„Számomra a kézzel írás az elmélyültséget jelenti, a kézzel írott szöveg üzenete mélyebben, élményszerűbben marad meg bennünk. Az Újszövetség pedig vallási és kulturális szempontból jelentős mű, amelyet így a hívek nemcsak olvasnak, de bizonyos értelemben meg is tapasztalnak.”

A szocializmus idején a teli templomok élménye vasárnaponként vidéken még általános volt – emlékezik a szegedi teológiaprofesszor papi hivatása első éveire –, a hitoktatással azonban küszködtek a lelkipásztorok, mert az állami hatóságok sok akadályt gördítettek munkájuk elé. Elterjedt nézet volt, hogy a fiatalokat beatmisével lehet templomba csábítani, mások ellenben közösségteremtő ereje miatt a futballra esküdtek. A fiatal papok azért is választották ezeket, mert a liturgián kívül nem sok lehetőségük maradt a hívekkel szabadon beszélgetni.

Ebben az időben az emberek nem a pap kedvéért, hanem Istenért és a liturgiáért jártak templomba. Unalmas prédikációkkal persze akkoriban is ki lehetett üríteni egy templomot, kiváltképp, ha a plébános irgalmas együttérzés helyett szidalmazta az egyháztól elsodródó embereket. A fiatal papok korban és életérzésben közelebb álltak a hetvenes évek beatnemzedékéhez, amely egészen másként gondolkodott, mint a háborús nemzedék. A vallási kötelességtudat már nem tudta beterelni az embereket a templomba, ahol a szigorú papok a pápai nyilatkozatok emlegetésével nem sokra mentek.

Különösen hatékonynak bizonyultak az ifjúsági pasztorációban a kispapokkal és katekéta munkatársakkal közösen szervezett soltvadkerti hittantáborok. A Benyik atya szüleitől örökölt, háromszintes fekvőhelyekkel telerakott hétvégi házban nyaranta négy-öt csoport is megfordult, egy-egy alkalommal harminc-negyven gyerekkel. Az itt eltöltött hét sokkal többet jelentett, mint az egész éves hitoktatás.

Biblia-drámák mellett televízió nélküli csendes estékre szoktatták a gyerekeket. A legnagyobb élményük az éjszakai csillagnéző séta volt, amire sokan még ötven év elteltével is szívesen emlékeznek vissza.

A Szegeden szolgáló papok megrendítő tapasztalata volt az 1989-es romániai forradalom, illetve később a délszláv háború idején a városba menekült katolikus magyarokkal való találkozás. Körükben erősebb volt a vallási igény, mint a hazai magyarokéban. Az erdélyi menekültek miséje mindig telt házas volt, s később gyermekeiket sokan íratták a piarista és a Karolina-iskolába. Merőben más tapasztalatokat szerzett Benyik György Bajoroszágban, ahol a kilencvenes évek elején kisegítő lelkészként szolgált a bogenbergi ősi Mária-kegyhelyen. Bár a bajor egyház hagyományai és anyagi forrásai tekintetében hozzánk képest gazdag, a hívek száma fogyatkozik, és a fiatal generációval csak a sörözőben lehet találkozni, igaz, ott akár vallási kérdésekről is lehet velük beszélgetni.

A Szeged-Tarjánban található Szent Gellért-templom jórészt közmunkával épült, így a hívek sajátjuknak tartották és ápolták. Gyulay Endre, a későbbi püspök hitoktatóként több korosztályt oktatott e templomban, és nagyszámú ifjúsági hittanost gyűjtött össze az egyetemisták közül. Amikor Benyik György átvette tőle a templomi hitoktatást, kétszáz iskolás volt a vasárnap délelőtti misén, a hitoktatásban pedig összeszokott csapat segítette a munkáját. Szükség is volt rájuk, mivel akkoriban a paphiány miatt több templomban kellett miséznie, s a délutáni és esti hittanórák mellett a Hittudományi Főiskolán is több biblikus tárgyat adott elő.

Korábban ugyanis, 1978 és 1980 között Benyik Györgynek római tanulmányai során lehetősége nyílt a modern teológiai gondolkodás elsajátítására. Ekkor vált nyilvánvalóvá számára, hogy a Magyarországon tanult teológia mekkora lemaradásban van a rómaitól. Professzorai azonban sokat segítettek neki a biblikus irodalomban való tájékozódásban, s hazatérése után a Szegedi Biblikus Konferencia elindításában is.

Ifjú szegedi teológiatanárként egy szegedi értelmiségi asztaltársaság, a „szombatosok” tagja lehetett, ahol a nézetkülönbségek a tagokat nem megosztották, hanem gazdagították. Benyik professzor szerint

a vitakultúra sajnos a magyar társadalomban, sőt szakmai körökben sem jellemző, azóta sem, mi több, a nyitottság az eltérő vélemények meghallgatására és megfontolására az egyházon belül is gyakran hiányzik.

A papok vagy a templomba járók is többnyire csak azokkal ülnek le beszélgetni, akikkel azonos véleményen vannak. Püspöke megbízásából Benyik György egyházát képviselte a Szent-Györgyi Albert Rotary Clubban, amelynek később elnöke is lett, s szegedi üzletemberek számára római zarándoklatot vezetett.

A sajtó szabaddá válásával a világi orgánumok is nyitottak a vallási témák felé. Benyik György számos vallási-kulturális cikket jelentetett meg a megyei napilapban, a Délmagyarországban, vallási magazinműsort szerkesztett a Szeged Városi TV-ben, s a Duna TV-vel több Szentföldről szóló film forgatásának volt részese. A katolikus médiumokban (Katolikus Rádió, Mária Rádió, Erdélyi Mária Rádió, Bonum TV) is gyakran kapott megszólalási lehetőséget. Az Új Emberben közölt evangéliummagyarázatok és a Pannonhalmi Szemlében megjelent tanulmányai mellett a határon túli magyar egyházi lapokban (a vajdasági Hírvivőben és az Agapé Kiadó Kalendáriumában, az erdélyi Keresztény Szóban vagy a Csíksomlyói Magazinban) is publikált. Az Agapé adta ki Biblia-magyarázatait kilenc kötetben.

Két Szegedről indult kezdeményezés, a Kézzel másolt Biblia és a Hangos Biblia a Szentírás megismertetését, népszerűsítését szolgálta. Az előbbiben ötezernél több önkéntes vállalta, hogy lemásolja a teljes Szentírás egy-egy oldalát, s az eredményt marhabőrbe kötve, öt kötetben egy ifjúsági zarándoklat keretében Ferenc pápának ajándékozták. A Hangos Biblia létrejötte során a reformáció ötszázadik évfordulóján a Kárpát-medence számos táján élő, különféle magyar dialektusokat beszélő, több felekezethez tartozó közösségek tagjai olvasták fel három-három perces részletekben az Új- és Ószövetségi Szentírás szövegét. Szlovákiában például szlovák–magyar családok tagjai közösen olvasták fel magyarul a bibliai szöveget. Nem hívő fiatalok is örömmel adták kézírásukat vagy hangjukat e programokhoz, mert úgy érezték, a szent szövegek életre keltésével maguk is szent cselekmény részesei lehetnek. Többen is jelezték: nem is tudták, hogy mennyi szép gondolat van a Bibliában.

A nyolcvanas évek elején Udvardy József, akkori csanádi püspök támogatásával indítottak teológiai tanfolyamokat civil érdeklődők számára, akik közül sokan hitoktatónak készültek. A rendszerváltás után az újrainduló piarista iskola és a Karolina Gimnázium is jórészt a civil teológusok közül toborozta tanárait. A ferences rend alsóvárosi kolostorába költöző ifjú szerzetesek is a szegedi teológia diákjainak számát szaporították, jó hatást gyakorolva a laikus hallgatókra is. Benyik György később a budapesti teológia és Szabadkán a Teológiai Kateketikai Tanfolyam hallgatóit is tanította.

Benyik György professzor állami akkreditációs bizottsági elnökként az egyházi egyetemek átvilágítása során sok ígéretes kezdeményezés mellett azzal is szembesült, hogy – a kiüresedő templomok és a megfogyatkozó motivált hívek számának csökkenése miatt – a teológiai fakultások komoly gondokkal küszködnek. A katolikusoknál ez részben a kispapok számának látványos csökkenésében jelentkezik, másrészt már régóta nem a katolikus papok az egyházi műveltség legkiemelkedőbb képviselői. A képzett és sok esetben külföldi teológiai diplomával rendelkező civil teológusok mégis csak korlátozottan kapnak helyet az egyházi felsőoktatásban, pedig nem egy esetben jobb képzettséggel bírnak, mint a papok.

Teológiai tanári munkájának egyik jelentős, nemzetközi kisugárzású eredménye a biblikus konferenciák megrendezése 1988-tól napjainkig, melyeken tekintélyes professzor kollégák gyűltek s gyűlnek össze az ország, a Kárpát-medence és Európa minden részéről, sőt a tengerentúlról is.

A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciák a különböző felekezetekhez tartozó bibliatudósok szakmai párbeszédéhez fórumot teremtve az ökumenikus törekvések jelentős tényezőjévé váltak,

s a felkészült világi teológusok felé nyitva gazdagították a hazai teológiai életet is. Eddigi legjelentősebb konferenciájukat 2014-ben rendezték, amikor az Újszövetség-kutatók világszervezete Szegeden tartotta közgyűlését, ötvenöt ország kétszázhatvanhét bibliatudósának részvételével; még Indiából, Kínából, Ghánából, Mexikóból és Dél-Koreából is érkeztek előadók. A biblikus konferenciák komoly tudományos kiadványok, köztük jelentős Biblia-kommentárok egész sorozatának elkészítését inspirálták.

A külföldön és hazai protestáns körökben is csak „szegedi iskolának” nevezett konferenciák szervezéséért kapta meg Benyik professzor a közelmúltban a Both Antal Alapítvány Pro Unitate in Christo-díját, amelyet az ökumenikus imahét záró istentiszteletén három keresztény főpásztor, Kocsis Fülöp görögkatolikus, Palánki Ferenc katolikus és Fekete Károly református püspök jelenlétében vehetett át a debreceni Nagytemplomban.