A 2019-ben elhunyt Godfried Danneels belga bíboros már hosszú évekkel ezelőtt panaszolta, hogy nincs ideje találkozni, beszélni világi híveivel, sőt papjaival is alig, annyi hivatalos irat érkezik a Vatikánból nap mint nap. A bürokrácia és az egységről alkotott hagyományos felfogás nem kerülte el az 1588-ban már kiépült Római Kúria hivatalait. A legutóbbi konklávé előtt tartott megbeszélések során bizonyára mások is szóvá tettek ilyen és hasonló visszásságokat a Kúria munkájában. A pápává választott Jorge Bergoglio Buenos Aires-i bíboros érsek maga is a találkozás és párbeszéd embere volt. Fontos döntések előtt igényelte, hogy kikérje más érintettek véleményét.

Pápává választása után, 2013 áprilisában nyolc, majd később kilenc bíborosból tanácsot alakított, hogy tanácsokkal lássa el az egyetemes egyház vezetésében, és megbízta a Kúria reformjának segítésével is.

Több részletrendelkezés után idén márciusban megjelent az az ötvennégy oldalas Praedicate evangelium (Hirdessétek az evangéliumot!) összefoglaló apostoli konstitúció, melynek rendelkezéseiből kibontakozhat előttünk Ferenc pápa kuriális reformkoncepciója, mely egyszersmind az újra és újra reformra szoruló egyház megújulásának alapelveit is tartalmazza. Évek óta sokszor beszélt erről az egyházfő.

A reform a zarándokúton lévő egyház élő voltának jele. Nem öncélú, hanem megtérési folyamat. Nem új emberek kellenek hozzá, hanem „megújult” emberek.

Nem elég hozzá a folyamatos képzés – folyamatos megtérésre van szükség.

A tapasztalt pápát nem lepte meg, hogy a reformmal szemben mindig van ellenállás. A nyílt ellenállás gyakran őszinte párbeszédből ered, és természetes, sőt szükséges is lehet. Van olyan ellenállás is, amely abból fakad, hogy „legyen úgy, mint régen volt”. Ennél szomorúbb a rosszindulatú ellenállás.

Az egész egyházi reform lényege, hogy missziós, vagyis a hit terjesztésének törekvése jelenik meg benne. Hirdessétek az evangéliumot! Hirdessétek újabb hangsúlyokkal azoknak is, akik már hallották, olvasták az örömhírt.

A kuriális hivatalok (ezentúl egységesen görög eredetű szóval dikasztériumok) mostantól jogilag mind egyenlők; minden dikasztérium észszerűen saját illetékességgel rendelkezik. Az illetékességi körök tiszteletben tartása fontos a bürokrácia elleni küzdelemben. Folyamatosan felül kell vizsgálni az illetékességen alapuló szerepeket. Ebből következnek az áthelyezések, a felfüggesztések és az előléptetések.

A korszerűség érdekében figyelni kell „az idők jeleit”, és a dikasztériumok belső szervezeti felépítése ehhez alkalmazkodjon. Szükséges a szubszidiaritás elvének érvényesítése, vagyis a döntéseket az emberekhez lehető legközelebb kell meghozni. A Római Kúria munkájának szinodálisnak kell lennie, amint az egész egyházi életnek. A dikasztériumok vezetőinek rendszeres megbeszéléseket kell tartaniuk a pápa elnökletével. Nagyon fontos a nők és a világiak egyházi életben betöltött szerepének megbecsülése, valamint bevonásuk a dikasztériumok vezető pozícióiba, különös figyelemmel a multikulturalitásra. S nem utolsósorban végérvényesen meg kell szüntetni a „felfelé buktatás” gyakorlatát – szögezi le a Praedicate evangelium apostoli konstitúció.

A szegények és a társadalom peremére szorultak támogatása is egyenrangú dikasztérium feladata. A papi szexuális visszaélések fájdalmas bűntényei eddigi szak- és egyházi vezetőivel a Hittani Dikasztérium fegyelmi részlegéhez került.

Az egyházi reform kiemelkedő fontosságú feladatai tehát a szinodalitás, az evangelizáció, a szeretetszolgálat, a világiak és a nők szerepének erősítése
a Római Kúria vezető tisztségeiben.