A beszédes cím jelentését is kibontják a karcsú kötet egyes fejezetei: az esztergomi ferences diák a Frankából vitte magával a ferences lelkiséget a bencés közösségbe, majd erkölcsteológiai tézisének kidolgozásakor elsősorban az Ormánság és a Sárköz születéskorlátozásának, egy különös „civilizáció”-nak szociológiai vizsgálatába nyert alapos betekintést. Lelkiségi írásainak egyike a lengyelországi csoda, a Fény-Élet (Oázis) mozgalom ismertetését adja. 1997 januárjától a Szentatya Titkárságán,
a Vatikáni Államtitkárságon teljesített 18 évi szolgálat idejéből valók római elmélkedései:
a Jézus Krisztust dicsérő egyházias köszöntés kapcsán született, ebben a könyvben először megjelenő írás szerint a magyar nyelv és kultúra az európai egyházi hagyományok egyfajta szintéziseként tekinthető.
Mit láttál, Xántus? volt Ádám atya egyik gyermekkori olvasmányának refrénje, amely Rómában mindig eszébe jutva hazahozni kívánta azt a római élményt, amelyben része volt. Somorjai Ádám kivételes nyelvtudása – a német, a lengyel, az olasz és persze a latin –, különösen az anya- (a magyar) és az apa- (a lengyel) nyelv ismerete a történelmi stúdiumokkal együtt páratlan rátekintést engedett és enged ma is a bencés szerzetesnek a világ látására.
A hosszú római „kitekintés” ellenére a magyarországi egyházi életet is folyamatosan figyelemmel kísérve szenvedélyesen biztat arra, hogy
emeljük föl fejünket, s mutassuk meg, mi, keresztények, hogy vagyunk, méghozzá nem is kevesen…
„Lehet, hogy ebben a kötetben is keveset írok a vatikáni élményekről, de minden egyes írás valahogy kapcsolatos a Vatikánnal, vagy a Vatikáni Rádióban hangzott el, mint az elején, P. Szabó Ferenc SJ jóvoltából, aki belőlem »embert« csinált – jegyezzük meg, a jezsuita szerzetes inkább úgy véli, írót faragott Somorjai Ádámból –, vagy a vatikáni kilátótorony szempontjait rögzítve, már ahogy én azt megéltem és onnan láttam.”
A bőséges jegyzetekkel ellátott gyűjtemény az esztergomi ferences diákújságban, a Frankában 2021-ben közzétett bemutatkozást követően Somorjai Ádám pedagógiai, lelkipásztori működésébe enged betekintést, erkölcsteológiai, majd lelkiségi dolgozatainak legjavából válogat.
Az erkölcsteológiai írások élén német nyelven megjelent doktori értekezésének két méltató recenzióját közli, majd témáját a hit, a család, a gyermek, az abortusz témakörére kiterjesztve közöl recenziókat a család védelmében.
A Váci Mihály verséből vett címmel – Széjjel szóródni – eső a homokra –1994. augusztus 22-én, Pannonhalma millenniumának vigiliáján, Săo Paolo Morumbi városrészében a bencés közösséget elválasztó két generációnyi idő kapcsán arról elmélkedik Somorjai atya, mi az, ami mégis összeköti, ki az, kik azok, akik összekötik őket: „Krisztus, akit életformánkkal szorosabban követünk és munkánkkal hirdetünk, – Szent Benedek atyánk, akinek Regulája alapján küzdünk, – Szent István király, akinek monostorában tettük le fogadalmunkat” – ezeket a gondolatokat veszi sorba, fejti ki az eddig kiadatlan írás.
A záróbekezdés szép tiszteletadás az előttük járóknak: „Köszönöm ezt az elmúlt negyvennapos lelkigyakorlatot, amelyben új noviciátust végezhettem, egyrészt ismerkedve – mint első noviciátusomban – a »nagy öregekkel«: nagy idők nagy tanúival, másrészt megcsapott engem a friss lendületű újrakezdés nagy lehetősége. A fiatalabbak sokszor nem tudják, hogy azért magasabbak, mert az előző nemzedék vállára álltak. Mi már tudjuk ezt, és imádkozunk azért, hogy a nagy példaképek nyomán ők is eljussanak erre a felismerésre. Imáitokkal segíteni tudtok minket, hogy méltóvá váljunk a közös lelki örökséghez.”
A könyvet záró írás, a Ki kell jönni a bunkerből a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus katarzist jelentő, fölemelő élménye nyomán született, amikor „…kijöttünk a bunkerből,
fölvonultunk, ország-világ nyilvánossága előtt imádkoztunk, sok-sok nemzetből együtt voltunk. Budapest fölkerült a világ térképére. Budapest fölkerült a katolikus világ térképére.”
Számba véve az előző évtizedek félelemből, majd kényelemből, kishitűségből elfogadott bunkerba zártságunkat, határozottan szólít fel mindannyiunkat hitünk vállalására, arra, hogy jöjjünk ki a bunkerból, „hogy megvívhassuk” harcunkat.
Somorjai Ádám OSB: Civilizációról civilizációra. Hitéleti írások 1988–2021. Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2022, 224 oldal
