Az „-ember”-hónapok (szeptember, november) már a karácsonyt jelentik a Fülöp-szigeteki nép számára, amit a boltok üzemeltetői ügyesen ki is használnak. Itteni katolikus templomainkban már jóval december 24-e előtt hivatalosan is felhangzanak a karácsonyi énekek és az ünnepi alleluja –, mégpedig a karácsonyt megelőző hajnali miséken. Bár Magyarországon is létezik hajnali szentmise karácsony előtt, az a „roráté” egészen más, mint az itt szokásos Misa de Gallo, azaz a „kakasmise”, mely már december 16-tól a karácsony elővételezése. Ez már nem várakozás, hanem a megszülető Jézus előtti hódolat.
Bármennyire gyönyörűek is ezek az ünnepek, idén mégis más lesz a karácsony. A vírus továbbra is jelen van, bár itt Cebuban mostanában már nagyon kevés az új megbetegedés. A járvány visszaesését annak a rendkívül szigorú karanténnak tulajdonítja a városvezetés, amelyben március közepétől éltünk: csak egy családtag mehetett ki az utcára, a többieknek éjjel-nappal otthon kellett maradniuk. A helyzet javulásával azonban egyre lazul a szabályok ellenőrzése. Karácsonykor a karantén még mindig érvényben lesz. Sőt, talán szigorítanak is rajta, nehogy az utcára tóduló tömegek körében újra fellobbanjon a járvány. Vagyis elmarad a karácsonykor szokásos összejárás, de még a hajnali misék sem zajlanak majd úgy, mint régen. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy családi ünnepeket személyes jelenlét nélkül kelljen megünnepelnünk. Az iskolai távoktatás könnyebben elfogadható, hiszen a mai szakmai életben még a fizikai termelés is sokszor digitális utasításokat követel. De emberek vagyunk, és szeretetünk kifejezéséhez hozzátartozik a fizikai érintés. Különösen itt, a Fülöp-szigeteken, ahol még a templomokban is csókolgatjuk, ölelgetjük a szentek szobrait. Milyen karácsony az, amikor legközelebbi szeretteink sem kaphatnak még egy élő mosolyt sem tőlünk?
Szentestén azért legtöbben mégis megkóstoljuk majd a spagettit. Talán az itt nagyon kedvelt kínai száltésztákhoz kapcsolódik az az elképzelés, hogy ünnepi alkalmakkor „valami hosszút” kell enni, hogy az öröm (és az élet) sokáig tartson. Szentestén a spagetti fejezi ki ezt a gondolatot: egy vitathatatlanul európai (ide amerikai közvetítéssel érkezett) étel, amelyet Cebuban helyi ízlés szerint, vagyis édesen készítenek el. Az egykori spanyol, majd amerikai gyarmat, ám mégis gyökeresen ázsiai ország kultúrájának sokszínűségét idézi fel a karácsonyi spagetti, a legalább egy kis ünnepi ízelítő a legszegényebbek számára is… A „karácsonyi asztal” azonban sok családnál, különösen a szegény halászoknál és földműveseknél elmarad. December ugyanis az az időszak, amikor a mostoha időjárás bekergeti a halakat a mély vízbe, vagy tönkreteszi a termést. Ilyenkor sok halász ki sem tud evezni a viharoktól háborgó tengerre. Jártam karácsonyi vendégként olyan családnál, ahol sózott hal és kukoricadara volt a karácsonyi vacsora, amelyet azért megpróbáltak legalább szépen elrendezni az asztalon. Erről azonban hallgatnak a Fülöp-szigetek híres gasztronómiáját bemutató videók. 

/ A cebui gyermekotthon. A szerző felvétele/

Bár a szupermarketeket elárasztó vallási énekek felpörgő vásárlásra utalnak, sokan még karácsonykor sem vesznek ajándékot szeretteiknek. Ne felejtsük el, a Fülöp-szigeteken nagyon sok a szegény ember, akik mértéktartóan élnek. Nekik a karácsonyi ajándékozás afféle úri mulatságnak tűnik. Ők a szeretet igazi megnyilvánulásait természetesebbnek tartják, mint az ajándékozást. Próbáltam nekik elmagyarázni, hogy az ajándék nem feltétlenül valami mutatós, ám haszontalan dolog. Az is lehetséges, hogy a gyermekek egyébként is szükséges használati tárgyaikat vagy játékaikat ilyenkor kapják meg. 
Egyetemi munkám mellett karácsonykor különösen fontos, hogy megpróbáljak segíteni a gyermekotthonban élőknek. Az otthont a rendőrség tartja fenn. Utcáról behozott gyermekeket helyeznek el itt, akikkel szüleik nem törődtek, és így az utcán nőttek fel. Az otthonban ételt, védelmet és tanulási lehetőséget kapnak. Vasárnaponként hittant tanítok nekik, de a hét többi napján is látogatom őket. A járvány miatt hónapokig nem jutottam el hozzájuk, s csak interneten tarthattuk a kapcsolatot. Karácsonyra ajándékot adunk nekik: minden gyermek (és nevelő) névre szóló pólót kap, melynek feliratával karácsony üzenetéhez kapcsolódunk. De mit is üzen a megszülető kis Jézus járvány idején? Talán a reményt, hogy leküzdhetjük a járványt. A szeretetet, hogy tartsunk össze. 
Az utóbbi évek szokásai szerint jó lenne ismét meghívni a szülőket karácsony napján az otthon ünnepi szentmiséjére. Ők ugyan év közben nem törődnek gyermekeikkel, néhányan azonban erre az alkalomra mégis eljönnének. Persze a csalódástól sem lehet megkímélni a gyermekeket, hiszen sokukhoz senki sem jön el, szüleik már nem élnek, vagy otthon részegen fetrengenek. Egyesekhez azonban nagy csapat rokon, ismerős érkezik. Jó lenne ismét együtt lenni karácsonykor! De sajnos, ez a meghívás is függőben marad a karácsony előtti utolsó napokig. Tudjuk, hogy több gyermeknek Covidban hunytak el a szülei vagy közeli hozzátartozói, hiszen a nyomornegyedeket sújtotta leginkább a járvány, ahol az emberek egymás hegyén-hátán élnek. Egészséges étkezésre, kikapcsolódásra nincs pénzük. Ha sikerülne a gyermekotthon december 26-i karácsonyi szentmiséje és az ünnepi ebéd, akkor az a megtérés lehetőségét is kínálná a gyermekeiket elhanyagoló, utcára hajszoló szülők számára.

Megtérés nélkül nincs karácsony – nekünk sem.