székesfőváros közgyűlése azonnal megvásárolta.
– Fáy Zoltán áhítattal veszi kézbe a Schöffer-Fust Biblia féltve őrzött példányát.
– Ebből annak idején legfeljebb kétszázötven példányt nyomtattak, s napjainkra teljes egészében csupán mintegy húsz példány maradt ránk. Emellett töredékek vannak még itt-ott. Nincs is mindennap kiállítva Gyöngyösön vagy máshol. Ritka alkalom, ha igen.
– A Schöffer-Fust „majdnem” Gutenberg Biblia. Ez a majdnem azonban jelentősen csökkenti az eszmei és piaci értékét. Pedig Gutenberg betűivel, az ő présein és műhelyében készült – és mégsem. Miért?
– Mert ezt nem Gutenberg nyomtatta. Amikor a világhírűvé vált első, vagyis negyvenkét soros Bibliát ki akarta adni, nem volt elég pénze, ezért egy Johannes Fust nevű ügyvédtől vett fel kölcsönt. Ebből kezdték el kiszedni és nyomtatni a Bibliákat, de nagyon lassan haladtak, legalábbis Fust megítélése szerint. Ezért azután az ügyvéd beperelte Gutenberget, hogy adja vissza a pénzt. Neki persze pénze nem volt, inkább csak költségei, hiszen fizetnie kellett a segédeket is.
A pert elvesztette, és elvették tőle a Bibliákat, sőt még a nyomdát is, és minden Fusthoz került,
aki elkezdte árulni a könyveket, de az ólombetűkkel meg a préssel nem tudott mit kezdeni, mert nem értett a nyomdászathoz.
Gutenbergnek volt annyi előrelátása, hogy a nyomdászaival titoktartási szerződést kössön, mert nem szerették volna felfedni a betűszedés és nyomtatás titkait. Fust erre azt mondta, hogy azé a lánya keze, aki hajlandó elárulni a titkot. Ennek egy Peter Schöffer nevű nyomdász nem tudott ellenállni, és beavatta Fustot a nyomtatás rejtelmeibe.
Ez a Biblia azért is érdekes, mert ezt még Gutenberg betűivel szedték,
mielőtt a nyomdájuk leégett volna. Fust a nyakába vette fél Európát, és házalt a könyvekkel. Valószínűleg egyik ilyen útján halt meg pestisben.
A ferencesek által őrzött példányt Krakkóban vásárolta meg egy János nevű altarista, vagyis a székesegyház egyik mellékoltárának állandó miséző papja. Időközben protestáns kézen is megfordult, s végül a kaplonyi rendházból került be a könyvtárba, de itt a története még nem ért véget. 1950-ben,
amikor a szerzetesrendek feloszlatása megkezdődött, ezt a Bibliát és még sok egyéb könyvet és liturgikus tárgyat a ferencesek elfalazták a rendházban.
Sajnos nem mindent, mert azok közül rengeteg a mai napig nem került elő.
Volt egy lépcsőfeljáró, ami a sekrestye mellől vezetett a szerzetesi cellákhoz, s még a tízes években megszüntették. Ezt bontották meg, és ide rejtette el a könyveket Horváth Zsigmond házfőnök. A rejtekhelyet 1998-ban találta meg Harsányi István, a rend főépítésze. Akkor készült erről egy videófelvétel.
Ezt a Bibliát én nyitottam ki először, és akkor ott megállt a levegő. Kicsit megdöbbentem. 1462!
Valószínűleg ez a legrégebbi magyarországi nyomtatott könyv. Rendkívüli kincs és kultúrtörténeti érdekesség.
A megtalálás pillanatait, ha „kicsiben” is, de átélheti, aki majd rákattint a videónak az új időszaki kiállítás alkalmából elkészített digitalizált változatára. Fáy Zoltán még egy különlegességet ajánl a látogatók figyelmébe.
– Nem tudom, hogy a XVIII–XIX. században még gyakori volt-e, szerintem inkább már ritkán fordult elő, hogy valaki saját kezűleg leírja a teljes Bibliát. Az itt kiállított, kézzel írott példányt Jakosics József tartományfőnök vetette papírra latin nyelven. Írt hozzá egy szép előszót, és beköttette. Vajon ki csinálná ezt ma utána? Manapság nemhogy leírnák, de sokan el sem olvassák a Bibliát. Abban az időben viszont nem Jakosics József volt az egyetlen, aki erre vállalkozott. Akkoriban ez valószínűleg a lelkiség fontos része volt. Aki leírta, az nyilván alaposabban megismerte a Szentírást.
A Schöffer-Fust Biblia augusztus 15-ig, Nagyboldogasszony napjáig várja a látogatókat a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban.
