„Az a vágy vezetett ide, hogy hangot adjak azoknak, akiknek nincs hangjuk.” A pápa szeretné, hogy a média több teret adjon Afrikának, hogy „a jövő e fiatal földrészének népei, kultúrái, szenvedései és reményei ismertté váljanak! Hogy hatalmas tehetségeket és az igazi emberi és keresztény nagyság történeteit fedezzék fel az emberek.”
Ferenc pápa Kinshasában egymillió ember részvételével mutatott be szentmisét, majd
a Kongó keleti részén dúló erőszak túlélőivel és karitatív szervezetek képviselőivel találkozott.
Kongóban mintegy száz gerillacsoport működik, erőszakos fellépésük miatt az ország keleti részén milliós tömegeknek kellett elhagyniuk az otthonukat. Az áldozatok felfoghatatlan erőszakról, tömeggyilkosságokról, kannibalizmusról, falvak lerombolásáról, fosztogatásról, kényszermunkáról, szexrabszolgaságról számoltak be,
„mintha egy terv szerint zajló megsemmisítést hajtanának végre, fizikai, erkölcsi és szellemi megsemmisítést”, mégis hitet tettek a megbocsátás mellett.
Szimbolikusan a kereszthez tették le megnyomoríttatásuk, szeretteik meggyilkolásának eszközeit: bozótvágó késeket, kalapácsokat, fejszéket, lándzsát, „amilyennel sok testvérünk mellkasát átszúrták. Isten bocsásson meg mindannyiunknak és tanítson meg minket az emberi élet tiszteletére.”
Az egyház az üldözöttek egyetlen menedéke, gyógyítja sebeiket és vigasztalja szívüket, hogy visszatérjenek falvaikba, újjáépítsék otthonaikat, újra megműveljék a földet. Ferenc pápa szomorúan állapította meg, hogy a nemzetközi közösség gyakorlatilag beletörődött az ezt a népet felemésztő erőszakba. „De
nem szokhatunk hozzá a vérontáshoz, amely évtizedek óta folyik ebben az országban, és milliók halálát okozza.”
A gyűlölet és az erőszak sosem elfogadható, sosem igazolható, sosem tűrhető, még kevésbé azok számára, akik keresztények. A gyűlölet csak még több gyűlöletet, az erőszak még több erőszakot szül. Isten a béke Istene és nem a háborúé. Gyűlöletet hirdetni istenkáromlás, és a gyűlölet mindig tönkreteszi az ember szívét.
„Higgyünk abban, hogy mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy mindenkivel együttműködjünk, hogy megtörjük az erőszak ördögi körét, és szétbontsuk a gyűlölet hálóit.” „Legyetek a béke és a megbocsátás magvetői az országban!” Ahhoz, hogy valóban nemet mondjunk az erőszakra, nem elég kerülni az erőszakos cselekedeteket; az erőszak gyökereit is ki kell irtani: a kapzsiságot, irigységet és főleg a haragot. A keresztény ember
a megbocsátással képes megtörni a személyes és törzsi bosszúhadjáratok spirálját. „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a múltat, hanem azt, hogy nem engedjük, hogy újra megtörténjen.”
Szentatya a fiatalokkal találkozva óvott a törzsiségtől, amely valójában a közösség tagadását jelenti. „Először elhiszitek az előítéleteket másokról, aztán igazoljátok a gyűlöletet, majd az erőszakot, végül pedig a háború kellős közepén találjátok magatokat.” „Ne engedjétek, hogy manipuláljanak benneteket!”
„Legyetek ti a társadalom átalakítói, a rosszat jóvá, a gyűlöletet szeretetté, a háborút békévé alakítók.”
Kongó „a kizsákmányolás rettenetes formáitól szenved, amelyek méltatlanok az emberiséghez és a teremtett világhoz”. Ferenc pápa elítélte az ország gazdasági gyarmatosítását, erőforrásainak véres, illegális kizsákmányolását: „ez mindenekelőtt háború, amelyet a nyersanyagok és a pénz iránti kielégíthetetlen mohóság robbantott ki”. „Micsoda botrány és képmutatás: embereket erőszakolnak és ölnek meg, miközben az erőszakot és halált okozó üzlet virágzik!”
Minden belső és külső szervezethez felhívást intézett a pápa, akik a háború szálait mozgatják, akik az országot kifosztják és destabilizálják. „Önök az ország vagyonának illegális kizsákmányolásával és ártatlan emberek vérének kiontásával gazdagodnak meg!” „Hagyjátok abba Afrika fojtogatását: ez nem egy bánya, amit ki kell fosztani”. Püspökök és papok előtt kijelentette:
a szegényekkel való osztozás a legjobb ellenszer a megosztottság és a világiasság kísértése ellen,
„hogy ne essünk a hatalom és a pénz csapdájába, ne engedjünk a karrierizmus közösséget romboló csábításának, az élvezetek és a varázslás hamis illúzióinak”. A szegénységet nem annyira a javak és lehetőségek hiánya, hanem azok egyenlőtlen elosztása okozza. Azoknak, akik jólétben élnek, különösen, ha keresztények, meg kell osztaniuk azt, amijük van, azokkal, akiknek nélkülözik a szükségeset, és annál inkább, ha ugyanahhoz a néphez tartoznak.
„Ahelyett, hogy olyan javakat osztogatnánk, amelyekre mindig szükség lesz,
jobb, ha olyan tudást és eszközöket adunk át, amelyek a fejlődést autonómmá és fenntarthatóvá teszik.”
A pápa arra biztatta a kongóiakat, akiknek országában különösen termékeny a talaj, hogy nemzeti himnuszuk szellemében vegyék ki részüket a munkából „Kemény munkával olyan országot fogunk építeni, amely szebb lesz, mint volt; békében.” Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a gyermekmunka felszámolása érdekében.
A három egyházi vezető a dél-szudáni ökumenikus békezarándoklatot egy egész nép könyörgésének meghallgatása után vállalta, amely az erőszak, a tartós biztonság hiánya, a szegénység és a természeti katasztrófák, aszály és árvizek miatt szenved. A 2018-as békemegállapodás ellenére sem szűnt meg az erőszak, a megbékélés folyamata megrekedni látszik. A kontinens legnagyobb menekültválsága során négymillió gyermek kényszerült elhagyni lakóhelyét, a lakosság kétharmada alultáplált, élelmiszerellátásuk bizonytalan, és ez a humanitárius tragédia az év folyamán még súlyosabbá válhat.
Az utóbbi években született gyermekek nagy része „csak a menekülttáborok valóságát ismeri, elfelejtve az otthon levegőjét, elveszítve a kapcsolatot a szülőföldjükkel, a gyökereikkel, a hagyományaikkal”.
A pápa arra biztatta a keresztényeket, hogy tegyék le a gyűlölet és a bosszú fegyvereit, és helyette mindenkit szeretve legyenek a történelem megváltoztatói. „Ez a föld, amely oly sok gazdagságban bővelkedik, arra vár, hogy újra megöntözzék termőföldjét, de mindenekelőtt az emberek szívét és elméjét a friss és éltető forrásokból” – mutatott rá a pápa.
Ferenc pápa felszólított a korrupció és a fegyverkereskedelem felszámolására: „Itt sok mindenre van szükség, de több halált hozó eszközre biztosan nem!” Pozitív kapcsolatok kialakítását szorgalmazta a térség országaival. „Vessenek véget minden konfliktusnak, és komolyan kezdjék újra a békefolyamatot, hogy az erőszak véget érjen, és az emberek visszatérhessenek a méltóságteljes élethez.” Afrikai megoldásokat kell találni az afrikai problémákra.
Ellen kell állni a kísértésnek, hogy előre meghatározott, a helyi valóságtól idegen modelleket erőltessenek az országra.
Egy ország nem élhet meg külső támogatásból, főleg akkor, ha olyan gazdag erőforrásokban, de most nagy szükség van a támogatásra. „A gyorssegély mellett nagyon fontos, hogy a jövőre nézve kísérjük a lakosságot a fejlődés útján, például azzal, hogy segítünk nekik a mezőgazdaság és az állattenyésztés korszerű technikáinak elsajátításában, hogy elősegítsük az önállóbb növekedést.”
Az anyák, a nők adják az ország átalakításának kulcsát: ha megkapják a megfelelő lehetőségeket, szorgalmuk és életvédő magatartásuk révén képesek lesznek megváltoztatni Dél-Szudán arculatát, hogy az ország nyugodtan és biztosan fejlődjön!
Negyvenedik apostoli útjára visszatekintve Ferenc pápa úgy látja, hogy Dél-Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban
erős spirituális hagyományokkal rendelkező népekkel találkozott,
akik arra törekszenek, hogy végre békére és igazságosságra találjanak.
Nyitókép: Ferenc pápa fiatal hívőkkel találkozik a kinshasai Mártírok Stadionban (MTI/AP/Fotó: Gregorio Borgia)
