Héberül Nehar hayarden, arabul Nahr al-Urdun a neve, a Közel-Keleten az egyik legtiszteltebb folyó, a világ szent folyói közül is kiemelkedik. Két országé: Izraelé és Jordániáé. Medrét a föld kérgén keletkezett hasadás hozta létre. A Szíria északi részétől induló Nagy-hasadékvölgy a Holt-tengeren, az Arab-sivatagon és a Vörös-tengeren keresztül húzódik dél felé egészen a nagy kelet-afrikai árokig. Az egyiptomi iratok már a Kr. e. XIII. században, a XIX. dinasztia idején is említik ja-ar-du-na néven.
A Jordán északon a Golán-fennsík környékén ered és a Holt-tengerbe torkollik, teljes hossza 251 kilométer. A Galileai tó vagy tenger, melyet héberül Kineretnek neveznek, de a Bibliában Tiberiás tónak és Genezáreti-tónak is hívják, a folyó középső szakaszán található. Északon éri el néhány mellékfolyója, például a Dan, amely a szír-libanoni határon fekvő Hermon-hegynél; a Haszbáni és Ijon folyók, amelyek Libanonban, valamint a Bánjász folyó, amely az ősi Bánjász város romjainál ered, a Hermon-hegy lábánál. Ezek évente kiszáradnak, a Jordán viszont nem, ezért nevének jelentése az Év Folyója, vagy egész évben folyó.
A Jordán felső szakasza (képek a Wikipediáról)
Körülbelül négyszáz méter a Jordán esése, nagyobbrészt északon, az utolsó szakaszán már kisebb, így folyása lassabbá válik, kanyarogva halad és partjait megöntözve édeni körülményeket teremt. Itt található az öt kilométer hosszú, három kilométer széles Húle-tó, amelynek vize mindössze három-öt méter mély. A partja melletti mocsarakban nád, sás és magas fű termett; vaddisznók, sakálok, hiénák és vízimadarak tanyáztak erre. A Húle-tó vidéke ellátta Palesztinát papirusznáddal. Egészségtelen,
maláriától sújtott vidék volt ez, valószínűleg ebben szenvedett Péter anyósa is
(Mt 8,14k; 1,30k; Lk 4,38k).
Ezen az utolsó, négyszáz méterrel a tengerszint alatt lévő szakaszon ömlik a Jordánba kelet felől a Jarmúk és a Zarka folyó. Ezt a vidéket nevezi a Biblia a Jordán büszkeségének, gö'ón hajjardén-nak; melynek arab neve ez-Zór, jelentése liget vagy a »Jordán sűrűje« (Jer 12,5).
A környező sivatag kietlen vidékével szemben ez a terület édennek számít;
fűzfa, nyárfa, tamariszkusz és bozót található itt. A Bibliai időben még oroszlánok is tanyáztak erre (1Sám 17,34; Jer 49,19; 50,44; Zak 11,3). A Zór ötven méterrel alacsonyabban fekszik, mint a Gór. A közelség ellenére a Zór terméketlen és lakatlan, a Gór viszont művelhető.
Bethabara a Madaba-térképen, a ma Jordániához tartozó madabai Szent György-templom kora-bizánci padlómozaikján
Igen sokszor szerepel a Jordán a Bibliában. Józsue könyve 4,7-ben olvashatjuk, hogy a honfoglaláskor „Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon” ezért ide emlékköveket helyeztek el örök emlékezetül. Ezt az átkelést a Jordánon ugyanolyan csodának tartják, mint a Vörös tengeren való átkelést (Zsolt 114,3).
Az állandó vízhozamú Jordán a zsidók számára Isten szüntelen gondoskodásának szimbóluma.
Ezzel szemben a babiloni folyók a zsoltáros számára a gyötrelmet jelképezik: „Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat (Zsolt 137,1-e).
A Jelenések könyve 16,12 a végítélettel kapcsolja össze a folyó kiszáradását: „A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.” A Tigris és az Eufrátesz változó vízhozama a térségben felépülő birodalmak virágzásának és bukásának a szimbólumai.
Jézus megkeresztelkedése egy VI. századi ravennai mozaikon
Természetes határként választotta el a Jordán a bibliai időkben a nyugati oldalon fekvő Kánaánt a keleti part vidékétől. Közel esnek a folyóhoz Bethabara feltárt romjai, amely ma Jordániában találhatók, ahol Keresztelő János élt. Az Újszövetségben üdvtörténeti jelentőséget tulajdonítottak a folyónak, mert
Keresztelő János a Jordán egyetlen gázlójánál a vétkeiket megvallókat a folyó vizébe bemerítve szolgáltatta ki a bűnbánati keresztséget.
Ehhez a szertartáshoz Jézus is csatlakozott (Mt 3,13–17; vö. Jn 1,19–34).
E szent folyó sem kerülhette el azonban az ember által a modern korban okozott katasztrófát. Vízhozamát több ország beruházásai megzavarták. A környezetvédők azzal vádolják Izraelt, Jordániát és Szíriát, hogy komoly károkat okoztak a Jordán ökorendszerében. Izrael 1964-ben gátat helyezett üzembe, amely a Galileai-tengerből, a Jordán egyik fő vízforrásából az úgynevezett nemzeti vízszállító csatornába tereli a vizet. Ugyanebben az évben Jordánia a Jarmuk mellékfolyót csapolta meg csatornával. A Szíriában épített víztárolók ugyancsak a Jarmuk vizét használják.
Ahol a Jordán eléri a Holt-tengert
Ma a Jordán vizének hetven-kilencven százaléka szolgál emberi fogyasztásra, ami jelentősen csökkenti a folyó vízhozamát. Ehhez járul még a magas párolgási arány miatt a Holt-tenger zsugorodása. Déli részének sekély vizei a legutóbbi időkben eltűntek, helyükön élettelen sós síkság maradt.
A folyó szennyezése, ami legjobban az utolsó szakaszt sújtja, a környezetvédők szerint szinte teljesen
elpusztította a Jordán ökorendszerét, aminek megmentése több évtizedes munkát igényel.
2007-ben a Föld Barátai nemzetközi környezetvédő hálózat a világ száz legveszélyeztetettebb ökorendszere közé sorolta a Jordánt, részben Izrael és a szomszédos arab országok közti együttműködés hiánya miatt.
Nyitókép: Bethabara feltárt romjai, ahol Keresztelő János élt
