Ha zarándoklat, akkor Camino, nem?
Hallottam a Caminóról, de a beszámolók alapján az volt az érzésem, hogy az, különösen főidényben, nagy a verseny a szállásért. Így amikor jött az életemben a hívás a zarándoklatra, természetes volt, hogy az akkoriban még csak töredékesen létező Mária-utakat járom be.
Hogyan jött a hívás?
A Szűzanya hívására és a Szentlélek indíttatására jártam a zarándokúton, és a Jóisten segítségével értem mindig célba. Pilisszentkereszten lakom, ahol az első zarándokok egyike Szent Erzsébet volt, aki 1222-ben elzarándokolt édesanyja sírjához a pilisi ciszterci kolostorba. Katolikus családban nőttem fel, ministráltam, vallásos életet éltem. Amikor 2010-ben már harmadjára voltam kocsival, busszal Međugorjéban, akkor jött a hívás: találkoztam egy fiatalemberrel, Gergővel, aki felnőttként tért meg, és utána
az első útja gyalogosan Međugorjéba vezetett. Vettem egy zarándokbotot, és megfogadtam a Szűzanyának, hogy négy év múlva visszatérek én is gyalogosan,
de előtte bejárom a Mária Út nagykeresztjét.
A nagykereszt Mariazelltől Csíksomlyóig és Częstochowától Međugorjéig nyúlik?
Igen, bár abban az időben a Mária Útnak gyakorlatilag csak a kelet–nyugati része létezett, és az is csak Magyarországon volt kijelölve. Korántsem volt olyan kiépítettségű, mint a Camino, amely azért tud annyi zarándokot fogadni, mert állami és uniós támogatásokból felfejlesztették. Ott már maga a szálláslehetőség is három lábon áll: van önkormányzati, privát és egyházi szállás is. Ezzel szemben a Mária Úton saját magamnak kellett megtervezni, megszervezni a szállások nagy részét.
Először merre indult?
Számomra természetes volt, hogy az első út a csíksomlyói Szűzanyához vezessen. Ezt a zarándokutat minden magyar embernek meg kellene tennie életében legalább egyszer. Kezdő voltam, nem zarándokoltam előtte, csak olvastam arról, mit hogyan kellene csinálni. Alapszabály, hogy a testsúly tíz százalékánál nehezebb hátizsákot nem szabad vinni. Én nyolcvan kiló környékén voltam, bepakoltam mindent a leírások alapján – másfél kiló szalonnát is – és a zsákom tizennégy kiló lett. Keserves napok után megértettem, hogy ez így nem megy… De a Jóistentől mindig mindent megkapunk, amire szükségünk van.
Bezárta maga mögött a kertkaput, és ment?
Amikor rájöttem, hogy a hívás után menni kell, éppen polgármester voltam, meg tudtam tenni, hogy nyáron három hétre a helyettesemre hagyom az ügyeket. A gyermekeim már nagyok voltak, én is ötvenéves lettem. Az első útnál Bencsik János parlamenti képviselő Kiengesztelődés című könyvét használtam. Ő a kettős állampolgárságot elutasító szégyenletes 2004-es népszavazás után engesztelésképpen
elzarándokolt Csíksomlyóra. Ez volt nekem a minta, különösen Erdélyben, ahol így a Mária Úttól eltérő, alternatív útvonalam volt: toronyiránt.
A most már hivatalosan is kijelölt kilencszáz kilométeres zarándokút helyett „csak” hétszázharminc kilométert gyalogoltam.
A fogadalom teljesítésén kívül mit kapott az úttól?
Székely János szombathelyi püspök nagyon szépen fogalmazta meg, hogy a Mária Út összeköti az elcsatolt területeket Magyarországgal, és elindítja a zarándoklatok révén azt a lelki vérkeringést, amit a trianoni határok elzártak. A Mária Úton megtett minden zarándoklat gyógyító öltés a szétszaggatott ország testén. A találkozások pedig segítik a megbékélést is. Például amikor Częstochowába mentünk, az utolsó szlovákiai falu környékén két szálláslehetőség lett volna. De a pap nem volt otthon, a másik helyen pedig
egy szlovák ember nem akart bennünket fogadni. Sötétedett, és már úgy volt, hogy a parkban fogunk aludni,
amikor megjött a pap, és az ajánlólevél hallatán öt perc múlva már ott volt a polgármester is, és együtt készítették nekünk a vacsorát. Az egyik legkedvesebb emlékem lett. A zarándokutaknak köszönhetem azt a semmivel sem felérő tapasztalatot, hogy a Jóisten mindig gondoskodik rólunk.
Mit érdemes az útra vinni?
Vigyük el lélekben a gondjainkat, és vigyünk nyitott szívet. Én is
sokat imádkoztam az ellenségeimért, a családomért, a falumért és nemzetünkért is.
Egy ismerős család négyéves kislánya egyik napról a másikra beteg lett, nem tudott járni, az ő gyógyulásáért is jártam a zarándokutakat. Ilyenkor az ember imádkozik a kislány gyógyulásáért, és olyan dolgokat is kér a Jóistentől, amit aztán megkap. Ha a gyógyulásnak az az útja, hogy az én lábam fájjon inkább, akkor fájjon az én lábam. És fájt! És Dorka, Istennek hála, két év múlva meggyógyult.
Hogy kell elképzelni egy jó zarándoknapot a hőskorban?
Talán nem volt elég erős a hitem, ezért nem bíztam magam teljesen a Jóistenre – hiszen van elég dolga. Megpróbáltam minél jobban előkészíteni az útjaimat, és amit lehetett megterveztem. A zarándoklatnál fontos a végcél, de
a legfontosabbak a találkozások jóakaratú emberekkel, önmagunk gyengeségeivel és a Jóistennel.
Bár napi harminchárom-harmincöt kilométert terveztem, azért mindig maradt egy kevés idő beszélgetésekre. Amikor negyvenöt és ötvenöt kilométer között mentem, akkor csak a kemény fizikai próbatétel, a testi-lelki fájdalmak és az ima maradt.
Hogy változik az ima az út során?
Ebben is igaz, amit Székely János írt a zarándoklat hármas felépítéséről. Az eleje nehéz, ez a megtisztulás időszaka, lelki és fizikai értelemben is. Az ember, még ha csoportosan megy is,
sokat van egyedül önmagával, így előjönnek a lelki gyötrelmek és a bűnei is. Az első hét után úgy néz ki, mint aki gyalogosan körbejárta a Földet,
le van robbanva. A szervezete addigra kezd kitisztulni, és kezdi megszokni az újfajta életmódot. Azután minél többet megyünk, minél több lelki és fizikai élmény vagy szenvedés van mögöttünk, annál közelebb kerülünk Istenhez. Ezért a második szakaszban, amely a megvilágosodás útja, a vándor már egyre többet beszél Istennel, ami maga az ima, az Ő fényében látja az életét. Végül pedig képessé válik arra, hogy befogadja a Jóisten szeretetét és békéjét, a lelkét átjárja a Szentlélek ereje – ez a harmadik szakasz, az egyesülés útja.
És a fizikai gyötrelmek?
Érdemes felkészülni az olyan problémákra, mint a vízhólyag. Az első zarándoklatomon elfertőződött a vízhólyagom, és kétséges volt, hogy egyáltalán tudom-e folytatni az utat. De hamar kiderült, hogy az ember ilyen dolgokban nyugodtan rábízhatja magát Istenre. Sok száz napot zarándokoltam, de talán csak háromszor áztam el, viszont egyszer nagyon. Először imádkoztam: Jóistenem, csendesedjen az eső, és minél előbb tudjunk továbbmenni. Utána, mikor már ott álltunk teljesen átázva, megpróbáltam ellenkezni, és arra hivatkozni, hogy órák óta imádkozom, és mégis ezt kapom.
De a végén elfogadtam, kiálltam az esőbe, és megköszöntem a Jóistennek, hogy itt állhatok szétázottan.
Sok-sok olyan élmény volt, ami akkor rossznak tűnt, de utána teljesen másképpen értékeli az ember, megtanulja felismerni benne a jót. Mindig tudatosítja a Jóisten, hogy jelen van, és szeret minket.
Azt mondják, hogy a megérkezés inkább ürességet szül, mint eufóriát. Tapasztalta ezt?
Nem! A Mária Útnak nagyon szép célja van: megérkezni a Szűzanyához. Nekem csodaközeli élményeim voltak Međugorjéban vagy Csíksomlyón, különösen a búcsú idején, amikor már rengeteg ember vonul, és érezni azt az összetartozást, ami a Szűzanya által jött létre. Inkább az jellemző, hogy az ember nehezen rázódik vissza a napi életbe egy hosszú zarándoklat után.
Teljesen más világba költözik, lelassul, elcsendesedik a zarándoklat során.
Utána pedig csak „néz kifelé a fejéből”, és reméli, hogy minél tovább tart ez az állapot, és megmaradnak benne az élmények, a változások.
Egyedül vagy társsal jobb a zarándoklat?
El lehet indulni egyedül, de biztonságot és közösséget jelent egy társ. A lelki élmények szempontjából a kezdő zarándokoknak érdemes csoporttal menni, mert ott általában avatott zarándokvezetők vannak, akik nemcsak a fizikai utat építik fel, hanem a lelkit is. Második utamra egyik barátom fiával, egy tizennyolc éves, raszta hajú sráccal mentem, aki kereste a hitét, az útját az életben. Mire Częstochowába értünk, azt hiszem, meg is találta, és ebben része volt a zarándoklatnak is.
Ha nem Mária Út, akkor merre zarándokol?
Általában a Pilisben, hiszen szakaszfelelőse vagyok itt a Magyar Zarándokútnak. Szívesen vezetek Lélektúrákat is, vagy segítem a Pálos 70 zarándoklatot. Vezettem már zarándoklatot a Via Marián, az osztrák–bajor Mária Úton Altöttingbe, és Budapestről Versailles-ba is vittem egy csapatot. Gyalog ezerhatszázhatvan kilométert tettünk meg negyvenkilenc nap alatt. Megterveztem a magam Mária-maratonját is Zirctől Máriaremetéig. Három nap, napi negyvennyolc kilométer gyalog.
De egy zarándoklat nem a sportteljesítményről szól!
Új élmény volt az a négynapos zarándoklat, amikor a moldvai csángókkal jöttünk át Moldvából, a Kárpátokon át az idei csíksomlyói búcsúra.
Van ezeknél „hétköznapibb” javaslata is?
A Mária Útnak vannak nagyon szép, alternatív útvonalai és kitérői, például nálunk a Pilisben. Pilisszántón pünkösd szombatján a csíksomlyói misével egy időben van szentmise, utána a sárga Mária Út visz a Pilis túloldalán Klastrompusztára. Fölmegyünk a Fekete-hegyre, ott alszunk a turistaházban, és másnap leereszkedünk Pilisszentlélekre. Ott hajnali hat órakor a pálos romoknál van ünnepi mise. Huszonhat óra alatt két csodálatos mise és harminc kilométer zarándoklat. Vagy egy másik: az első zarándokok Međugorjéba a főútvonalak mentén, nagyrészt
az útpadkán mentek, mert az aknaveszély és a farkasok miatt nem mertek betérni az erdőbe.
Társammal mi voltunk az elsők, akik ezt 2014-ben megtettük, és hegyen-völgyön vágtunk át. Ma már bárkinek elérhető, útvonallal és szállásajánlatokkal ez a csodálatos, hatnapos, kétszáz kilométeres szakasz, amelyen gyalog lehet Međugorjéba megérkezni.
Melyik a kedvenc útja?
Erdélyben vannak székely barátaim, és van egy Csíksomlyóról továbbvezető Mária Út is, amely a Mária Út legdélebbi szakasza, és elvisz a Perkőre. Ez a háromszéki székelyek szent hegye és legnagyobb búcsújáró helye. Csíksomlyón részt veszünk Nagyboldogasszonykor, augusztus 15-én az ünnepi misén, majd onnét
a székely barátokkal négy nap alatt elgyalogolunk Kézdiszentkeresztre, ahonnan augusztus 20-án a helyi keresztaljjal felmegyünk a Perkőre,
ahol a hegytetőn, a Szent István-kápolnánál részt veszünk az ünnepi szentmisén és az egész napos búcsún. Gyönyörű élmény. Szeretném, ha minél többen megtapasztalnák.
A zarándoklás addiktív?
Igen, függővé válik tőle az ember. Már alig várom, hogy nyugdíjas legyek, hogy szabadon zarándokolhassak. Pedig nem mindig zökkenőmentes az út. Tanulságos eset, amikor a fiammal, Mariazellbe menet, egy fárasztó nap során megpróbáltunk rövidíteni, letértünk a Mária Útról, de végül nem tudtunk átmenni egy patakon, és elfogyott minden járható út is. Vissza kellett térnünk a kijelölt útra, ahol viszont húsz méterrel odébb belekerültünk egy embermagasságú csalánosba. Száz méteren keresztül, nagy nehezen átverekedtük magunkat. Tipikus példája lett annak, hogy a járt utat ne hagyd el, de a számodra kijelölt úton is találkozhatsz olyan nehézségekkel, amelyeket le kell küzdeni. De bízzál mindig Istenben, megsegít, mert szeret téged.
