Benedek pápa egészségi állapota hanyatlásával indokolta lemondását 2013. február 10-én. „Idős kora miatt fogyatkozó erejét” említette. 86 éves volt akkor.

A történelem során – V. Celesztin és XII. Gergely után – ő a harmadik pápa, aki önként mondott le. Az előbbi kettő alkalmatlanság miatt, illetve egyházpolitikai okból 1294-ben és 1415-ben esett meg. A modern időben, amikor az

orvostudomány fejlődése egyre inkább meghosszabbította az életkort, úgy tűnik, időszerűvé vált a pápák lemondása.

Már a Parkinson-kórban szenvedő II. János Pál is foglalkozott a lemondás gondolatával, de tanácsadói nem javasolták ezt a lépést. XVI. Benedek azonban orvosai véleményét fogadta el.

A XIII. század óta először bekövetkezett pápalemondás érthetően nem mindenki helyeslésével találkozott. Másrészt a „két pápa” egymáshoz való viszonya hamarosan megindította a pápaság ügyeiben addig aligha járatos írói fantáziát. Anthony McCarten új-zélandi író először regényt, majd színdarabot írt Két pápa címmel, melyet meg is filmesítettek, jeléül annak, hogy a „furcsa pápapár” meséjével nagy érdeklődést akartak elérni, és jó üzletet is láttak benne. Csak azt ne higgye az olvasó, a néző, hogy a két pápa hasonlít a McCarten által megrajzolt figurákhoz.

Pápasága, sőt még püspökké szentelése előtt mind Joseph Ratzinger, mind Jorge Mario Bergoglio szemléletében nagy – ellentétes irányú – változáson ment át. Ratzinger a II. vatikáni zsinaton Joseph Frings bíboros, kölni érsek teológiai tanácsadója volt. Akkor azt nyilatkozta, hogy

nem egyes tantételek skolasztikus finomítgatását várja a zsinattól, hanem az egész egyház megújulását, nyitást a világ felé.

A hatvanas évek végén még a zsinati teológusok közé tartozott, később azonban már ezt írta: „A zsinat utáni neomarxista progresszizmus a politikai teológiához vezetett és a diákmozgalmakat támogatta, az egyházat pedig forradalmi céljainak szolgálatába állítaná.”

Az argentin Jorge Bergoglio 1957-ben lépett Jézus Társaságába. Latin-Amerikában még a tomizmus kézikönyveiből tanult, csak később, Gustavo Guttiérez nyomán találkozott a zsinati tanításból kiinduló új krisztológiával és egyháztannal. Ennek nyomán ismerte fel a szegény társadalmi rétegekhez forduló egyházi irányt. Németországi tanulmányai során találkozott Romano Guardini (1885–1968) munkásságával, aki a modern világkép távlatába állította Krisztus üzenetét. Bergoglio felismerései missziós lelkipásztori irány kialakításához vezetett.

Amikor a szakteológus XVI. Benedek pápa 2013-ban lemondott, és a „világ másik végéről” a szinodalitás jegyében a zsinati egyházreformot meghirdető Ferenc pápa követte őt, előállt a „két pápa”-helyzet a Vatikánban. Ferenc 2013 júliusában, első külföldi útjáról visszatérve a repülőgépen „bölcs nagypapának” nevezte az emeritus pápát. „Olyan óvatos, megfontolt ember! Nem avatkozik be (…). Ha problémám lenne, ha valamit nem értek, felhívhatom és megkérdezhetem.” Így jellemezte kettejük viszonyát. Ugyanabban az évben karácsonykor a La Stampának adott interjúban már emelkedettebben fogalmazott: „Az emeritus pápa nem szobor egy múzeumban. Egy intézmény! (…) Bölcsessége isteni ajándék.” És Lumen fidei / A hit fénye című első enciklikájában felhasználta Benedek hátrahagyott szövegeit. Közismert szellemességével „négykezes enciklikának” nevezte.

Azóta majd kilenc év telt el. Az emeritus pápa már 95 éves, fél szemére lát, nagyothall, nehezen beszél, még nehezebben ír. Ferenc pápa 85 éves. Nagyobb ünnepek előtt most is meglátogatja elődjét, máskor azonban nem.

Georg Gänsweint, régi és mai személyi titkárát Benedek röviddel lemondása előtt érsekké és vatikáni protokollfőnökének nevezte ki. Hét évig volt Gänswein „két pápa szolgája”, mintegy személyes kötelék Benedek és Ferenc között. Viszonya Ferenc pápával azonban nem volt feszültségmentes. A pápa 2020 februárjában szabadságolta, azóta csak Benedek titkára. Gerhard Ludwig Müller német bíborost, akit Benedek 2012-ben a Hittani Kongregáció prefektusává nevezett ki, ötévi hivatali idejének lejárta után Ferenc nem nevezte ki újra.

Vitákat váltott ki egy német könyv közreadása, amelyben XVI. Benedeknek egy írása is megjelent. Ebben határozottan állást foglalt a papi nőtlenség mellett, tehát abban a témában, amelyről Ferenc pápa meg akarta hallgatni a püspökök szabad véleményét. Volt más eset is, amikor Benedek írásbeli állásfoglalása zavart keltett.

XVI. Benedek 2019 áprilisában megjelent cikkében kifejtette, hogy szerinte a szexuális visszaélések oka az 1968-as „szexuális forradalom”.

Ez a cikk azért volt aggályos, mert Ferenc pápa éppen akkoriban készített elő egy csúcsértekezletet a Vatikánban, amelyen koordinálni kívánta a világszerte alkalmazott különböző megelőzési módszereket. A pápa nem nyilatkozott erről, ahogyan elődje más megnyilatkozásairól sem. De néhány éve hiába keresünk interjúiban elismerő szavakat Benedek bölcsességéről.

A „két pápa” között nyílt ellentét eddig egyetlen témában, a régi és az új miseliturgia kérdésében volt.

Benedek pápa 2007-ben ugyanis újra engedélyezte az 1970-ben eltörölt „régi misét”, mint „a római rítus rendkívüli formáját”. Világszerte plébánosok és kolostorok százai éltek ezzel az engedéllyel. Kisebbségben voltak ugyan, de Ferenc pápa a szakadás veszélyétől tartott, és 2021 júliusában visszavonta elődje rendelkezését, és megtiltotta a régi miseliturgia használatát. Ezek az ellentétek valószínűleg Georg Gänswein érsek biztatására vezethetők vissza. Benedek szelíd természete és egészségének romlása következtében aligha képzelhetők el részéről ilyen „magánakciók”.

A pápák lemondása a jövőben gyakoribbá válhat. Ki fog alakulni ennek szokásjoga, törvénye az egységes, mégis változásokat megélő egyház életében.

Borítókép: Ferenc pápa fogadja XVI. Benedeket Vatikánvárosban, 2015. június 30-án. (MTI/EPA/L'Osservatore Romano)