Úgy éreztem magam, mint Szent Péter az apostolokkal a bárkában a Galileai-tavon: Az Úr olyan sok napfényes és könnyű szellővel kísért napot ajándékozott nekünk, amikor bőséges volt a halfogás; voltak olyan pillanatok is, amelyekben a vizek háborogtak és ellenszél fújt, csakúgy, mint az Egyház egész történelmében, és úgy tűnt, hogy az Úr alszik. De mindig tudtam, hogy abban a hajóban jelen van az Úr, és mindig tudtam, hogy

az Egyház hajója nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé, és nem hagyja, hogy elmerüljön; Ő az, aki kormányozza a hajót,

természetesen az általa kiválasztott emberek révén is, mert ő akarta így. Ez a múltban is bizonyosság volt és ma is az, amelyet semmi nem homályosíthat el. Ezért ma szívem telve van hálával Isten iránt, mert soha nem vonta meg az Egyház egészétől és tőlem sem vigaszát, világosságát, szeretetét – mondta lemondásakor, búcsúbeszédében XVI. Benedek pápa.

Az 1927. április 16-án, húsvét vigiliáján született és most, 96. életévében Istenhez tért nagy német, pontosabban bajor teológust, Joseph Ratzingert Münchenben 1951-ben szentelték pappá. Egy évig szolgált káplánként, majd egészen 1977-ig tanított. Freisingben szemináriumi tanár, később kimagasló tehetsége elismerésként a legnevesebb német teológiai karokon, Bonnban, Münsterben, Tübingenben, Regensburgban egyetemi tanár.

 Joseph Frings kölni bíboros érsek felkérésére Ratzinger a II. vatikáni zsinat jeles teológus tanácsadói közé tartozott. Nagy várakozással nézett a zsinat elé. Azon a véleményen voltam, hogy a skolasztikus teológia abban a formájában, ahogy megmerevedett, már nem eszköz a korral való párbeszédben a hit átadására.

A hitnek ebből a páncélból ki kell lépnie, és új nyelven, új nyitottsággal kell szólnia.

Ugyanígy az egyházban nagyobb szabadságnak kell megnyilvánulnia. (…) Alapeszmém a zsinaton mindig az volt, hogy a hit lényegi magvát szabadítsuk ki a rárakódott héjak alól. Életem ezen alapirányához gyerekkoromtól hűséges maradtam.

VI. Pál 1977-ben Julius Döpfner bíboros utódaként München-Freising érseki székébe nevezte ki. 1981-ben ennél is jelentősebb fordulat következett be az életében, amikor II. János Pál pápa, aki nyugati útjain többször volt vendége és beszélgetőtársa, a Hittani Kongregáció prefektusává és közvetlen tanácsadójává emelte.

Péntek délutánonként találkozott Wojtyła pápával, és a hivatalos ügyeken kívül gyakran folytattak elmélyült beszélgetéseket.

Komoly befolyást gyakorolt II. János Pál teológiai vonalvezetésére és egyházpolitikájára, a felszabadítás teológia megítélésére, támogatta a Katolikus Egyház Katekizmusának nagy művét. Ettől kezdve számos kritika érte.  A zsinati korszerűsítésről 1996-ban, már a Hittani Kongregáció prefektusaként egy interjúban úgy vélte, hogy a zsinati várakozások nem teljesültek.

Peter Seewald társadalmi kérdésekkel foglalkozó német publicista XVI. Benedekkel történt megismerkedése során döbbent rá, mennyit veszít a társadalom, ha eltávolodik vallási gyökereitől. Seewald szerint a médiában hamis kép alakult ki Ratzinger pápáról. A föld sója című vele készített első interjúkötete megváltoztatta az életét. 2020-ban németül, egy évvel később XVI. Benedek – Egy élet címmel megjelent kétkötetes életrajza nem csupán a pápa életét, hanem az 1927 és 2020 közötti évtizedek világegyházának és egyháztörténetének enciklopédiáját adja.

XVI. Benedek tekintélyét az evangéliumok modern értelmezése és egy elemző teológia, személyes hitvallás teremtette meg.

És édesapja példája: hogyan lehet a mindennapi életben a hit útmutatásait követni, mélyen az értelemre alapozó hittel élni. Benedek pápa könyvtárnyi kötete közül pedig nagy ajándéka A názáreti Jézusról írt háromkötetes munkája.

Borítókép: MTI/EPA/Michael Kappeler