A történelmi jelenetet megörökítő festmény, Márton Lajos alkotása, évtizedek óta az Isteni Megváltóról nevezett Nővérek Kongregációja magyar tartományának tulajdonában van Rómában, a Villa Mater Redemptoris zarándokházban. Ferencz Mária cserkésztiszt 1973-ban Rómában itt töltött egy hetet, és már az első napon feltűnt neki a kápolna bejárata mellett függő festmény. Később a Zászlónk című cserkész folyóiratban meg is találta a kép történetét. Ez az 1938-as, Magyarországon megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusig nyúlik vissza. Pacelli bíboros legátusként XI. Pius pápát képviselte Budapesten, és

azzal a kéréssel fordult Horthy Miklós kormányzóhoz, hogy mutassa meg neki a Szent Koronát.

A kérés szokatlan volt, de mivel a Szent Koronát annak idején a pápától kaptuk, a pápa képviselőjének kérését teljesíteni kellett.

A Zászlónk 1939. május 15-i számában Radványi Kálmán cserkésztiszt, a mozgalom egyik irányítója és 1919-től a lap szerkesztője az alábbiakban foglalta össze az eseményt: „Pacelli bíboros kijelentette, hogy nem hagyhatja el Magyarországot anélkül, hogy a Kárpátok koszorújában élő népek szent ereklyéjét s összefogó abroncsát: a Szent Koronát ne látná. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója azonnal intézkedett, hogy ez az óhaj teljesülhessen.

A Szent Koronát a királyi palota páncélkamrájában őrzik, s csak bizonyos jogi formulák betartásával lehet elővenni. A törvény előírása szerint mindent előkészítettek. A Kormányzó úr képviseletében megjelent Uray István titkos tanácsos, a kabinetiroda főnöke, s a közjogi méltóságok, a koronaőrök részleteiben is szabályozott közreműködésével kinyitották a vasládát s kivették a Szent Koronát.

A koronaőrökön kívül jelen volt a miniszterelnök, a kultuszminiszter, a Szent István-év előkészítő bizottságának elnöke, az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója és még mások, akiket erre közjogi szerepük feljogosít. Ünnepélyes csendben várták a bíborost, a világegyház államtitkárát, a baráti Olaszország fiát. Mikor megérkezett,

odalépett a Szent Koronához, s azonnal térdre borult előtte.

Arcán megjelent a szenteket megillető hódolat, összekulcsolta a kezét és áhítatos imába mélyedt.”

Ezt a jelenetet örökíti meg Márton Lajos festménye. A térdelő emberek (balról jobbra): G. Uray István, Horthy kabinetfőnöke, Imrédy Béla miniszterelnök, gróf Teleki Pál kultuszminiszter, Eugenio Pacelli bíboros, pápai követ, gróf Zichy István, az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója – olvassuk a Zászlónk cikkében.

A beszámoló arról is tájékoztat, hogy Márton Lajos gróf Teleki Pál vázlata alapján festette meg a képet. Amikor Pacelli bíborost nem sokkal később pápává választották, gróf Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter elvitte a festményt XII. Pius pápának, aki látható örömmel fogadta Magyarország ajándékát. Sokat foglalkozott a magyar nemzet múltjával, nagyon jól tudta, hogy mit jelent Európa életében II. Szilveszter pápa és Szent István kapcsolata, és „tisztában van a Szent Korona ezeréves szerepével és csodás hatalmával” – írta Radványi Kálmán egy évvel Pacelli bíboros látogatása után, tehát még friss élményként.

A pápai legátusnak a Szent Korona előtt mondott imájáról egy másik forrás is beszámol. Ez a leírás a 2020-ban, 93 éves korában elhunyt Bokody József cserkésztörténeti kutatótól származik. Bokody a Bélyegvilág folyóirat 2013. szeptemberi számának az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusról szóló cikkében olvashatjuk: „Meghatározott időpontban a koronaőrök és a miniszterelnök, néhány miniszter jelenlétében felnyitották a páncéltermet. A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket kivették a páncélládából és egy bíborral borított asztalra helyezték. Csendben beszélgetve várták a legátus érkezését.

XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus emlékbélyeg
 
A bíboros megérkezik. Az urak elhallgatnak. Feszült érdeklődéssel figyelik, hogy mit fog csinálni, mit fog kérdezni, mit fog mondani. A bíboros fejbólintással köszönti az urakat. Majd tekintete a Szent Koronára tapad. Szent megilletődés ömlik el az arcán, mint aki előtt évszázadok távlatai nyíltak meg. És nem kérdez semmit, egy szót sem szól. Odalép a kisasztalka elé, nem veszi kezébe, nem nézegeti, nem simogatja végig, leborul és imádkozni kezd. A megdöbbent jelenlévők is térdre borulnak, mélyen meghatódnak. Ennyi volt és nem több. De úgy éreztük, hogy ez mindennél több. Imádságát befejezve a legátus fejbólintással köszönti a jelenlévőket és szótlanul, ahogy jött, távozik.

Így beszélte el a jelenetet gróf Teleki Pál, amit egy vázlatban meg is örökített.

Később a vázlat alapján Márton Lajos grafikus- és festőművész, a cserkészek »Mártonkája« megfestette az eseményt.”

További részleteket tudhatunk meg e jelenetről Früchtl Ede: XII. Piusz pápa és Magyarország c. könyvéből. „Később a koronaőrök, akiknek egyedül van joguk a szent ereklyéhez hozzányúlni, az asztalon lassan körbeforgatták a koronát, hogy annak minden részlete látható legyen. Pacelli bíboros, aki igen magas termetű, az alacsonyan elhelyezett koronát nem láthatta jól. Ezért mégegyszer letérdelt és úgy nézte sokáig, arcán áhítattal, imádkozva, a szent ereklye minden részletét. Áhítatában ott élt, ott magasztosult nemcsak a nagy királynak, az első nagy keresztény magyarnak, hanem a szent ereklye csodás szimbólumának egész tisztelete.”

Ferencz Mária kislány korában személyesen is találkozhatott a cserkészek „Mártonkájával”, az 1953-ban elhunyt festővel, aki nagyon kedves, közvetlen ember volt. Az 1933-as gödöllői Jamboree-n is számos vázlatot, rajzot készített, azonban amikor 1948-ban megszüntették a Magyar Cserkészszövetséget, akkor a Cserkészházból mindent kidobtak, elégettek, nagyon sok rajzát megsemmisítették.

Hogyan került a festmény az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának tulajdonába? A megváltós nővérek római zarándokházába? Demeter Dóra Teodóra nővér, a Villa Mater Redemptoris jelenlegi házfőnöke elmondta, hogy miután Eugenio Pacelli bíborost megválasztották Szent Péter trónjára, nagyon sok ajándékot kapott a világ minden részéről, köztük Márton Lajos festményét. XXIII. János pápa idejében kezdtek el úgynevezett missziós kiállításokat és a kiállításokkal egybekötött vásárt, árverést rendezni, hogy a bevétellel segítsék a missziók tevékenységét. Ezt a kezdeményezést VI. Pál pápa is folytatta.

Amikor az egyik ilyen árverésen Czakó Veronika Ivenne nővér meglátta ezt a festményt, felragyogott a szeme és azonnal

megvette a képet, amelyet a zarándokház kápolnájának bejárata mellett helyeztek el.

Teodóra nővér arról is beszámolt, milyen nagy élményt jelent a magyar zarándokoknak, amikor meglátják a képet. Felidézte azt az epizódot, amikor egy egykori koronaőr, aki a hetvenes években unokájával járt Rómában, felismerte saját magát a festményen.

A mély tisztelet és áhítat, amellyel a későbbi pápa a magyar Szent Korona előtt térdel, Teodóra nővér számára azt fejezi ki, hogy az egész magyar nemzet mögött ott van egy égi hatalom és sok ima kíséri.

E sorok írója számára a festményen ábrázolt jelenet többek között XIII. Leó pápa 1896-ban megfogalmazott szavait testesíti meg: „A Szent Korona örökös pecsétje a római pápák és Magyarország kapcsolatának.”

A festmény történetéről szóló beszélgetést itt nézhetik meg.