A parlament is durva helyszínévé vált ezeknek a vitáknak. Szinte mindenkinek volt véleménye arról, jó-e az, hogy még október végén sem adták ki a rendeletet a kijárási tilalomra, vagy hogy rendben van-e az, ha minden gazdasági egység november elejéig üzemel? Ugyanakkor a második hullám kezdetekor nyilván többen üdvözölték a korlátozás nélküli gazdasági tevékenység űzésének lehetőségét.
A közéleti kérdés, tehát, hogy a gazdasági életet tartsuk-e fenn, vagy csak a pandémiára koncentráljunk, most is releváns.
Amit Magyarország kormánya és több ország kormánya is tenni próbál, az mind a két tényezőre való figyelem. Akik az élet degradálóinak tartják a gazdasági tényezők fokozott figyelembe vevőit, azok figyelmen kívül hagyják, hogy a gazdaság is hozzátartozik az élet fenntartásához, az anyagi javak, az értékhierarchia legalsó szintjén, mint eszközök, elősegítik az emberi életet. Ha a gazdasági szféra hiányzik az ember életéből, az élet súlyos kárt szenved. Ezt példázzák a gazdasági válságok, amelyek során emberi szenvedések, sőt halálok figyelhetők meg.
A válságok jellemzői általában a fizetésképtelenség, tömeges csődök a cégek körében, széles körű munkanélküliség, ezzel együtt a szegénység, az éhínség fokozódása, árukészletek megsemmisítése, amit a kereslet nagyarányú csökkenése idéz elő. A 2020-as koronavírusjárvány is a korlátozások és karantének következtében világgazdasági recessziót váltott ki, ami termelési leállásokat, munkahelybezárásokat, cégek tönkremenetelét és egész ágazatok bedőlését jelentette. Nyugat-Európában több mint 13 ezer kis- és középvállalkozás ment tönkre, a légiközlekedés leállása miatt mintegy 25 millió állás vált bizonytalanná, s az észak-amerikai féltekén közel 1,4 millió liter tejet öntöttek a csatornákba. A kereslet a gazdaságban 60-70 százalékkal csökkent.
Ennyi negatívum bizonyára depresszióba taszítja a cukrászt, akinek üzlete a járványügyi korlátozások miatt bezárásra van ítélve. Akkor inkább ne zárjuk be a vendéglátóipari egységeket és egyetemeket, s hagyjuk megfertőződni a tanárt? Nyilvánvalóan ez sem jó alternatíva. A helyes út, amelyen vélhetően mindenki járni szeretne, hogy se a cukrász ne legyen depressziós, se a tanár ne legyen koronavírusos, vagyis kezeljük a két oldalt integráltan és egyaránt hangsúlyosan. Ezt a művészetet várnánk el az egyes országok kormányaitól, járványügyi hatóságaitól.
Azonban még egy megállapítást tennünk kell.
Akár a gazdaság mentésére, akár a járvány megfékezésére gondolunk, létezik egy értékhierarchia, amelynek csúcsán az ember, az ember élete áll.
A járvány kezelésekor, akár a gazdasági oldalról, akár a pandémia oldaláról, ezt a célfüggvényt kell szem előtt tartani, hiszen az emberi életnél semmi sincs értékesebb. A gazdasági tényezők, mint pénz, áru, termelés stb. az értékhierarchia alsóbb szintjein foglalnak helyet, mint a „jó”-t, az értéket elősegítő eszközök, de az élet a maga erkölcsi minőségében az értékhierarchia tetején áll. A művészet nemcsak együtt kezelni a gazdaságot és a járványt, hanem mindkettőt a maga hierarchikus helyén, tudván, a gazdaságban is és a járványban is emberekről van szó. Az értékhierarchia megmutatja, hogy a cukrásznak kell-e előbb visszaadni az üzletét, hogy elmúljon a depressziója, vagy megóvni a tanárt a fertőzéstől, hiszen a tények azt mutatják, hogy 2020 novemberéig 60 millió fertőzött s körülbelül 1,5 millió halálos áldozat írható a koronavírus-járvány számlájára, ennyi emberi életet lehet számonkérni a pandémiától. Az emberi élet pedig ennyire értékes: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,10)
A szerző közgazdász, Domonkos-rendi szerzetes nővér.
https://www.worldbank.org/en/news/feature/2020/06/08/the-global-economic-outlook-during-the-covid-19-pandemic-a-changed-world
https://www.ecdc.europa.eu/en/covid-19-pandemic
https://koronavirus.gov.hu/
