Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdetleges távcsövemmel az egyik legszebb gyűrűs bolygónkat, a Szaturnuszt észleltem. A pásztázás módszerét használtam, azaz a teleszkópot viszonylag kis területen mozgattam jobbra-balra, illetve felfelé és lefelé is, mígnem egyszer csak feltűnt a látómezőben, de mire észbe kaptam, már túl is haladtam rajta. Szép lassan visszalépegettem, és nem jutottam szóhoz. Gyönyörködtem a halványsárga planétában és jellegzetes gyűrűrendszerében, valamint a közelében lévő holdakban – idézi fel legemlékezetesebb megfigyelését Farkas Levente református lelkész a bölcskei parókia délutáni csöndjében.
A hivatal ajtaja mellett pihennek
a távcsövei, a másik sarokban hangszerek sokasága várja a bevetést, az ablakok alatti vitrinekben pedig őslénytani leletek
emlékeztetnek a földtörténet hajnalára, és tekintélyes szakkönyvtára is van. Vendéglátóm hangsúlyozza, hogy ő amatőr csillagász, mindazonáltal észlelései révén fontos adalékokkal tudja segíteni a hivatásos csillagászok munkáját, amire már volt is példa.
A csillagászat felerősíti az ember látását (Borzák Tibor fotói)
Hogyan kezdődött ez a szenvedély? Levente bátyja egyik karácsonyra távcsövet vett ajándékba a fiának.
A nagybácsi úgy gondolta, nem elég csak céltalanul kémlelni vele az égboltot, az élményszerű vizsgálódáshoz nem árt tisztában lenni néhány fontos alapismerettel, leginkább azzal, mit, mikor, miként érdemes észlelni, hogy ritka jelenségeket is megfigyelhessen a teleszkóp újdonsült tulajdonosa. Az Uránusz felfedezője, William Herschel nem véletlenül utalt a tudás fontosságára, ami hosszú idő gyakorlati tapasztalatából szerezhető meg, mialatt megtanulja az ember, mit érdemes nézni, keresni bizonyos objektumtípusoknál az égbolton, amit egyébként nem venne észre, pedig ott van.
Miközben a lelkész egyre jobban elmerült a csillagászat rejtelmeiben, hogy felkészíthesse unokaöccsét a messzelátó értelmes használatára, már nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy magának is vegyen egy komolyabb távcsövet. Legelőször akkori szolgálati helyén, Pestszentlőrincen, tízemeletes tömbházak között állította fel az eszközt, melynek objektívén keresztül a Holdra keresett rá. Nem volt nagy kihívás, de a látvány magával ragadta. Ettől kezdve alig várta az alkalmat, hogy új világ táruljon elé, és olyasmit láthasson, amit szabad szemmel nem. Nagyon is egyetértett azzal, hogy a csillagászat felerősíti az ember látását.
Egy életre elköteleztem magam a természettudomány ezen ágával, melyet a hitélettel összefüggésben is jól tudok használni – szögezi le Farkas Levente. – Behatóan foglalkozom a teremtéstudománnyal, melynek értelmezésében a csillagászat és a paleontológia (őslénytan) is, ami szintén érdekel, a segítségemre szolgál. Luther Márton Mózes első könyve, a Genezis magyarázatában leírja, hogy amikor Isten az égitesteket teremtette, az azzal állítható párhuzamba, mint amikor az ember feldíszíti a karácsonyfát, és felteszi rá a gyertyákat, hogy még szebb legyen. Ezért veszi körül csillagos ég a lakóhelyünket, a Földet.
Isten tehát nemcsak arról gondoskodott, hogy megfelelő életterünk legyen, hanem esztétikai szempontokat is érvényesített,
méghozzá a karácsonyi fényfüzérhez hasonlított csillagok által.
Hallgatom, ahogy a bölcskei tiszteletes a világmindenség eredetéről, a földi élet kialakulásáról magyaráz, melynek alapjául a teremtésben való hitet nevezi meg. Ezeket és az ezekhez hasonló témákat gyülekezete felnőtt tagjainak éppúgy felveti, mint a gyerekeknek, persze mindig az adott korosztálynak megfelelő szinten. Vitatémaként olykor filozofikus kérdések is felmerülnek, például, hogy milyen kicsinyek vagyunk az univerzumhoz viszonyítva, vagy hogy hol van a helyünk a végtelen galaxisban, s azon belül a Naprendszerben, és miként lehetne megérteni, hogy honnan jöttünk és hová tartunk.
A lelkipásztor Ézsaiás prófétát idézi: „Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá.” A teremtéssel kapcsolatban nem a Bibliát akarja igazolni, éppen fordítva, szerinte tudományos módszerekkel is kutatható, miként alkotta meg Isten a világot.
Farkas Levente dolgozószobájában
Mielőtt tovább folytatnánk a diskurzust, arra kérem riportalanyomat, tartsunk egy rövid kitérőt, és meséljen magáról. Kolozsváron született, és ott is nőtt fel. Szülei istentiszteletre járó emberek voltak, minden alkalommal velük tartott, utána pedig apai nagyanyjánál gyűlt össze a család ebédre. Akkoriban a templomban külön ültek a férfiak és a nők, neki a díszmagyarba öltözött, ősz hajú, nagy bajszú bácsik között kellett végighallgatnia az igehirdetést, amiből nem sokat értett. Amikor nagyobbacska lett, egyedül járt a templomba, s ahogy figyelte a szószékről prédikáló lelkipásztort,
azon töprengett, ő bizony képtelen lenne ilyen hosszú időn át összefüggően és tartalmasan beszélni, mikor ülve is alig bírja ki.
Ehhez képest felnőttként – ha nem is rögtön érettségi után – Isten szolgálatába állt.
A katonaságnál tért meg, ott kezdett el érdeklődni a misztikum, a spiritualitás iránt, a Bibliát is akkor olvasta először. Leszerelés után Pestszentlőrincen csatlakozott a Kossuth téri református egyházközséghez, ahol ifjúsági órákat is tarthatott. Szükségét érezte, hogy alaposabb válaszokat találjon az őt érdeklő vallási kérdésekre, ezért jelentkezett a Pápai Református Teológiai Akadémiára. Tanulmányaival párhuzamosan exmisszus-gyakornok (egyházi kisegítő szolgálatot ellátó teológus-lelkész hallgató) volt az anyagyülekezetében. Szolgálatát Pestszentlőrincen kezdte, majd Kiskunlacházán, Nagyszokolyán és Felsőnyéken folytatta, Bölcskére 2019 decemberében került, és azóta is ott van.
A bölcskei református templom
Farkas Levente nemcsak a csillagászat, hanem a paleontológia iránt is érdeklődik. Ez a hobbija szintén ajándékozással kezdődött, csakhogy ezúttal nem az unokaöccsét, hanem őt lepte meg valaki egy fosszíliával. Erről az őskövületről kiderült, hogy a miocén korban élő ősbölények egyikének nyaki csigolyája lehetett. Gyűjteményének másik népszerű darabját, a jura és a kréta közötti átmeneti időszakból származó szpinoszauruszfogat unokatestvére találta még gyermekkorában egy erdélyi márványbányában. Levente horvátországi családi nyaralásaira is vitte magával geológuskalapácsát és vallatóra fogta vele a tengerparti sziklás részeket; s az innen előkerült fosszíliákat külön tárlóban helyezte el. Legutóbb Tarczal János madocsai református hittársától kapott különleges leletet, ősbölény szarvcsontjának darabját, amely dunai folyamkotrás során került felszínre.
A lelkész felvette a kapcsolatot a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára főmuzeológusával, Gasparik Mihállyal, aki nemcsak az azonosításokban segítette, hanem fontos információkkal látta el, mire kell figyelnie a gyűjtőmunka során. Rendszeresek a fosszíliaexpedíciók, melyek során a tiszteletes érdeklődő felnőttekkel járja az elhagyott bányatelepeket, ahol mindig akadnak különleges felfedezéseik.
A fiatalok szeretik az utazótáborokat, legmesszebb Óbányán töltöttek egy hetet,
Bölcskéhez közel pedig egy meredélyes területet kutattak át, szintén sikerrel. Ezekből a fosszíliákból, illetve a vásárlások, ajándékozások révén szerzett kövületekből, ősmaradványokból mára kiállításra való anyag állt össze, amit a nagyközönség is megtekinthet a parókián.
Kedves hangszereivel
Ezzel azonban még nincs vége a bölcskei lelkipásztor kedvteléseinek. Kolozsvári életében szerette meg a zenét, harmonika szakon végzett, majd amikor átköltözött Magyarországra, hivatásos zenészi vizsgát is tett. Akusztikus gitáron is elkezdte a tanulmányait, majd autodidakta módon fejezte be. Bölcskén létrehozta a Gaudete zenekart, nevük az ismert bibliai igére utal („Örüljetek az örülőkkel”), tagjaik sorában egyaránt vannak férfiak és nők, sőt már egy ifjúsági csoportot is sikerült összehozniuk. Alkalmanként a két generáció együtt szerepel. Egyébként
a felnőttek sokféle hivatást képviselnek, több zenetanár is akad köztük.
A nyolc-tíz tagú együttesben megannyi hangszer megszólal az orgonától a dobon, a nagybőgőn, a bendzsón, a citerán, a furulyán, az ukulelén át a gitárig. Műfaj tekintetében szintén sokszínűség jellemzi őket: zsoltárok, népdalok, spirituálék, countryk, de még Beatles-slágerek is felcsendülnek műsoraikon. A lényeg: Isten dicsőítése, magasztalása.
Zsoltármottó – a lényeg Isten dicsőítése
Kéthetente szerepelnek a helyi református templom zenés istentiszteletén. A régióban hívják őket zenés evangelizációkra, bizonyságtételekre. Advent idején idősotthonokban lépnek fel, ilyenkor nemcsak gyertyát gyújtanak és karácsonyi dalokat énekelnek, hanem együtt is imádkoznak. Levente ebbéli tevékenysége példaértékű, amihez a bölcskeiek csak gratulálni tudnak, ugyanakkor csodálkoznak is, hogyan sikerült ennyi helybéli zeneszeretőt toborozni a zenekarba.
Nem kétséges, Farkas Levente számára az istenhittel végzett közösségteremtés a legfontosabb vállalás, amit akár missziónak is lehet nevezni. Amibe
a gyülekezeti élet, a teremtéstan, a csillagászat, a paleontológia és a zenélés egyformán beletartozik.
Valamennyi szenvedélyét képes mások épülésére, örömére fordítani. A gyerekeket természettudományos témákról szóló rendhagyó hittanórákkal szokta meglepni, nyáron pedig csillagásztáborba invitálja őket. Oszlopos tagja a különböző szakterületek iránt érdeklődőket tömörítő teremtéskutató csoportnak, itthon és külföldön tartanak előadásokat, ismeretterjesztő kiadványokat, videókat készítenek, konferenciákat rendeznek. Mindent egybevetve: ritkán találkozni ilyen sokoldalú, természettudományokra is fogékony református lelkésszel. Sokak szemében csodabogár lehet, ő azonban tiltakozik az ellen, hogy különc módjára viselkedne, én pedig kénytelen vagyok igazat adni neki.
Nyitókép: Ősbölényszarvval – dunai folyamkotrás során került felszínre
