És akkor szegény Júdás kiment és felakasztotta magát – majd ötven éve visszhangzik bennem ez a mondat. 1974–1975-öt írtunk, egy kis palóc faluban, Bernecebarátiban végeztem első papi évem szolgálatát. Szinte az összes gyerek ott volt a hittanórán. A párttitkár, a téeszelnök és a tanácselnök gyerekét ki kellett volna küldenem, de eszem ágában sem volt ezt tenni. Nagyböjti időben voltunk. A hatodikosok házi feladatul kapták, hogy írjanak pár sort az előző óra anyagából. Egy leányka olvasta fel a fenti idézetet.
Ez a mondat összefoglalja számomra Fabiny Tamás evangélikus püspök nagyszerű, Júdás, az elveszett tanítvány című új könyvét. A tradicionális magyar katolikus vallásosság egyik gyöngyszemének, az eldugott falucskának kislánya a lényében hordozta az evangélium lényegét, amiről ez a könyv szól: az irgalmas Atya értünk „elárulta” egyetlen fiát, kiszolgáltatta a szabadságával visszaélő és a pusztulás útját járó világnak, a Fiú pedig „egy húron pendülve” Atyjával megvalósította az elveszett világ új életre szeretésének felülmúlhatatlan és felfoghatatlan művét.
Fabiny Tamásnak húsz éve, 2004-ben született habilitációs értekezése adja a könyv alapját. A szélesebb nyilvánosság számára átfogalmazott változat igen olvasmányos, nem feltételez komoly teológiai tudást. Igényesen válogatott, nagyon gazdag vizuális tartalma nemcsak illusztrál, hanem kiegészíti a gondolkodás közvetítette üzenetet. Közelebb visz a minden teremtménye felé felfoghatatlan szeretettel forduló isteni jelenléthez.
Feltárja az el nem fáradó, aktív és hatékony együttérzés forrásának titkát, és bevezet a jó Pásztor, az isteni üdvözítő szívének mérhetetlen mélységeibe.
Ráébreszti az olvasót, hogy alapvető helyzetünkben mindnyájan elveszett tanítványok vagyunk, teljes közösségben azzal, akit az Atya kiszolgáltatott az elveszett világnak, aki a Jordán folyóba lépve vállalta a közösséget minden elveszettel, hogy azután föltámadva, az alvilágot is „kirabolva”, minden elveszett létezővel a vállán visszatérjen az atyai házba. A könyv iskolapéldája annak, hogy egy alapos, tudományos kutatás eredményét, egy habilitációs szakanyagot hogyan lehet olvasmányossá, a nagyközönség számára is érdekessé tenni, úgy, hogy a minőségén ne essen csorba.
Néhány szempont még, miért is lehet fontos a könyv figyelmes olvasása.
Izgalmas kérdés önmagában is Júdás személye, ki volt valójában, és kétezer éves hatástörténete magunkról is sokat tanít. Fontos, hiszen sok nemkívánatos következménye lehet annak, hogyan gondolkodunk Júdásról. Tanulságos teológiai kérdés, mert Júdás történetét vizsgálva jobban
ráébredhetünk az isteni irgalom mérhetetlen mélységére, fontosságára, középponti szerepére egész hitünkben.
És igen gyümölcsöző lehet a könyv olvasása ahhoz, hogy magunkat és egymást evangéliumibb fényben lássuk.
Személyes emlékkel kezdtem, és személyes vonatkozással fejezem is be ezt a kis könyvismertetőt. A címben megfogalmazott „Júdás kötelén elalvó irgalom” sok éve szólított meg és kívánkozott papírra. Ez az irgalom hozta közénk csecsemőként a Fiút kétezer éve, ez az irgalom tanította járni számkivetve Egyiptom útjain, vezette vissza a menekült családot népe körébe, sürgette a harmincadik évét betöltött ácsot Jánosnál a Jordánban alámerülni, ez vitte a pusztai magányba, majd keresztül-kasul a zsidó tartományokon az Atyjától kiválasztott nép minden tagját az Örökkévalóhoz közelebb téríteni, vitte a keresztre mint megkötözött, néma bárányt, onnan az alvilágban szunnyadókhoz, hogy aztán a kiszabadított foglyokkal a magasba emelkedjen, és már mindörökké az Ősöreg jobbján
mint a történelem egyetlen Ura ne hagyjon végleg elveszni egyetlen tanítványt sem, senkit, akit teremtő Atyja létezni szeretett.
Az ő születését ünnepeljük hálás szívvel mindnyájan, akiket új, örök élettel ajándékozott meg.
Köszönet Fabiny Tamásnak, hogy ezt a Lélektől vezetett gyönyörű művét letette az Istent keresők és Istent szeretők közös magyar asztalára.
Fabiny Tamás: Júdás, az elveszett tanítvány
Luther Kiadó, Budapest, 2023, 208 oldal
