A burgenlandi Alsóőrön a Galambos Iréneusz OSB által alapított Magyar Média- és Információs Központban mutatták be az intézet kiadványát, amely alapítójáról emlékezett meg, születésének századik évfordulója alkalmából.

A kötet kétnyelvű dokumentáció, amely tartalmazza
P. Galambos életútjának rövid foglalatát és beszámolóit az 1987–2005 közötti évek tevékenységéről.

P. Galambos budapesti értelmiségi családba született 1920. október 21-én, szülei hat gyermeket neveltek.

Hároméves korában már iskolába járt, ötévesen pedig egyetemre – mondta tréfásan magáról.

Nem volt ugyanis, aki vigyázzon rá, így tanítónő édesanyja magával vitte az iskolába, később pedig édesapja a budapesti egyetem gondnoka lett, ezért az egyetem központi épületében laktak.

Kisiskolásként egy esztendőt bécsi rokonoknál töltött, és itt járt iskolába, így már zsenge korában megtanult németül. A pesti bencés gimnázium diákja lett, ahol 1938-ban érettségizett, és rögtön bencésnek jelentkezett. A teológia mellett magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. 1944-ben a pesti bencéseknél kezdte tanári működését, 1945-ben a frissen alapított csepeli bencés gimnáziumban tanított és végezte a házgondnok munkáját.

Az iskolák államosítását követően, 1948-ban Tökölre, majd Adonyba került lelkésznek. Az itt szerzett lelkipásztori élményeit gyakran emlegette plébánosi működése során. 1951-től két tanéven át a budapesti teológiai karra járt, doktorátust szerzett. Értekezése, amely a középkori magyar egyházi évvel foglalkozott, utóbb nyomtatásban is megjelent a Pannonhalmi Füzetek sorozat 51. számaként. (Az egyházi év a magyar középkorban: a Megtestesülés és a Megváltás ünnepköre, Pannonhalma, 1953/2004)

1953-tól a győri bencés gimnázium tanára, 1956 őszén el kellett hagynia az országot, és Traiskirchen menekülttáborának lelkésze lett, majd 1957 elején Münchenben kezdte meg a menekült magyar diákok tanítását. Ez a gimnázium később Burg Kastlba költözött, ahol ő harminchat évesen igazgatói kinevezést kapott. 1966–1967-ben Rómában, a Pápai Liturgikus Intézetben posztgraduális tanulmányokat folytatott, a Bencés Szent Anzelm Prímásapátság kollégiumában lakott. 1968–1969-ben Kaliforniában töltött egy esztendőt.
Rendtársa, Polgár Vilmos OSB hatására ekkor fordult érdeklődése Burgenland felé.

1969 és 1981 között hittanár Felsőlövőn és magyar lelkész Felsőőrben, 1977 és 2002 között plébános Alsóőrön és magyar lelkész Felsőőrön. 2002-től Pannonhalmán élt, itt halt meg 2007. április 2-án, és itt temették el.

A kötetben közölt év végi beszámoló körlevelek tizenhat esztendő vázlatos eseménytörténetét örökítik meg. Ezekben megismerkedhetünk alsóőri plébánosi tevékenységével, továbbá azzal, hogy magyarországi szakemberek bevonásával elvégezte az őrségi egyházi népénekek gyűjtését és kiadását.

Új plébániaépületet építtetett (1981–1983), ebben 1988-ra Magyar Intézetet létesített, amely ma Magyar Média- és Információs Központ néven működik. A kötetből megtudhatjuk, kik voltak ennek az intézetnek a vendégei, milyen konferenciákat szervezett, és azt is, hogy Galambos atya mely konferenciákon vett részt. Elmondható, hogy Kárpát-medence-szerte nem volt olyan
konferencia, amelyen Galambos Iréneusz atya ne vett volna részt valamilyen módon, így egyfajta kordokumentum segítségével újraelmélkedhetjük az akkori eseményeket.

Galambos Iréneusz bibliográfiájával még adósak vagyunk, ehhez további adatgyűjtést kell végezni. Alsóőr község méltón őrzi és gondozza az intézet-
alapító lelkipásztor emlékét. A szerkesztőkön kívül egész munkacsoport dolgozott a kötet elkészítésén, melyhez Klara Liszt, Alsóőr polgár-
mestere, Katharina Dowas szerkesztő és Kelemen László intézményvezető írt előszót. A Radics Éva gondozásában készült kötetet (a 288–310. oldalakon) számos fekete-fehér felvétel illusztrálja.◼